Hazaérve első dolgom Brandonhoz menni. Nem törődök azzal, hogy a kocsi kinn áll az ajtó előtt, egyből felfutok hozzá a szobájába. Nyitva van az ajtó, ablak. Itthon van. Beléptemre rám figyel, leteszi a kezéből az újságot. Minden percét nekem szánja.

- Bridget-nél jártam – kezdem. – Bemutatott a családnak, apjának, anyjának. Már a beléptemkor éreztem a szagot, amit csak egy faj birtokol. Nem tulajdonítottam különösebb gondot neki, hisz Kyle nemrég ott járhatott. De aztán felmentünk Bridge szobájába, majd ki a nappaliba. És ott volt, egy vérfarkas, akit még életemben nem láttam. Olyan hülyén éreztem mellette magam, mint még soha egyik vérfarkas mellet sem. Mi lehet az oka?

- Még nem láttad egyszer sem? És furán érezted magad? – Apu érdekesnek találja a dolgot.

Töpreng valamin, nem tudom min. Türelmetlenül fel alá járkálok a szobában és azt várom, hogy megszólaljon. Brandon hallgat, mint a sír. Még csak hümmögni se hümmög. Utálom ezt a csendet, valamit tennem kell.

Átmegyek a szobámba, bekapcsolom a zenét a lemezlejátszón. Berakom az Bob Marley lemezt, amit kaptam DJ-től és hallgatom. Ettől lenyugszom és ellazulok. Most őszintén? Hogy legyen valaki ilyen események után felhőtlenül boldog? A legéletvidámabb lényt is aggályokkal ruházna fel egy ilyen eset.

Behunyom a szemem, próbálok nem erre koncentrálni. Az agyam nem kapcsol semmire se, csupán Bridg szobájában történtekre. Miért váltott ki belőlem az a srác ekkora érzést? Érzés volt ez egyáltalán vagy reakció valamire? Ezt se tudom. Kész homály előttem minden.

Elmélkedésem a hang megszűnése szakítja félbe. Megnézem, ki kapcsolta ki a lemezlejátszót. Apa áll előtte, arcvonásai mintha egy kicsit mások lennének. Ezt a kifejezést még életemben nem láttam tőle.

- Megvan, kitől származik az Ezüst Vérfarkasfog – mondja. – Az újdonsült farkasodé, akit még életedben nem láttál emberi alakban.

Rámeredek, mint aki rosszul hall. Megrázom a fejemet, hátha tényleg.

- Mondd még egyszer! – kérem.

- Ő az, akié a Fog, Piji. Semmi kétségem efelől.

- És afelől van, hogy mi történik velem a jelenlétében?

- Lenne pár ötletem, de azt te egyiket se értenéd.

- Apa, legalább egyet mondj, hogy hitegessem magam.

- Rendben van. Szóval lehet azzal van kapcsolatban, hogy először alakult át, először támadott meg valakit: téged. Ez összekapcsolt benneteket, akkor is, amikor ő emberi alakban van.

- Nagyszerű..., mindig is egy ilyen kapcsolatra vágytam egy ebbel.

Elneveti magát. Ritkán hall olyat, hogy én egy farkast ebnek szólítok. Merthogy a családban én vagyok az, aki a legjobban megvan velük. Apával egyetemben.

Látja, hogy gondolkodok valamin, ezért magamra hagy. Előtte visszakapcsolja a zenét. A reggae ismét átjárja a testemet, könnyedén ellazulok az ágyamon. Kéne valami értelmeset is csinálni, nem pedig csak fetrengeni. Nem vagyok elég fáradt ahhoz, hogy gondolkodás nélkül elaludjak.

Lemegyek a nappaliba. Ott találom Markot, aki éppen videojátékot nyúvaszt. Leülök mellé a kanapéra, megkérdezem tőle, csatlakozhatok-e. Bólint, egyből kezembe nyomja a második konzolt. Indul a menet.

Versenyautósat játszunk, pillanatnyilag ő a futam élharcosa, én meg vagyok úgy a negyvenedik a negyvenből. Ez azért van, mert szokatlan az irányítás, nem tudok rajta kiigazodni. Majd belejövök. A másik, hogy a kanyarokban mindig kisiklok a salakra, béna vagyok kanyarodásilag. Van ez így. Pedig állítólag, akinek van jogsija, az jól tud ilyenekkel játszani. És fordítva.

Miután ezt legyilkoljuk, vagyis Mark vagy hússzor nyer, áttérünk a motorozásra. Ebben jobb vagyok, mert régen elég sokszor játszottam motogp-s játékokat. A tudásom Markhoz vajmi kevés, ismét ő győz. Legalább itt már a második vagyok.

Úgy éjfél tájt elköszönök tőlük, hatalmasat ásítva. Ismét elmondják azt, hogy mennyire irigyelnek az alvási szokásaim miatt. Mivel erre nincs mit válaszolnom, csak vállat vonok. Felmegyek a szobámba, levetkezek, felveszem a pizsamámat és a szabadba ugrok.

Az éjjellények újra elevenek, a denevérek mellettem repkednek. Egy-két halálraítélt állat zaját hallom, ahogy az élet hagyja el testüket. Áldozatokká váltak, csatlakoztak a természet körforgásába.

A legmagasabb fán ér az álom, ahol kint hagytam a függőágyamat. Kellemesen nedves a párától, kényelmesen elhelyezkedek benne. Mondtam, hogy le kell magam fárasztani, szinte azonnal elnyom az álom.

Reggel farkasüvöltésre kelek. Annyira megijedtem, hogy néhány méternyit zuhanok a faágak között. Mi lelte megint a farkasokat, hogy ilyen robajjal kezdik a napot? Valami veszélyt éreznek, vagy valami történt a rezervátumukban. Jobb lenne megnézni.

Már mennék le a fáról, mikor Jenny lep meg engem, ahogy felém ugrik éppen egy másik ágról. Nekem jön, odaszorít a fa törzséhez. Szemében érdekes tűz ég, sejtelmesen veszélyes. Haraggal taszított neki a fának.

- Jen, mi ütött beléd? – kérdezem tőle.

Eszeveszett haragot látok benne, próbálja magát visszafogni, alig megy neki. Tudom, legszívesebben szétszedne, puszta kezével tépné szét a testemet. Mit vétettem ellene?

- Meg lett mondva, érted? – hangja mély, rekedtes, komor és dühödt. – Meg lett mondva, hogy itt ne vadássz emberekre!!

Mi?! Ki vadászott itt emberekre? Egész idő alatt itt aludtam. Egyetlen egy embert se öltem meg, egyetlenegyre se vadásztam. Ki állított ekkora nagy hazugságot rólam? Ki merte ezt velem tenni? Miért van az, hogy most minden összejön nekem?

- Állj már le Jen! Egy emberre se támadtam itt Crowley-ben! Ki állította ezt?

Megdöbbentnek látszik. Tekintetét mélyen belemélyeszti az enyémbe, keresi a hazugság forrását. Nem hisz nekem. Nem hisz a saját testvérében, akivel már jó ideje együtt él. Ez iszonyatosan rosszul esik.

- Jenny! Azt hiszed hazudok neked, ugye? Hidd azt, de én nem öltem meg senkit se. Tégy, amit akarsz velem. Szedj szét és égess el, nem érdekel.

Észbe kap és elenged. Hitetlenkedve mered rám, majd elmosolyodik.

- Nem bírnálak megölni – vallja be. – Elmondom, miért támadtalak le.

- Épp kérni akartam.

- Szóval az ember nem hallt meg, akit te sokak szerint megtámadtál. Néhány éjszakai járókelő világosan látta, hogy egy lány megtámad egy férfit. A személyleírásból mindenki rád következtetett, hisz ezen a helyen neked van ilyen őrült hajad, te viselsz szakadtas ruhákat. És te hordasz szemüveget annak ellenére, hogy a szemed tökéletes.

- És mondd, a kivilágítás milyen volt? Látták az arcomat? Látták egyáltalán a bőrszínemet vagy valamit?

Megrázta a fejét, bocsánatkérően felnéz rám.

- Bocs, Pij, de ahogy elmesélték tényleg rád illett a leírás.

- És ezért támadtál rám. Apa mit szólt?

- Hogy képtelenség, nem hiszi el. Greg egyből Bridget-hez ment, nehogy őt is megtámadd. Ugyanis Jack volt az, akit megtámadtak, Piji. Bridget apja.

Most rajtam van a döbbenet ideje. Ki a fészkes fene vadászik éppen itt közülünk? És miért akarta rám kenni a dolgokat? Hisz nincs egyetlenegy rosszakaróm sem. Legalábbis én nem tudok róla.

- Akkor most mi lesz? Nem mozdulhatok ki a házból? Keres a rendőrség vagy mi?

- Dehogy. Megmondtuk a zsaruknak, hogy egész éjszaka otthon voltál és aludtál. Hittek Brandonnak, mivel számít a véleménye. Mellesleg Aput hívták ki, hogy megnézze Jacket. Állattámadásnak minősítették az esetet. Ugyanis kiderült, hogy a három srác, akik látták az esetet, enyhén be voltak rúgva. Most a detoxban vannak Mansonban.

- És a vérfarkasok?

- Ők azt hiszik, te voltál az. Aaron – döbbent arcomról leolvassa a kérdést és válaszol: - Apa mindent elmondott róla. Szóval Aaron értesítette a falkáját és megemlítette nekik, hogy milyen ábrázatot vágtál náluk. Mint aki ölni készül, ha jól emlékszem Kyle így említette. Merthogy volt nálunk beszámolni, mire jutottak.

- És mire? – kérdezem, mintha nem sejteném.

- Egy: figyelni fogják a lépéseidet. Kettő: nem teheted be a lábad a rezervátumba. Három: Bridget lakhelyét is kerülnöd kell.

- Cöh! Miért nem tiltanak már ki az egész városból?

- Gondolkodtak rajta. De nincs elég bizonyítékuk ahhoz, hogy így döntsenek. Piji, többségben vannak, övék a nagyobb hatalom.

- Igen, tudom – mondom keserűen.

- Na gyere, le kéne mászni innen.

Másodpercek múlva már másik fán van, aztán a másikon. Végül egy pont marad belőle. Jobb lesz utána menni, mert megint gyanússá válok valaki számára.

Leereszkedek a földre, körbepillantok. Nem, nem megyek egyből haza. Ki kell szellőztetnem az agyam. Erre a vízesés megfelelő hely lesz. A jeges vízben nagyszerűen fog kattogni az én kis szerkezetem a fejemben. Van időm átgondolni az egészet, onnantól kezdve, hogy a világra jöttem.

A vízesés tized akkora se, mint a Niagara. Pont annyi víz folyik le a hegyről általa, amekkora egy közepes méretű tavacskát fenn tud tartani. Nem mély, csupán csak a köldökömig ér a víz. Körülötte az erdő az idő ellenére is zöldell, fenyőfák sokasága veszi körül. Érdekes összeállítás, a természete mindig megtalálja a maga kis különcségét.

Levetem ruháimat, belegázolok a vízbe. Mivel a bőröm alapból kicsit melegebb, mint a többi vámpíré, ezért megérzem a hűvös víz érintését. Felfekszem a felszínére, és az eget nézem, ami ezúttal ugyanúgy fehér a felhőktől, mint mindig.

Szóval megszülettem. Apa és a testvéreim 15 évig sikeresen etettek emberi étkekkel, a legkevesebb vér felhasználásával. A mészárolós időszakom akkor kezdődött, amikor... Mikor is?! 134 éve és olyan másfél évig tartott. Utána beleundorodtam. Okkal feltételezhetem immáron, hogy elég sok rosszakaróm lehet. Abban az időben nem nagyon foglalkoztam olyasmivel, mint a titoktartás. Előfordulhat, hogy egy-két ember meglátott az áldozat rokonai közül. Több vámpír van, aki készségesen átváltoztatja az élőket, úgymond halottá. Mivel pedig a külsőm nem változott ezalatt az idő alatt semmit sem, így könnyedén lemásolhattak.

Másik lehetőségként azt tudom felhozni, hogy valakit nem öltem meg, hanem véletlenül átváltoztattam szándék nélkül. Ez a valaki meg bosszút akar állni, hogy akaratán kívül szenvedésre ítéltem. És mivel újszülöttnek mondható, ezért vaktában vadászik. Irányíthatatlan és mérhetetlenül szomjas.

Hirtelen elmerülök, valaki van a közelemben. Érzem a szagát. Egy vérfarkas vigyáz minden egyes mozzanatomra. Vajon melyikük lapul a fák között? Melyikük a soros abban, hogy megfigyeljenek?

A fejem kidugom a vízből, körbeforgok:

- Hugh, Kyle, Gabe, Joey, Vis, Will vagy akárki? – szólalok meg. Szándékosan nem mondtam Aaron nevét, mert ő tudom, hogy nincs itt. Érezném. – A fenébe, szólaljál már meg és ne bujkálj!

A jobb oldalamon halk zizegés, arra fordulok. Tévedem azzal kapcsolatban, amit az előbb megállapítottam. Ő áll előttem a parton, ember alakban, csupán egy sortban. Miért nem fogott el a méreg, a rossz érzés vagy éppen jó?

Kár volt elhamarkodnom. Ahogy egyre közelít felém, ahogy meglátom a szemében a dühöt, ami ölni képes. Már a vízben van, felszisszen a jegességétől. A forró vérének rosszul esnek a hideg hullámok. A jéghideg víz sem gátolja meg abban, hogy közelítsen hozzám.

Mivel színtiszta a víz, így úgysem fedhetem el a testemet. Érdeklődéssel is néz rám, nem leplezi: bejövök neki. Vajon az én arcomon is ez látszódik? Nincs időm ezen gondolkodni, elér hozzám, egyből megszólal:

- Nem szeretnélek a mostohatestvérem közelében látni!

Felvonom a szemöldökömet, kiemelkedek a vízből. Édes mindegy már, hogy hogyan lát. Felnevetek.

- Mondd, Szőrcsimbók, Greget is eltiltod tőle?

- Olyan hülye a csaj, hogy nem bírnám – vallja be. – De téged az egész falka figyel, Cumizócska. Gondolom hallottál a határozatról.

- Igen. Jenny mindenről beszámolt nekem. És bár tudom, hogy nem hisztek nekem, de akkor sem én voltam.

- A többiek hisznek neked a falkából – mondja. – Fel nem foghatom, miért, mert olyan bűzt bocsátasz ki magadból, amitől kijön az egész napi kajám. Ezenkívül a szemed ölni akar.

- Mert a te szemed nem?! – fakadok ki. Egyre nő a dühöm. – A szagod is elviselhetetlen. Az egész lényed elviselhetetlen a számomra, mert irritál, felforr tőle a vérem és még a mérgem is termelődik! Úgyhát, ha jót akarsz magadnak, most azonnal elmész.

- El ne hidd, hogy különbül érzek irántad, mint te irántam. Legszívesebben a saját fogaimmal tépném szét a tested és vetném lángba.

- Nosza, üssük nyélbe egymás meggyilkolását – mondom, a part felé veszem az utam.

Ott felöltözök, lángoló bőrrel. A farkas figyel, le sem veszi rólam a pillantását. Mi a fenéért vizslat engem ez mindig? Ettől miért érzem úgy, hogy mindjárt beájulok? Valaki igazán elmagyarázhatná nekem, mi megy végbe bennem ilyenkor.

Ő is kijön a vízből. Végignézek rajta, izmos teste csak úgy csillog a felszáradni készülő halvány vízrétegtől. Egyik pillanatban megborzong, végigmegy rajta egy kis hullám. Futva beleveti magát az erdőbe.

Várom, hogy farkasként térjen vissza, de nem jön. Körbeszagolok, a fertelmes szag kezd szétszéledni a levegőben. Ezek szerint elmenekült. Nem akart velem szembeszállni? Mi ütött ebbe?

Dühöm egy eloszlik, mikor látom, hogy emberi alakjában közelit hozzám. Itt maradt, emberként. Megáll előttem, végignéz rajtam még egyszer, majd fancsali vigyort vág, mint aki forral valamit.

Hirtelen megcsókol. Olyan hévvel, hogy majdnem hátraesünk. Nem is csóknak nevezném inkább, hanem marcangolásnak. Mind a kettőnk vérét érzem a számban, ami rosszhoz vezethet. Valahogy a mérgem mégsem termelődik, mégsem gyűlik össze a számban.

Kapaszkodok a vérfarkasba. Körmeim végigszántanak a vállán, felsebezve azt. A vér szagát megérezvén odakapok a számmal és eltüntetem a kifolyt vért. Ő pedig harap, cseppnyi visszafogottság nélkül. Mindkettőnk bőrén érzem a felfűtött vágyat: szenvedély és gyilkolás egyvelegét.

Kívülálló azt hinné, harcolunk egymással. Mi valahol tudjuk, hogy erről szó sincs. Valami féktelen szerelmi vágy lett úrrá rajtunk, amit képtelenek vagyunk csillapítani.

Beletépek a hajába és közelebb vonom a számhoz. Ő készségesen rákap, majd továbbmegy a fülemre, nyakamra. Olyannyira szorít magához, hogy levegőt alig kapok, csontjaim ropognak, egy-kettő igen el is tört. Mégsem tudok arra figyelni, hogy milyen sérüléseket szerez az erős keze által. Csak azt akarom, hogy az Övé legyek.

Önkívületünkön kívül a vízben találjuk magunkat. Aaron teste ismét megremeg, mikor a hideg hozzáér, mégsem zavartatja magát. Ugyanolyan kéjjel marcangolja a bőröm. Szemében is ezt látom: ölni akarok. Ölni, de előtte veled lenni.

Az józanít ki bennünket, hogy Aaron szája már a nyakláncom körül járt. Ahogy egyre lentebb jut, fogainak kisebb-nagyobb nyomai ékítik bőrömet. Végül megtorpan, fogai közé veszi a Fogat és kitépi a nyakamból. Egyből ellököm magamtól és az eldobott ék felé úszok. Még mielőtt belecsobbanhatott volna a vízbe elkapom.

Visszamegyek hozzá, arcán csodálkozás:

- Mi a fene volt ez? – kérdezi.

- Arra gondolsz, mikor egymásnak estünk? – kérdezek vissza. – Nem úgy egyeztünk meg, hogy lefekszünk egymással, mielőtt megöljük a másikat?

Újra meglepetést szereztem neki. Ám nem érek rá elmagyarázni, mi van valójában: testembe belenyilall az összes érezhető fájdalom. A porcikáim sajognak, végtagjaim elgyengültek, a bordáim eltöröttek, ahogy a lapockáim is. Nem is beszélve harapásnyomokról. Megkönnyebbülve látom, hogy neki is fájdalommal járt ez az egész. Kicsit halottas színe lett hirtelen. Csak nem…?!

- Majdnem kiszívtad a véremet – sziszegi, szemei villámokat szórnak.

- Te meg majdnem letépted a fülemet és a karomat!

Eltorzul az arca, befogja az orrát és hátrál. Ekkor én is megérzem a szagát. Fura, amíg egymás karjaiban voltunk, nem éreztem ezt az elviselhetetlen szagot. Okádnom kell.

- Förtelmes büdös vagy, Cumibaba – jelenti ki. – Most pedig magyarázd el tisztes távolságból: mit álmodtál?

- Feltételezem ugyan azt, mint te, miután megtámadtuk egymást. Emlékszel?! Ott agonizáltunk együtt, szinte már kéz a mancsban. Utána jött az álom. Ketten voltunk és éppen azt vitattuk, hogy gyilkolás előtt egymáséi leszünk.

- Ugyanezt álmodtam én is – vallja be a fejét fogva. Szemében még mindig harag. – Mikor letéptem a nyakláncodat, reméltem mindennek vége lesz. De tévedtem. Ugyanúgy szét akarlak marcangolni.

- Ahogy én is kívánom a te véred.

Megint megzavar minket valami. Úgy döntöttem nem várom meg, mi lesz az. Gyorsan kimegyek a partra, visszanézek a rám meredő vérfarkasra és elspurizok a francba.

Másfél perc múlva már otthon találom magam. És lám, a család nincs egyedül. Ismét vendégek érkeztek, és micsoda meglepetés: a rokonok jöttek. Carlisle, Edward és Jasper. Ott álnak teljes valójukban Apa előtt. Beléptemre felém fordulnak. Egyikőjük arcát se látom vidámnak.

Kérik, menjek oda hozzájuk. Megrázom a fejem, mondom nekik később. Egyelőre el kell magam foglalnom valamivel és ma nem akarok több rossz hírt és semmilyet se.

Azt hiszem a mai nap ennél rosszabb már nem is lehet. Valahogy mostanában egyre több balszerencse ér, ami pedig a döbbenet: pont akkor, amikor Bridget az életünkbe csöppent. Greg rátalált szíve hölgyére, méghozzá egy emberre. Úgy, ahogy Edward rátalált Bellára, valamint Apu Anyára. Sejtem, hogy nemsokára új vámpír lesz a családunkban.

Ennek a tetejébe most itt van a lenti nappaliban a fél rokonság apa felől. Fogalmam sincs, mit akarnak, de azt igen, hogy nem a legjobbat. Ha azt szeretnék, akkor kicsit kellemesebb ábrázattal fogadtak volna. Őszintén megvallva örülök nekik. A kétségektől viszont távol állok.

Ehhez hozzájárul még az alig fél órája történt majdnem szerelmi-gyilkolási játék a Szőrcsimbókkal. A tény, hogy majdnem lefeküdtem vele felkavar. Olyan vegyes érzéseket táplál bennem, amiknek nem kéne együttműködniük. Mégis megteszik. Mégis békésen megférnek az én hatalmas lelkemben. Megegyeznek néha, ki mikor kerüljön felszínre.

Kopogtatnak az ajtómon. Mondom nekik, hogy szabad, erre a fél család beözönlik a szobámba. Először Apa, aztán Carlisle végül sorjában Edward, Jenny, Mark és Jasper. Körbe állnak engem, mindenki rám bámul. Azon gondolkodom: nincs rajtam ruha?! De van. Csak felvidítottam magam. Kedvem azonban azonnal lelohasszák.

- Pij, holnap elutazol Carlisle-ékkal – közli Brandon kertelés nélkül. – A tegnapi eset után arra gondoltam, jobb lenne így.

Torkomon akad a szó, sőt a szám is tátva marad. Hogy a fenébe képzeli ő azt, hogy elmegy innen? Hisz végre megtaláltam azt a helyet, ahol normálisan tudok élni. Ahol eddig laktunk feleennyien se szerettek. Mert miért? Azért mert nagy szám volt, túlságosan okos voltam és még szép is vagyok. Ja és persze a különös stílusomról ne is beszéljünk. Mindenki lenézett. Ugyan ezt itt is előfordul, de már megszoktam. Összeszedem érveimet:

- Egy: megy a rosseb. Kettő: minek? Három: mik az érveid? Négy: szeretek itt. Öt: Nem nagyon szeretek ott. Félreértés ne essék, de Forks enyhén különös a számomra. Meg nem tudom hogy vadásszak ott emberre, amire szükségem van. Hat: a vérfarkasok határozata nem érdekel. Hét: felnőtt vagyok és itt maradok.

- Légy észnél Piji – mondja Edward – Nálunk elkerülhetnéd az ellenséged.

- Ed, milyen ellenséget? – érdeklődöm. – Az újszülöttet, akit teremtettem?

- A félvéreknek a mérge nem mérgező – szól közbe mellékesen Carlisle. Neki van ebben tapasztalata.

- Akkor valami új faj vagyok – zárom le ennyivel. – Azt elintézzük, vagy elintézi a Volturi. Miért nem foglalkoztok New Yorkkal? Hisz közel van hozzátok, nem? Vámpír toborzott vámpírokat a terület miatt. Törődjetek azzal.

- Fel sem foghatom, mi történ azzal a Pijivel, akit megismertünk – szólal meg hirtelen Jasper, aki elég szótlan típus. – Örültebb voltál, mint Alice. Vidámabb és sokkal közvetlenebb. Mi történ?

Ó, ha azt elmondhatnám nekik, hogy mi történt velem ezalatt a hónap alatt! Ó, ha csak a mai napomat elmesélhetném nekik. Ezt is órákig taglalhatnám, pedig alig tartott fél óráig a felhevültségünk. Fél óra, ami elrontotta az egész napomat. Mindösszesen fél óra.

Edward fürkészően néz. Hallja, amit gondolok. Tudod olvasni mindenkinek a gondolataiban. Így sejti, hogy felkavart voltam. Azt szerencsére nem említettem, ki által. Még elsimíthatom a dolgot.

Megérintem az Ezüst Vérfarkasfogat. Néhányszor ki befújom a levegőt, lelket öntök magamba. Mit számít a ma délelőtt? Mit számít az elmúlt hónap? Az számít, ami ma van. Élnem kell, nem hanyatlanom. Vissza kell térnem a régi önmagamhoz. Különben marhára megszívom. Mosolyom egyre nagyobb, ahogy ezt tisztáztam magamban. Élni kell és nem pusztulni. Ennyi az egész. De vajon tényleg?!

- Vita lezárva, vagy mi. Itt maradok. Mindennek utánajárok, azután esetleg meglátogatlak titeket Carlisle. Jasper, te meg ne aggódj, önmagam vagyok. Csak egy ideje nem élvezhettem a Fog kellemes melegségét a nyakamban.

Elmosolyodnak az új vidámságom miatt. Szemmel láthatólag elfogadták, hogy elhatározásom vitathatatlan. Egy tapodtat se mozdulok innen és ez így is marad.

Kezdem kituszkolni őket az ajtómon. Visszakoznak ezellen, mondván van lábuk és tudnak menni egyedül is. Csupán mondanom kell. Noshát mondom, de semmi. Vigyorognak, mint a tejben a tök. Mosollyal az arcukon távoznak.

Mark még visszafordul és mellékesen megemlíti:

- Az újszülött legyőzve, halott. A vérfarkasok megölték, míg te a fenében voltál. Greg felismerte benne a múlt heti áldozatod. Örülj annak, hogy csak egy embert ölt meg, hanyag kislány.

El is tűnt. Én pedig fellélegzek. Egy gonddal kevesebb. Maradt még mellette száz másik.

A nap további részében fel-le járkálok a házban. Nem törődök azzal, hogy a rokonság mindig itt van. Elfoglalják magukat, beszélgetnek a családom tagjaival. Greg éppen Edwarddal tanácskozik. Vélhetőleg Bridget kapcsán kér tőle tanácsot.

Megtalálom a helyemet a szobámban a gép előtt. Fellépek msn-re, ahol olyan idegenekkel tudok beszélni normálisan, akiket még életemben nem láttam. Valaki szeretne velem találkozni, de lebeszélem róla. Mondván messze van és nincs időm elmenni. Vagy, ha ő jönne, akkor nem lenne időm vele foglalkozni. Azért persze barátok maradunk.

Csörög a telefonom. Ismeretlen szám, felveszem. Bridget hangját hallom meg benne. Honnan van meg neki a számom? Mindegy.

- Piji, Aaron mondta, hogy nem jöhetsz a közelünkbe apa miatt – mondja. – Igaz ez?

- Ja – válaszolom.

- Dehisz nem te voltál – hüledezik.

- És te azt honnan tudod? – kérdezem. – Totál illik rám a személyleírás.

- Hülye, Greg mondta, hogy te nem tennél ilyet.

- Aha – elgondolkozok. – Akkor miért ment oda hozzátok, miután megtudta a dolgot? Megvédeni, nem?

- De.

- És tőlem, ugye?

- Igen.

- Erről ennyit. Ám ne hidd, hogy belemegyek a vérfarkasok szabályaiba. Ők is tisztában vannak azzal, hogy nem én voltam. És most leteszem. Kimerítő nap volt a mai, megyek alszok.

Leteszem a telefont, kikapcsolom a gépet és ezúttal az ágyamban alszok, teljes nyugalomban. Előtte még azon elmélkedve: miért Aaron?