Este amikor betértem a szobájába, nagyon úgy láttam, hogy menni készült valahova. Érdeklődve néztem rá, ő pedig kinézett az ablakon. Követtem a tekintetét és a teliholdra néztem. Azonnal eszembe jutott, hogy mennie kell az erdőbe. Elnézően bólintottam. Odamentem hozzá és átöleltem jelezve, hogy nem szeretném, hogy baja essen. Ő is magához szorított, majd elengedett.
Visszacsoszogtam a szobámba és bánatosan zenét hallgattam. Hívtam volna Greget, de rájöttem, hogy ő is a vérfarkasokra fog vigyázni.
Volt egy válogatás albumom, amin még magyar zenét is találtam. Mivel egy barátnőm még korábban átfordította nekem angolra, csak így értettem, hogy miről zenélnek. A lényege az volt, hogy miért hazudjuk azt magunknak, hogy a szeretett ember nélkül is elleszünk, közben fáj a szívünk, mintha kést szúrnának bele. Bár ennyire nem volt rossza a helyzetem, mégis könnyeimmel küszködtem.
Gyenge voltam: a könnyek győztek.
Próbáltam aludni, de Greg nélkül olyan rossz volt az éj. Az órámra néztem, ami majdnem éjfélt mutatott. Kinyitottam az ablakomat, majd bemásztam a takaró alá, onnan figyeltem a teliholdat. Vonyítást hallottam az erdőből és nyomban az időt figyeltem. Pontban 24 óra volt.
–     Szegény Aaron! - sóhajtottam.
Megint megtámadott valami érzés, amibe beleremegtem. A zene még mindig halkan szólt, de mindent tisztán hallottam a csöndes szobámban.
Könnyek áztatták az arcomat, és nem bírtam megállítani őket. Csak úgy jöttek maguktól, de nem volt kedvük megállni. Valami nagyon hiányzott nekem.
Megismerhettem egy csomó értékes embert és egyéb érdekes lényeket, és az életem is teljesen másmilyenné vált. Talán a régi, nyugodt, pihenéssel teli életem hiányzott? Vagy csak a biztonság? Esetleg az, hogy nincs más ember, akivel megoszthattam volna? Nem volt a legjobb belegondolni.
Arra vártam, hogy legyen vége a veszélyes perceknek és Greg jöjjön vissza hozzám. De nem tudtam, hogy mennyi ideig tart teliholdkor, hogy a farkasok visszaváltozzanak, így esélyem se volt, hogy reménykedjek.
Aludni viszont semmiféleképpen nem tudtam, egyáltalán nem ment. Ideges voltam, könnyeim még mindig elő-elő törtek. Bánatosan gondoltam rá, hogy mikor felkelek, valószínűleg vörösek és nagyok lesznek a szemeim a sírástól.
A hátamra fordultam. Már fél 1 volt, én pedig egyedül unatkoztam a szobámban.
Hirtelen ötlettől felbuzdulva arra gondoltam, hogy elmegyek egyet sétálni az erdőbe, de mivel telihold volt, erre a legkisebb esélyt se láttam. Egyrészt az eddigi legnagyobb veszélybe kerülnék, másrészt Greg totálisan kiakadna rám.
Idegességemben és nyugtalanságomban lerágtam a körmeim egy részét.
Elégedetlen voltam magammal. Elővettem a körömápoló készletemet és a maradék, nagyobb körmeimet levágtam, a lerágottakat pedig lereszeltem.
Duzzogni kezdtem bár magam sem értettem, hogy miért. Annyira meguntam, hogy nem tudtam aludni, hogy felkeltem az ágyból és fel sem öltöztem, kimásztam az ablakon. Ha valaki látott volna, nevetve azt mondta volna, hogy „vámpírosat” játszottam. Le akartam ugrani az erkélyről de rájöttem, hogy ezzel csak magamnak csinálnék rosszat, így lemásztam, vigyázva magamra.
Sose volt erősségem a futás, ez alkalommal viszont megpróbálkoztam vele.
Olyan gyorsan futottam a járdán, amennyire csak erőm engedte. Hideg volt, én pedig mezítláb, topban és rövidnadrágban futkorásztam. Még a szél is fújt, ami rontott a helyzetemen. Képeztem magam, hogy egyre gyorsabban fussak, ezáltal ne is fázzak, így körülbelül tízszer oda-vissza megtettem az utat a két sarok között. Miután lefutottam az egészet, fáradtan álltam meg a házunk előtt. Kezeimet a térdeimre tettem, lassan vettem a levegőt. Bár nem éreztem igazán, hogy fáztam, bőröm mégis bizsergett a hidegtől, még reszkettem is.
Zajt hallottam a fák közül, de ez természetes volt, mivel a szél csak nem akart elcsendesedni. Nyugodt akartam maradni, elvégre engem, „erős vámpírt” nem bánthat senki. Nem tudtam hirtelen, hogy hogy történt, de két másodperc alatt a szobámban álltam. Megfordultam, és az egyetlen szerelmemet láttam, komoly tekintettel engem bámulni.
A következő kép az volt, hogy a magához ölelt, szinte egy kicsit meg is szorított. Idegesen tapogatta a testem egy-két részét, hogy mindenem megvan e még.
–     Mi az Greg? Mi a baj? - kérdeztem.
–     Mi volt ez az előbbi? Mit kerestél kint?
–     Nem válaszolsz.
–     Lényegtelen, mert semmi baj nincs! Vagyis van! Te! Mégis mi a fenét kerestél te kint, éjjel, a sötétben, ilyen lenge öltözetben?
–     Nyugi, nincs semmi bajom!
–     De lehetett volna!
–     Csak fejlesztettem a tehetségem!
–     Úgy, hogy falatnyi ruhában, ráadásul mezítláb rohangáltál a hideg járdán?
–     Később úgyis így fogok tenni, csak nem a járdán. - céloztam a későbbiekre.
Rosszallóan rázta a fejét. Megkért, hogy menjek a fürdőszobába és mossam meg a lábaimat, jó, meleg vízzel, aztán feküdjek be az ágyba és ki ne mozduljak.
A lábmosás közben azon agyaltam, hogy vajon min akadhatott ki ennyire?
Azon, hogy fejlesztettem magamat? De hát abban mégis mi baj van?
Elvégre muszáj! Úgy is nehéz lesz az elején, nem lehetek a leggyengébb és a leglassabb mindenki között!
Eszembe jutott Piji. Vajon mesélt neki a házassági tervemről és ettől lett Greg kiakadva? Imádkoztam, hogy ne így legyen! Nem akartam elveszteni ezzel az ártatlan akaratommal.
Miután kész voltam, kellően felmelegedtem és visszamentem a szobámba.
Greg még mindig ott volt, látszólag nem is akart távozni, semmiképpen.
Bebújtam az ágyamba készen arra, hogy az én egyetlenem leoltja a hülye fejemet, de nem így volt.
–     Ilyet ne csinálj még egyszer! Nagyon kérlek! - hangjából sugárzott az aggodalom.
Hozzábújtam, próbáltam megnyugtatni, hogy nem teszem. Bízott bennem és hitt nekem. Magához ölelt, én pedig kezdtem elálmosodni. Na lám, csak ő kellett ahhoz, hogy tudjak aludni.
–     Miért mentél ki? - kérdezte.
–     Unatkoztam nélküled. - vallottam be az igazságot.
–     Miért nem kezdtél el olvasni valamit?
–     Az korántsem izgalmas.
–     De kevésbé veszélyes.
–     Úgy látom, hogy vonz a veszély magával.
–     Igen, tisztán látható. - sóhajtott bánatosan. - Ne csinálj ilyet.
–     Mondtam, hogy nem csinálok. - emlékeztettem.
Halkan annyit felelt, hogy „jó”, majd megpuszilta a homlokomat. Éreztem rajta a feszültséget. A levegőt is sűrűbben vette, bár nem is volt rá szüksége.
Kellemes érzés járta át a testem, ami megnyugtatott. Greg ott volt mellettem és esze ágában sem volt lelépni. Megkérdeztem, hogy mi a helyzet az erdőben, ő pedig megnyugtatott, hogy minden rendben van. Elmesélte, hogy ki mit csinálhat nagyjából, azonban a meséje végére már nem értem: elaludtam.

Már péntek volt, amikor végre tudtam Aaronnal beszélni. Addig mindig valamerre lógott, általában Pijivel volt, bár nem értettem, hogy miért vannak annyit újabban. Eleinte amikor összejöttek, nem lógtak ennyit együtt. És a társaság előtt még mindig piszkálták egymást. Az utóbbi napokban azonban eszméletlenül sokat voltak együtt. Mintha meg lettek volna számlálva a perceik, vagy nem is tudom. Nem zavart, csak már nagyon szerettem volna a mostohatesómmal beszélgetni, volt néhány kérdésem.
Aznap este végre sikerült válaszokat találnom a kérdéseimre. Vacsoránál kijelentettem Aaronnak, hogy este átmennék hozzá beszélgetni, mert lenne néhány kérdésem és tolerálnám, ha a szobájában lenne és nem lógna el semerre, kitérésképpen a beszélgetés elől.
Fürdés után be is tolakodtam a szobába. Abszolút nem érdekelt, ha zavarom, de már tényleg vártam, hogy beszélgethessünk.
–     Előbb te. - mondta gyorsan.
–     Mit én? - nem értettem.
–     Mi volt az a nagy háború kedden?
Eszembe jutott, hogy miről beszél és nevetve mesélni kezdtem.
–     Utál az új matek tanár, teljesen pofára osztályoz, én pedig nem fogtam vissza magam, alaposan megosztottam vele a véleményem, és nyíltan megmondtam neki amit gondoltam. Aztán veszekedni kezdtünk, én nem fogadtam neki szót és aztán lett galiba, mert az igazgató arra járt.
–     Meghallotta, hogy mit veszekedtetek?
–     A helyzet az, hogy a tanárnő ki akart küldeni, miszerint nem muszáj bent lenni én pedig megmondtam neki, hogy de, muszáj, mivel az igazgató azt mondta, hogy vissza kell mennem az órára. Miss Donawan meg mondta, hogy menjek ki a teremből én meg megfogalmaztam, hogy muszáj bent lennem, kérdezze meg az igazgatót, ő mondta. A tanárnő meg ki akart ráncigálni, Greg meg felállt és mérgesen nézett rá, hogy azonnal engedjen el. - hát valahogy így volt.
–     És a diri meghallotta a veszekedést? Erre nem válaszoltál. - nevetett.
–     Igen, bejött a terembe megnézni, hogy mi a helyzet és észrevette, hogy az a liba szorongatja a kezem, mi Greggel meg feldúltan nézünk rá, így aztán behívott minket beszélgetni, aztán meg aput és Brandont.
–     Hát ez kész. - röhögött, az ágyán fetrengve. - Mégis, emlékszel, hogy mit mondtál a nőnek? Annyira érdekel!
–     Hát.. azt hiszem az volt a legdurvább, amit mondtam neki, hogy : Hát basszus akkor húzzon be az igazgatóhoz és kérdezze meg!
Aaron annyira röhögött, hogy már a hasát fogta. Saját bevallása szerint sose nézte ki belőlem, azt hitte, hogy ártatlan kislány szoktam lenni a suliban.
Mivel felvidítottam, gondoltam megkérem, hogy most már ő is meséljen nekem egy-két dolgot az egészről. Nem az volt a helyzet, hogy nem voltam felvilágosítva, hanem az, hogy senki nem mondta, hogy egy vámpírral milyen a szex. Biztos teljesen más, mint egy átlagos emberrel. Mintha tudnám...
Mikor Aaron összeszedte magát, elkezdtem kérdezgetni.
–     Na és milyen?
–     Mi?
–     Hát először kezdjük magánál a szexnél. Aztán majd jöhet a vámpírral való szex. - mondtam.
–     Hű, sosem beszéltem testvérrel a szexről. - nevetett. - Az a helyzet, hogy véleményem szerint ezt akkor lehet tényleg élvezni, ha olyannal csinálod, akivel érzelmek kötnek össze. Van, akinek megy érzelemmentesen is, az ilyenek általában nimfomániások és nekik aztán mindegy, hogy kivel, csak csinálhassák.
–     Feküdtél már le Piji előtt valakivel? - bukott ki belőlem a kérdés.
Kíváncsi voltam, hogy mit válaszol. Kicsit kellemetlenül éreztem magamat a beszélgetés elején, de már lenyugodott a szívem. Nem volt semmi gond.
–     Igen.
–     És melyik volt a jobb?
–     Egyértelműen Pijivel élveztem jobban. Elvégre ő az, akit nekem választott a sors. - még mindig nevetett. Mintha zavarban lett volna, pedig szerintem nem volt rá oka. Ez nem volt tabu téma.
–     Honnan tudtad az emberrel, hogy mikor készült fel?
–     Egyrészt mondta, másrészt ezt meg lehet érezni.
–     Hogy?
–     Nem tudom, igazából ez belülről jön.
Elgondolkodtam rajta. Vajon Greg is megérezné, hogy én mikor állok készen?
És mi lesz, ha én nem tudom majd, hogy készen állok e egyáltalán? Ha ennyi kérdés tombol a fejemben, az annak a jele, hogy nem vagyok felkészülve rá? Vagy csak annak, hogy tartok a szextől? Vagy azért görcsölök, mert egy vámpír fogja elvenni a szüzességem?
–     És miben volt másabb a Pijivel való szeretkezés? - kérdeztem tovább.
–     Egyrészt állandóan megborzongtam a hideg bőrétől – a nevetést nem hagyta volna abba akkor se, ha fizettünk volna érte. - Ő harapdált, én karmoltam. Felizgatott, de totálisan.
Ezen már én is nevetni kezdtem. Úgy éreztem, hogy nem sokáig fogom bírni a nélkül, hogy zavarba ne jöjjek.
Most ő kérdezett.
–     Mit gondolsz, téged fel tudna izgatni Greg?
Oké, elérkezett az a pillanat, amikor totálisan zavarba jöttem.
–     Biztos vagyok benne.
–     Akkor sínen vagytok, de tényleg. És mikorra tervezed?
–     Nem tervezzük kimondottan... Csak szóba jött, mert Greg kíváncsi volt a véleményemre ezzel a dologgal kapcsolatban.
–     Értem. De gondolom azért csak szeretnél már belekóstolni.
–     Azt hiszem, igen. - vallottam be.
–     Hiszed vagy tudod?
–     Tudom. - nyögtem ki nagy nehezen.
Levegőt kellett vennem, mert kezdtem úgy érezni, hogy lassan elájulok.
Meg is kapaszkodtam az ágyban, amikor éreztem, hogy kissé szédülök.
Aaron észrevette, hogy nincs minden rendben, ezért segített lefeküdni a földre, a lábaimat pedig az íróasztalára tette. Minden bizonnyal ezt kellett csinálni ilyenkor, mert tényleg segített. Rövid időn belül jobban lettem.
Aggodalmas arccal nézett rám, én pedig igyekeztem megnyugtatni, hogy nincsen semmi baj, de ő ragaszkodott hozzá, hogy inkább aludjak egy nagyot. A legtöbb dolgot, amit akartam már megbeszéltük, ezért igazat adtam neki és visszatántorogtam a szobámba. Azt hiszem nem is kell mondanom, hogy Aaron már ugrott is ki az ablakán futott be az erdőbe – mindezt a szobám ablakából figyeltem. Egy ideig csendben néztem utána, majd éreztem, hogy megint elkap a vágy, hogy kimenjek futkorászni a fagyos hidegbe. Szerencsére Greg hamar megérkezett így bele se kezdtem ebbe a veszélyes szórakozásba.
Látta az arcomon a kimerültséget, szemeim is sűrűn csukódtak le hosszabb ideig, ezért Greg parancsba adta, hogy feküdjek le aludni, ő majd vigyázni fog rám.
Ezzel a gondolattal aludtam el.

Másnap dél környékén szólt Aaron, hogy Piji szeretné, ha délután elmennék hozzá a kunyhójába. Egészen régen beszéltettem ezzel a csajjal is, hát belementem a kis találkozóba. Vagy csak hiányolt és látni akart, vagy valamit meg akart osztani velem. A tiszteletére megint cifrán öltöztem fel.
Felvettem egy csőszárú farmer nadrágot, ciklámen színű, térdig érő, teli talpú csizmával, amit tulajdonképpen tőle kaptam karácsonyra. Aarontól elcsórtam egy átlagos, számomra bő, fehér inget, amit buggyosra hagyva dugtam bele a nadrágba. Mivel rövid ujja volt, ráhúztam mindkét kezemre egy-egy citromsárga, levágott hosszú ujjú ujjait, így úgy nézett ki, mintha az ing meg lett volna toldva egy kis anyaggal. Királykék nyakkendővel dobtam meg a cuccot, és mivel nem volt a nyakamig begombolva az ing, így nagyon lazának tűntem... legalábbis a nyakam környékén. A hajamat besütöttem, kivételesen nem foglalkoztam a hajvasalással. Miután elkészültem, vártam Pijit, hogy jöjjön értem.
Az ablaknál lévő fotelünkben ültem, amikor hallottam egy autó érkezését. Piji kalimpált a bogárhátújából, amikor meglátott az ablakban.
Szóltam Jacknek, hogy vacsorára itthon leszek, majd kimentem az ajtón. A barátnőm mosolyogva figyelte az öltözékemet, különösen a csizmán akadt meg a szeme. Örült, hogy felvettem. Egye fene, az ő kedvéért bevállaltam, ha már költötte rá a pénzt. És egyébként is tetszett.
Köszöntöttem, miközben letelepedtem mellette az autóban. Dumálgattunk egy-két dologról, és elmeséltem neki, hogy mit beszéltünk Aaronnal. Legalábbis, hogy mit próbáltunk beszélni, mert ugyebár lett volna kérdésem, de a rosszullétem miatt valahogy nem jött össze. Annyira kikészültem a gondolattól, hogy imádatom tárgya egyszer a magáévá tesz... Mégpedig azért, mert annyira szeretem, hogy belegondolva is megremegtem.
Piji csak nevetett rajta, pont mint Aaron. Nem hiába, szerelmesek.
Megérkeztünk a kis kunyhóhoz, és besétáltunk. Piji ennivalót készített, míg én az asztalnál ülve gondoltam, faggatom egy kicsit őt is.
–     Most te következel! Aaron már elmondta a véleményét, de most a tiedre vagyok kíváncsi. Milyen a szex? - kérdeztem a tárgyra térve, amin ő halkan kacagni kezdett.
–     Attól függ, kivel csinálod. Életed szerelmével vagy egy olyan pasival, aki totál bejön, felizgat, de érzelmileg hidegen hagy?
–     Mindkettő érdekel.
–     Ez esetben mindkettő nagyon is jó, de valahogy ha a szerelmeddel szeretkezel, sokkal jobb, mert ott az érzelmek is jelen vannak. Olyankor sokkal izgatottabb vagy, legalábbis nekem így volt mindig is.
–     Értem. És mégis honnan lehet tudni, hogy nem ejt teherbe Greg? Elvégre ő elméletileg halott. Akkor hogy tud teherbe ejteni?
–     Na látod, fogalmam sincs. De Edwardnak és Bellának ment, tehát feltétlen használjatok gumit! - a végét elviccelte, de láttam, hogy a kérdésem elején megfeszült a keze a fakanál körül.
Érdeklődve néztem rá, hogy mi a baja, amit ő is észrevett.
Mély levegőt vett, nagyon láttam, hogy valamit mindenáron el akart mondani.
Egy kicsit tétovázott, én pedig majd' szétrágtam a számat az idegességtől.
Vajon mit akarhat megosztani velem? 100 meg 100 lehetőség cikázott a fejemben. A kezem egy kicsit remegni kezdett és mát teljesen kikészített, hogy gondolkodott, vajon hogy mondja el, amit akar, és már tényleg nem bírtam tovább, ezért rákérdeztem a lényegre.
–     Valamit meg szeretnél osztani velem, Piji?
Felkapta a fejét a kérdésemre. Mélyen a szemeimbe nézett, és úgy láttam rajta, hogy biztosan van valami, amit mondani szeretne, de nem tudja, hogy hogyan mondja, vagy hogy mit mondjon.
Türelmetlenül újra kérdeztem.
–     Nos?
Kifújta a levegőt. Kezei ökölbe szorultak. Felkészültem a legrosszabbra.
–     Mondani szeretnél valamit? - kérdeztem.
-      Igen. - megint kifújta a levegőt és vett még egyet, egy nagyon nagyot, majd folytatta – Terhes vagyok...