Csütörtökön Greg újból elment vadászni, nagyon büszke voltam, hogy mellettem képes volt áttérni a vegetáriánus életmódra, pedig semmi másra nem szomjazott jobban, mint az én vérem. Illatom, hangom, egész létem csábította, ahogy engem is az övé. Annyi különbséggel, hogy én nem kívántam a vérét.
Nagy nehezen sikerült elrabolnom Pijit Aarontól, hogy nézzünk szét Mansonba, hátha találunk valami szép menyasszonyi ruhát, ami jól is áll neki.
Valahogy kezdett visszafogottabban öltözni, valószínűleg a növekedő pocakja miatt. Néhány hetes mindössze a baba, máris látszik rajta, mintha bő egy hónapos lenne, legalább. Én viszont nagyon örültem, hogy gyorsabban nő, már alig vártam, hogy babusgathassam. Beültünk Piji kocsijába, meg sem álltunk egészen Mansonig. A városközpontban leparkoltunk, majd gyalog elindultunk szétnézni. Felfedeztem a várostérképen egy boltot: Lady Gemma Esküvői és Estélyiruha kölcsönző.
A nevében kicsit csalódtam, hogy kölcsönző és nem lehet megvenni, de Piji mosolyogva megnyugtatott, hogy csak azért írták így, mert jobban hangzott és könnyebb volt megoldani. Természetesen lehet vásárolni.
Mikor beléptünk, elámultam a rengeteg gyönyörű „nagy napi” ruháktól.
Egyszerűen csodálatosak voltak, még én is alig tudtam tippeket adni Pijinek, hát még ő milyen nehezen választott, hogy melyiket próbálja fel.
Volt egy méregdrága ruha, aminek a felső része testhezálló volt, gyöngyökkel, csillogó anyaggal díszítve, szoknyája mint egy hatalmas habos torta.
Piji látta, hogy mennyire tetszett nekem, de neki nem nyerte el annyira a tetszését, mint nekem, azért tovább válogatott. Felpróbált három ruhát, mindhárom csodaszép volt, azt se tudtam, hogy melyiket javasoljam inkább.
Nem tudta eldönteni, hogy melyik legyen, így nem vette meg egyiket sem.
Annyira néztem a gyönyörű ruhát, amit kinéztem magamnak, hogy Piji és észrevette és tanácsolta, hogy próbáljam fel.
Hamar belementem bár fájt a szívem, hogy felpróbálom és ott kell hagynom.
Bementem a próbafülkébe és felvettem magamra a ruhakölteményt.
Mikor kivonultam, az eladó a szájához kapott, Piji káromkodott egy sort, amin elmosolyodtam, míg kivonultam hozzájuk.
–     Na? Milyen? - kérdeztem.
–     Elképesztően csodálatos! - mondta döbbenten Piji.
Gyorsan felállt a kanapéról és csinált rólam két-három képet én pedig boldogan pózoltam a menyasszonyi ruhába. Majd' meghasadt a szívem, hogy ott kellett hagynom. Miután visszaöltöztem, kimentünk a butikból, Piji azt mondta, hogy bent hagyta a telefonját, várjam meg kint. 1 perc múlva már vissza is jött és sétáltunk tovább.
Betértünk egy rendes ruha boltba, Piji pedig a mama ruhák felé vette az irányt. Nevetve követtem, majd türelmesen vártam, míg próbálgatta a csinosabbnál csinosabb, szebbnél szebb felsőket és ruhákat.
Úgy vettem észre, hogy a terhességtől alaposan megnőtt Piji étvágya, legalábbis ezt szűrtem le, amikor egy gyors kajáldásnál egy hamburgert, két nagy adag sült krumplit, egy full tuning melegszendvicset és két nagy kólát kért.
–     Nem semmi. - jegyeztem meg nevetve.
Leültünk az egyik asztalhoz, majd enni kezdtünk. Tényleg megnőtt Piji étvágya. Én csak egy nagy adag sült kurmplit, egy sajtburgert, valamint egy nagy kólát rendeltem, ő mégis hamarabb bepusztította a kajáját, mint én.
Miután megebédeltünk, megkerestük a kocsit majd visszamentünk Crowleybe.
–     Kíváncsi vagyok, hogy apa mit szólna, ha én a 18. szülinapom előtt hozzámennék Greghez. - nevettem.
–     Hát azt hiszem meg lenne lepődve. - nevetett velem Piji.
–     Igazából nem tervezem, hogy érettségi előtt férjhez megyek. - vallottam be.
–     Ne is tedd. Első a tanulás. Ráérsz utána, Greg megvár.
–     Tudom. - suttogtam.
Hamar visszaértünk Crowleybe, pedig eléggé óvatosan vezetett Piji.
Amióta megtudtam, hogy terhes, amikor eljött hozzánk, pontosabban Aaronhoz, mindig vagy ők jöttek be hozzám vagy én hozzájuk, de általában együtt voltunk.
Azt láttam, hogy Greg kezdte egy kicsit megkedvelni Aaront. Abból következtettem, hogy már nem morogtak egymásra, ha találkoztak, kezdték elviselni egymást, bár valószínűleg miattunk, de akkor is örültem neki.

October épp dolgozni volt, amikor Jack elhívott, hogy menjek el vele, ameddig az egyik ügyfelével találkoznak és átad neki egy árut. Szívesen csatlakoztam hozzá, már rég beszélgettünk értelmesen.
–     Örülsz, hogy Aaron el akarja venni Pijit? - kérdezte Jack.
–     Én nagyon! Elképesztő, sose gondoltam volna, hogy ők egyszer összejönnek.
–     Miért?
Hát tudod apa, mert Piji vámpír, Aaron pedig farkas és hát nem szívleli egymást a két faj. - mondtam volna őszintén, de nem tehettem, ezért mást találtam ki.
–     Hát nem voltak túl jóban, nem voltak egymásnak szimpatikusak.
–     Értem. És mi a helyzet veled és Greggel?
–     Elvagyunk nagyon jól.
–     Annak örülök. És ti terveztek valami különleges meglepetést?
–     Dehogy, nem akarunk mi még összeházasodni! - nevettem.
–     Az összeköltözésről beszéltél neki?
–     Igen, mondtam.
–     Reakció?
–     Nagyon örült neki. Szinte már várja, hogy végezzek a sulival.
–     Végezz?
–     Hát végezzünk, pontosabban.
Bólintott, majd leparkolt valami épület előtt. Kiszálltunk a kocsiból, ő pedig odament egy férfihoz, kezet fogtak, majd a csomagtartó felé vették az irányt. Én a Range Rovernek dőltem, apa pedig átadta a dobozt a férfinak. Az betette az autója hátsó ülésére, majd visszajött hozzánk és kifizette apát, majd beszélgettek egy keveset, közben engem nézett, undorító vágyakozással. Szúrós szemekkel néztem rá, engem nem kaphat meg, azt lesheti!
Visszaültünk az autóba, apa elfordította a kulcsot és már indultunk is vissza.
- Undorító egy ember. - mondtam, amikor még látóhatáron belül volt a férfi.
- Mert?
- Nem láttad, hogy nézett?
- Greg is szokott így nézni.
- Nem, mert Greg nem a szexre hajt, ennek viszont csak ez járt a fejében.
- Nyugalom kicsim, megtartotta magának. Többet valószínűleg sosem látod.
- Erősen remélem.
Sose szerettem az ilyen pedofil embereket. Az teljesen oké, hogyha egy öregebb embernek megfordul egy-két dolog a fejében, fiatal lányokkal kapcsolatban, de az ilyen „jól megnézem a csajt” emberektől undorodtam mindig is.
- Apa... azt tudom, hogy nem haragudnál meg, ha elköltöznék, de rosszul esne, ha egy ideig eltűnnék vele?
- Mennyi ideig?
- Hát néhány évig.
- Mégis miért tűnnél el vele? - meg volt lepődve a kérdéstől.
- Mert csak. Hogy kettesben legyünk, mint egy hosszúra sikeredett nászúton.
- Hát nem haragudnék, ha néha dobnál egy-két sms-t, vagy ha felhívnál, hogy minden rendben van veled.
Egy kis mosolyt mutattam neki, majd kibámultam a leengedett ablakon.
Az autó kerekei felkeverték a port, csak azért láttam, mert egy kicsit kihajoltam, de Jack szólására visszahúztam a fejemet. A két város között nem beszéltünk többet. Én csak a tájat figyeltem, a Napot, ahogy próbálja elhagyni az égboltot, hogy átengedhesse a helyet a Holdnak. Egy tanya előtt is elhaladtunk. A családfő a veteményest locsolta, míg a feleség az állatokat látta el. A kislány megkergette a kacsákat, mire a idősebb fiú testvére rászólt, hogy fejezze be.
Elmosolyodtam a látványon, de mégsem tetszett. Én sose tudtam volna így élni, állatok és kert között, távol a várostól, távol az élettől. Ez nem is élet igazából, csak megélhetés, és ez lényeges. Már láttam a táblát a felirattal: Crowley 5 km.
Mikor visszaértünk, már éreztem a szokásos falusi hangulatot, amit a hónapok alatt megszoktam. Az utcák szinte üresek voltak, alig-alig voltak el a lakók. A legtöbben vagy otthon voltak, vagy az új kis színházba, amit nemrég építettek a központban. Azért hívták kis színháznak, mert mindössze 300 férőhelyes volt.
Már rákanyarodtunk a behajtóra, amikor feleszméltem, hogy Greg autóját látom a füvön állni. Bementem, akkor láttam, hogy Octoberrel beszélgettek.
- Szia! - köszöntem, majd odamentem hozzá és megpusziltam az ajkát.
- Minden rendben? - kérdezte.
Még mindig bennem volt a felháborodás apa egyik ügyfelének viselkedése miatt.
Valószínűleg megérezte, ezért kérdezett rá.
- Hát persze. - feleltem, majd beleültem az ölébe és vettem egy sütit az asztalról.
Jack elővett a hűtőből egy üdítőt és öntött egy pohárba és Greg elé tette. Önteni akart még egyet, de Greg megállította mondva, hogy elfelezi velem, mert nem igazán szomjas. Akkor jutott eszembe, hogy mi lesz velük, hogyha egyszer összeházasodunk? Mit fognak hazudni Brandonék, miért nem esznek? Egy esküvőn illetlenség nem enni, főleg ha közvetlen rokonok vagy barátokról van szó. Okos vámpírok ők, mindenképpen megoldják majd, gondoltam.
Ittam két kortyot a pohárból, majd még egy süteményt vettem magamhoz. Alapból az egyik kedvencem és különben is éhes voltam.
Nem is lett volna apa önmaga, ha nem hozta volna szóba azt, amit a kocsiban beszélgettünk, még az elején.
- Nos Greg, neked nincs olyan terved Bridgettel, mint Aaronnak a nővéreddel?
A szerelmemre néztem, aki elnevette magát. Olyan aranyos volt!
- Egyelőre nincs, még a gimit se jártuk ki. - mosolygott.
- Jól gondolkodsz, komoly fiatalembernek tűnsz. - szólt közbe October.
- Ne kezdjétek, légyszíves. - kértem tőlük, mire mindketten úgy csinálták, mintha becipzároznák a szájukat.
Megköszöntem nekik, majd felrángattam Greget a szobába, hogy megúszhassa a kellemetlen kérdéseket.
- Kedvem lett volna megváltoztatni a kérdéseiket. - nevetett.
- És akkor szépen lebuktattad volna magad. - feleltem, miközben leültem mellé.
Megcsókolt, majd eszébe juttattam, hogy olyan régen futottunk már. Megbeszéltük, hogy kocsiba ülünk, elmegyünk hozzájuk és ha még később is szeretnék futni vele, megoldhatjuk. Gyors felvettem a farmerdzsekimet és már téptem is ki az ajtót a helyéről. Jó, azért ez kis túlzás volt, de erőből kinyitottam, nem mintha szükség lett volna rá.
Lesiettem a lépcsőn, majd kijelentettem apuéknak, hogy elmegyünk Gregékhez, majd este hazajövök. Beültünk az autóba és már száguldottunk is. Páromnak szokása volt a megengedett sebességnél gyorsabban utazni a kocsival, ami elég veszélyes volt, legalábbis rám nézve. Ha egy hétköznapi ember lett volna, nem tette volna ezt, mert nem biztos, hogy megmenthetne ha balesetet szenvednénk.
Egy vámpírnak azért ez könnyebb volt, bár nem akart az életemmel játszani.
Hamar odaértünk az ő tempójával. Jenny és Mark nem voltak otthon, Piji valószínűleg Aaronnal foglalkozhatott a kis kunyhójában, egyedül Brandon volt a házban. Szegényt azért sajnáltam. Állandóan egyedül lenni, borzalmas.
Vidáman köszöntem neki, mire mosolyogva felnézett a papírjai és a telefonja felől és viszonozta a köszönést. Carlisle volt a vonal túlsó végén és jól megnézve a papírokat, Piji volt a téma. Carlisle üdvözölt Forksból, mire én is dobtam neki egy boldog sziát. Felmentünk Greg szobájába, majd ki a teraszra, onnan figyeltük a már égboltot díszítő, éjszakai mosolygót, a Holdat.
- Te nem félsz, hogy valaki, aki nekem ellenségem, téged keres meg? - kérdezte hirtelen Greg.
- Nem. Miért kéne? Ha akar valamit, megkeres. Mégis ki neked ellenséged?
- Senki, nem azért kérdeztem. Csak hogy ha úgy járnánk, mint Bella meg Edward. Bár James se ellensége volt Edwardnak, egyszerűen csak összefutottak. Mindegy, ez lényegtelen csak     kíváncsi voltam a véleményedre.
- Nem érdekel, ha egy másik vámpír megtámad. Úgyis közbeavatkozol vagy közbeavatkoznak a többiek is, így annyi az egész, hogy hamarabb változok át, mint hogy leérettségizek.
- Ezt sose akard. Az újszülöttek szinte megfékezhetetlenek, ha nincs egy vezetőjük és mivel te már tudsz mindenről, nem hallgatnál rám.
- Honnan veszed? - kérdeztem.
- Sehonnan. Tippelek. - mosolygott.
Hozzábújtam, ő pedig magához ölelt. Már kezdett esteledni, február elején még eléggé hamar kezdődött ez a folyamat. A hideg még mindig tartott, én viszont Greg közelébe nem fáztam. A levegő hozzá képest egész kellemes volt.
- Futunk? - kérdezte.
- Hát persze. - feleltem azonnal.
Az egész kép annyi volt, amit felfogott a tudatom, hogy a hátára kap és ugrik.
Akkor, amikor ezt felfogtam, már a fák között futott. A fák csak úgy suhantak mellettünk, olyan gyorsan szaladt. Erősen átöleltem, nehogy a nagy sietségbe lezúgjak a hátáról, a lábaimmal is átfogtam a csípője körül reakció szerűen, amikor felkapott, majd összefogtam őket.
Egy idő után, hogy megunta a szimpla  rohangálást az erdőben, felmászott egy fára, majd átugrott egy másikra. Nevetve sikítottam, mert egyrészt félelemmel kavart poén volt a fák közötti ugrálás, másrészt nem akartam, hogy azt higgye, hogy nagyon félek, mert nem akartam, hogy megálljunk.
Tovább ugrált a fák között, egyre magasabban és magasabban, fokozva a hangulatot. Egy nagyon magas fára ugrott fel, talán a legmagasabb volt az egész erdőben. Ő pedig volt olyan őrült, hogy felvitt a tetejére.
Hasonló volt a látvány, mint Forksban, amikor megmutatta, hogy hova vitte Edward Bellát a bemutatása után, csak már este volt, így még szebbnek mondhatom. Már a csillagok is kezdtek megjelenni az égen.
- Éjszaka még szebb. - mondtam ki a gondolatomat.
- Nálad nem. - mosolygott, majd megcsókolt.
Eszembe jutott, amikor másodjára csókolt meg hasonló körülmények között. Ahogy megfogott, hogy nehogy lezuhanjak a fáról, mivel emlékezett az első csókunkra, hogy elájultam. Még mindig ugyanúgy tartott a jobb kezével, mert a ballal az egyik ágba kapaszkodott.
Csókolózás közben elképzeltem magam előtt, hogy milyen lesz az esküvőnk, hogy fog zajlani, hogy fog viselkedni Greg. Miközben ezen gondolkodtam, eszembe jutott Piji és Aaron. Vajon az ők esküvőjük milyen lesz? El akartam intézni egyszerre mindent, hogy cukor mázos csicsás legyen az egész, de természetesen nem engedte, hogy egy hatalmas, fullon kidíszített torta legyen az egész esküvője. Megengedte, hogy segítsek, de megkért, hogy a habos-cukros dolgokat egyelőre verjem ki a fejemből. Én megtettem, a kedvéért.
Tavaszi szünetben esküvő! Újra láthatom a Forksban hagyottakat, aminek alapból nagyon örültem, hát még annak, hogy Rosalie és Emett is hamarosan láthat, a tőlük kapott gyűrűvel az ujjamon.
Szombat volt, amikor Aaron megint elhozta hozzánk Pijit. Greg már egy ideje nálam volt, épp az ágyon ülve beszélgettünk, amikor megint ránk törték az ajtót és befurakodtak az átjáró szobává alakult lakomba. Megmondtam nekik, hogyha összeházasodnak, onnantól kezdve nem fogom eltűrni ezt a viselkedést, ők pedig csak nevettek. Nagyon vidámak voltak, nem akartam lelombozni a jókedvüket. Egy kicsit beszélgettünk majd megkértek minket, hogy kövessük őket.
Lementünk mind a négyen a nappaliba, ahol October valami sorozatot nézett, Jack pedig újságot olvasott. Greg leült a fotelba én pedig beleültem az ölébe.
Apuék ránk vonták a tekintetüket, majd Aaronékra, akik megint álltak a tévé mellett, tehát felkészültek, hogy valamit be akarnak jelenteni.
- Anya, Jack – kezdte Aaron – az a helyzet, hogy unokátok lesz.
Paff: October kezéből kiesik a távirányító, nagy csattanással a földre zuhan, az elemek kiesnek belőle. Jack ujjai se fogják már az újságot, és az a földön darabokban fekvő távirányítóra esik.
Én viszont csak mosolyogtam, tisztában voltam az eseményekkel, ahogy a mögöttem halkan nevető Greg is.
Ezek után kaptak észbe apáék. Mindketten felugrottak a helyükről és hatalmas boldogsággal és nevetéssel átölelték a szerelmes párt. October Piji hasára tette a kezét és az unokájára gondolt. Ha jól láttam – mégpedig jól láttam – bekönnyezett a hír hallatán. Biztos sokáig úgy volt vele, hogy nem lesz unokája, belegondolva Aaron szokásaiba, viselkedésébe. Jack pedig boldog volt, bár Aaron nem vér szerinti fia, de úgy szereti, mintha az lenne, így az unokát is fogja legalább annyira szeretni, mintha vér szerinti unoka lenne. Tudtam jól már akkor biztos voltam benne.
- Mennyi idős? - kérdezte October.
- Néhány nap és két hónapos lesz. - hazudott Piji.
Mégse mondhatta azt, hogy még csak bő két hetes, de már olyan, mintha két hónapos lenne, elvégre félig vérfarkas, negyedrészt ember és vámpír.
–     Miért csak most szóltatok? - kérdezte apa.
–     Mert meg akartuk várni, hogy legalább látszódjon Pijin. - felelte Aaron.
–     Ti már tudtátok? - fordult felénk October.
–     Már egy ideje. - felelte mosolyogva Greg.
Meghitt volt a pillanat, de tényleg. Ahogy elnéztem October könnyekben ázó, a boldogságtól vidám szemeit, Jack boldog mosolyát, már tudtam, hogy mennyire örülnek majd a csöppségnek. Mindössze attól tartottam, hogyha olyan gyorsan fog nőni, miután megszületik, nem lesz e problémás az egész. Elvégre elég furcsa lenne, hogy megszületett, aztán két hónap múlva már olyan mint egy féléves gyermek. Viszont amitől igazán féltem az az volt, hogy mi lesz igazából? Egy vérfarkas félvér vámpír? Érdekesen hangzott.