Csütörtökön csörög a telefonom. Miért ne tenné, hisz mindig ezt teszi, ha meghitt pillanatban vagyok a párommal. Bridgetnek támadt egy olyan ötlete, miszerint menjünk el esküvői ruhát nézegetni. Annyira unszol és könyörög, hogy szinte fáj. Természetesen belemegyek, mert úgyse tehetek mást. Ha elutasítanám tuti megsértődne. És ezt persze semmi pénzért se szeretném.

Mivel a pocakom eléggé látszik, a hivalkodó ruhákat is mellőznöm kell. Azok helyett inkább bő ruhákban mászkálok mindenfele. Szó se lóra, felvállalom ezt az állapotom és örülök neki. Csak ezek a kényelmesek.

Most is ilyen cuccot vettem felé és mosolyogva figyelem barátnőm érdekes meglepődéssel teli arcát. Mindig meglepem valamivel, ezúttal a silány és törődéstelen öltözékemmel. Majd hozzászokik. Szegényke alig van itt háromnegyed éve.

Az én kocsimmal megyünk egészen Mansonig. A csajszika kedvéért letesszük a járgányt a központban és gyalog megyünk tovább. Megállunk szerintem az első és egyetlen esküvői ruhakölcsönzőnél a városban. Lady Gemma Esküvői és Estélyi ruhakölcsönző.

Bridge kicsit aggódik azon, hogy itt nem lehet vásárolni, de lenyugtatom. Naná, hogy lehet. A név miatt van ez, mert ez valahogy jobban hangzott. És reménykedtek abban, hogy a tehetősebbek veszik meg a ruhákat és nem a szegényebbek. Ez szerény véleményem szerint elég köcsögség, de hát ez van. Ilyen ez a szakma.

Beléptűnkkor a lány egészen elámul. Engem ez az egész valahogy nem hat meg. Szinte egykedvűen próbálgatom fel a sok ruhát, amit elém raknak. Mit mondjak? Egy se tetszik. Van néhány jó, amit ha nem lenne más felvennék, de azért inkább hanyagoljanak velük.

Velem ellentétben Bridget megtalálta a sajátját. Látom a csodálatot a gyönyörűséget a ruha iránt a szemében. Teljesen beleszeretett a csillogó, gyöngymintás habos-babos ruhához. Viszont az ára rohadt drága. Szegényke szomorú. Nah majd én megoldom neki. Legyen boldog.

Kikényszerítem belőle a próbát. Megteszi, bár fél, még rosszabb lesz utána az elválás. Azonban kilépve a próbafülkéből nagyszerűen fest benne. Az eladónő alig kap levegőt, én szám pedig irodalmi nyelven káromkodik egy sort, hogy milyen idióta a csaj, hogy alig akarta felpróbálni.

De sajnos eljöttek az elválás szomorú könnyei. Mivel nekem egyik ruci se tetszik, ezért otthagyom a boltot. Majd terveztetek egyet meglepiből saját magamnak. Vagyis inkább Aaronnak. Viszont ekkor rá kell majd szólnom a nászéjszakánkon: ha eltépi kiherélem.

Ezt viszont később. Most vissza kell rohannom a boltba az ottfelejtett telómért. Direkt hagytam ott, hogy legyen indokom visszamenni. Így gond nélkül el tudom rakni Bridgetnek a ruhát. Meg is teszem, majd közönyös képpel kivonulok az üzletből.

Betérünk egy általános ruhaboltba. Én mivel nagy hasam van, a kismamaruhákhoz veszem az utat. Boldogan látom, hogy nem egyszínű unalmas göncök sorakoznak a polcokon, hanem ugyanúgy színesek is. Felpróbálok egyet-kettőt, míg a kiscsaj röhög rajtam egy sort. Én is mosolygok, mert eléggé új ez nekem. Mindenesetre fullra megpakolt szatyorral távozunk, benne nadrágok és felsők.

És érzem a korgást a hasamban. Ideje táplálkozni mind a kettőnknek. Beülünk az első gyorskajáldába, ahol kicsit illedelmetlenül felzabálom szinte az egész éttermet. Na jó rendben, csak egy hamburgert, két nagy adag sült krumplit, egy mindenrajta meleg szendvicset két kólával, rendeltem.

-  Nem semmi – mondja.

Partnerem nálam jóval kevesebbet kért a pultostól: egy nagy adag krumplit, sajtburgert és kólát rendelt. Eléggé kényelmesen étkezik, mire ő befejezi én már a hasamat fogom, mert tele vagyok.

Ezután a kocsim nyomába eredünk, meg kell keresni. Elindulunk hazafelé, miközben arról dumálunk, mi lenne ha:

–   Kíváncsi vagyok, hogy apa mit szólna, ha én a 18. szülinapom előtt hozzámennék Greghez – kuncogja el magát.

–   Hát azt hiszem meg lenne lepődve – viszonzom röhögését.

–   Igazából nem tervezem, hogy érettségi előtt férjhez megyek.

–   Ne is tedd. Első a tanulás. Ráérsz utána, Greg megvár.

–   Tudom.

C-ben ezidőalatt semmi sem történt. Ahogy behajtok a városba semmi új se üti meg az orrom. Egyetlen egy új illat se. Pedig általában szokott. Új ember, új állat, ilyesmik. Ez roppant különös.

Kiteszem őt otthon. Szerintem Greg hazaért a vadászatból és most még otthon tölti ki a fáradalmakat és szedi össze magát azért, hogy utána ide jöjjön. Majd kiderül, előbb utóbb itt lesz.

Én is haza hajtok. Vagyis Brandonékhoz. Apu felhívott tegnap este, hogy ideje lenne egy újabb vizsgálatnak. Carlisle és ő eléggé belemerültek a dologba és mostanáig sejtelmük sincs, mi lesz a babából. Azt tudják, hogy életben marad, mert eléggé tömöm magam kajailag és eléggé iszom is Aaron vérét. Igaz az utóbbitól eléggé hányingerem van az utóbbi időben, de muszáj.

Apu itthon van. A dolgozószobájában ül az iratai felett. Hümmög és sokat írogat. Úgy látszik sürgős ügyön dolgozik, ami még az enyémnél is fontosabb. Végre valahára lehet leszáll rólam. Remélem és szeretném is. Minden mértékben.

Erről letehetek, mert ahogy átlépem a szobájának küszöbét felemeli a figyelmét és rám mered. Elmosolyodik.

- Végre megjöttél. Carlisle-nak új elmélete támadt, miszerint a gyereked ha elér egy bizonyos kort, le fog szokni az emberi kajáról és át fog térni a vérre. Ezenkívül alakváltó is lesz. Hallhatatlan és semmiben sem fog hiányt szenvedni.

- Ennek örülök – vigyorgok. – Jöhet az ultrahang meg a többi vérvételes stb. izék.

Bólint és feláll ültéből. Levezet az alaksorba, amit az Aaron és köztem lévő vad szeretkezés után összetakarítottam. Apa ide rendezte be az itthoni rendelőjét, ahol megfigyel. Eléggé unalmas az egész vizsgálat, sose derül ki belőle semmi új számomra. Vagy csak nem osztják meg velem.

Most is, mint mindig lecsapol belőlem egy adagnyi vért. A kis kémcsőket belerakja a tartójukba, ahol biztos nem fognak eltörni. Ezúttal kéri, hívjam fel Aaront, rá is szükség lesz most. Neki is szeretné levenné a friss vérét. Telefonon felhívom, mikor Apu az ultrahangkor szükséges trutyit nyomja a hasamra. Rohadt hideg. Párom pedig igyekszik, bár dolga van.

Brand hozzálát az ultrahangozásnak. Kettőt hajt a hasamon azzal a műszerrel, majd hirtelen felpattan, teljesen felém fordítja a monitort és mutogatni kezd. Nem szedek ki belőle sok mindent, mert úgy hadar, mint a gép. Úgy fél óra múlva megelégelve a dolgot leállítom és kérem, kezdje előröl.

Megteszi:

- Lányom, fel sem foghatom, ez hogy történhetett, de megtörtént. Ikreket vársz.

Ezután megmutatja a két magzat szíveit és végtagjait. Ez engem jelen pillanatban rohadtul nem izgat. Úgy vagyok vele, hogy lemaradtam az ikrek szónál. Azt is elég nehéz volt közölni volt barátommal, hogy gyerekünk lesz. Kíváncsi vagyok arra, mit szól majd a kettőhöz. Frappáns ötletem támad, eltitkolom előle. Hisz jelenleg nem tartozom magam felől semmi beszámolóval neki. Így könnyen elhallgathatom ezt az egy induri pinduri kis tényt.

Én meg örülök neki. Álmomban se hittem volna, hogy valaha gyerekem lesz. Az egynek is olyannyira örültem, hogy el se lehet mondani. Ebben a pillanatban pedig egyenesen sírni támadt kedvem, mennyire szerencsés vagyok.

Rászánom magam a monitor figyelésére. Apu, aki az eltűnődésemből semmit sem vett észre, mindig vidáman és feldobottan magyarázza a dolgokat. A felét se értettem belőle. Viszont éles szemeimmel és némi orvosi tudásommal kiveszem a magzatok szíveit és kezecskéit meg lábacskáit. Annyira fantasztikus, ahogy ott dobognak többszörös gyorsasággal, mint az enyém. Végtagjaik is olyan apróak, szinte alig lehet velük csinálni valamit. Nincs is rájuk még szükségük. Mindjárt bőgök.

Megérkezik Aaron is. Brandon a kérésemre kikapcsolja a monitort és leszedi rólam az összes többi műszert is. Tudja a jelenlegi viszonyomat a vérfarkassal és reméli, minden jóra fordul. Egyáltalán nem tartja helytelen dolognak azt, hogy eltitkoljuk szakításunkat.

Teljesen úgy, mint aki nem sajtnál semmit felvonulok az alaksorból és átengedem a terepet az ebnek. Észrevettem azt is, hogy valahogy az én kedves öcsémmel kezdenek jóban lenni. Az idő folyamán hergelték egymást annyira, hogy ezentúl békén hagyják egymást nagyjából. Mondom nagyjából. Bizonyára most is ő engedte be, mert a kiscsaj Jackkel van valamerre. Később fog hozzájuk menni.

Felmegyek a szobámba és előveszek egy ötszáz darabos papírcsomagot a nyomtató mellől. Előkeresem kedvenc puha ceruzámat és a radíromat. A papíron kívül mindent zsebre vágok, azt csak a kezembe veszem. Kiugrok az ablakon és egyenesen a házikóm felé veszem az utamat. Érzem, hogy újra éhes vagyok, ráadásul lassú is. Kicsit lefárasztott a vérvétel és már legalább négy napja nem ittam Aaron véréből. Erőtlen vagyok, de erős maradok. Senki felé se fogom azt mutatni, hogy törékennyé és sebezhetővé váltam.

Otthon csinálok valami kaját a hasamba, legalább öt emelt magas szendvicset pakolok össze és burkolok be. Ezután leülök a kanapéra, felhúzom a lábam és a rajztáblámmal az ölemben elkezdek firkálgatni. Csak meg kéne terveznem azt a szerencsétlen esküvői ruhámat. Végtére is, egyszer csak férjhez megyek valakihez. Remélem. Lehet Zel lesz az én kedvesem. Őszintén szólva el tudnám képzelni mellette az életemet. Csak azért, mert kedves és erős.

Behunyom az szemem és elképzelem azt a napot, amikor az oltár elé vonulok a fantasztikus szerelésemben. Eleinte meztelen vagyok, mert nincs mit felvennem. A ruhám onnan indul ki, hogy egy fehér testhezálló ruhaanyag, ami körbeöleli a testemet. Vállatlan, semmi extra sincs rajta. Következő pillanatban eltűnik a feszes alsórész és egy lágyesésű könnyű selyem anyagból készült szoknya jelenik meg helyette. Jobb oldalt az alja csupán a térdemig ér, de a bal oldalt már bokáig. Ennek a díszítése olyan lesz, mint a báliruhámé, csak azzal a különbséggel, hogy fehér alapon fehéren fognak világítani éjszaka. A felsője a baloldalon ujjatlan, vastagpántos, a másikon vállatlan. Az alja szintén hullámos, a baloldal hosszabb, mint a jobb. Mintának az égitesteket képzelem el, csillagokat és holdakat. És ezek is foszforeszkálni fognak. Minderre átlátszó lepelszerű anyag lesz több rétegen lazán csupán a derékrésznál és a jobb vállamnál két-három öltéssel rávarrva. Varázslatos lesz.

Szombat van. Mark és Jenny még mindig nem adtak magukról életjelet, azért lehet, Apuval beszélgetnek egyszer-kétszer telefonon. Velem sosem, és ahogy tudom, Greggel se dumáltak már egy jó ideje.

Aaron tegnap beugrott hozzám és azt mondta, ma szeretné megmondani az ősöknek a nagyszerű hírt, miszerint gyereket várok. Ajaj viszont az a helyzet, hogy még Apun kívül senki se tudja azt, hogy ikreim lesznek.

Ennek ellenére el lehet mondani. Én meg készülődhetek a nagy alkalomra. Felveszem az egyik kismamarucit, amit csütörtökön vásároltam. Hozzá egy gumis derekú bő térdnadrágot. Most is veszek fel baseballsapkát, mert sapka nélkül ritkán mászok ki itthonról.

Várom, hogy értem jöjjön. Szereti azt a látszatot tartani, hogy eljön értem mindig, mint egy udvarias srác. És íme itt van egy száll kigombolt ingben és terepmintás halásznadrágjában. Nyakában van a nyakláncom, amit régóta keresek. Valahogy minket mindig összeköt egy.

Ez a darab egyszerű. Csupán vékony bőrzsinórra van kötve egy félhold alakú ezüst medál. Nagyon szeretem, tőle kaptam egyszer. Visszavette volna? Milyen kedves.

-  Vedd fel a pléhpofádat – szól ridegen.

-  Meglesz – felelem. – Te pedig ne felejtsd el megfogni a kezemet.

-  Nyugi, megfogom.

Fantasztikus. Már megint marjuk egymást. Őszintén megmondva azt sem tudom mér min vesztünk össze. Rémlik, mintha én csösztem volna el. Ezen cseppet sem lepődök meg. Mostanában egyáltalán alig tudom magam kontrolálni.

- Na jó, Bolhazsák, tisztázzuk – fogok bele. – Mi a lótúróért mentünk mi szét?

Ezen ő is elgondolkodik. A szobám ajtaja felé néz, ahova még mindig nem csináltattam újat. Így hát a keretre csupán felszegelte egy kékszínű függönyt. Egy ideig ez kitart. Amikor kedvem lesz, megjavítom.

Aaron egy szót se szól, csak odasétál hozzám a kanapéhoz, amin úgy fekszek, hogy a hátam a karfának van döntve. Pont rálátok. Mikor ideér hozzám, egyszerűen felemeli a lábam és leül a helyére. A lábaimat a térdeire fekteti. Hátradől, kezeit a háttámlán kinyújtja. A lábát véletlenül se rakja rá a dohányzóasztalra.

- Az százas, hogy nem én kezdtem, Vérszopócska – mondja. – Viszont rohadtul elviselhetetlen vagy néha.

- Méghogy én? – kötök bele. – Te se vagy semmi néha. Legtöbbször itt eszel, de a mancsodat se mozdítod meg! Mostanában pedig minden kis szartól megvédsz! Félig vámpír vagyok, az Ég szerelmére!

- Igenis védlek – pattan fel kikelve magából.

Oly nagy erővel, hogy sikeresen magával sodor és így leesek a földre. Nagyot nyekkenek, eléggé beütöttem magam, ahogy legurultam. Ahogy hallom, szitkozódok is. Hihetetlen, engem tényleg elátkozott valaki.

Aaron ideugrik hozzám, az ő száját se hagyja el értelmes szó. Felnyalából a földről és visszarak a fekvőhelyemre. Letérdel mellém a fejemhez, arca halálosan komoly. Elszánta valamire magát.

-  Te őrült liba! – mondja. – Mindig fel tudsz húzni úgy, hogy kárt tegyek benned.

A kétértelmű megjegyzésen elnevetem magam, mire Ő összezavarodott képet vág. Fogalma sincs, mit mondott az előbb. Nincs kedvem most haragban lenni vele. Végtére is az anyjához megyünk bejelenteni a bébi megfoganását.

- Milyen értelemben gondoltad azt, hogy fel tudlak húzni? – kérdem incselkedve. – És hol? És hogyan? Megmutatnád?

A srác hitetlenkedve bámul rám, majd halovány mosoly jelenik meg az arcán. A hálószobám felé néz, majd ismét rám. Egy hang nélkül kap a karjaiba és visz be az ágyra.

Lefektet oda és felém hajol. Olyan hévvel kezd el csókolni, hogy szinte egyből megérzem a számban a vérem ízét. Ugyanúgy az Övét is. Valósággal letépem róla az inget, Ő pedig a szájával szakítja le rólam a felsőmet. Kicsit se zavarja megnőtt hasam, valahogy hidegen hagyja.

Olyan vadul leszünk egymáséi, majdnem, mint első alkalommal. Ezúttal persze a baba, babák érdekében gyengédebben harapunk, karmolunk, marcangolunk és ütögetünk. A gyönyör, amikor betartjuk az ígéretűnket, egyszerűen elmondhatatlan. A düh ismét kihozta belőlünk a maximumot és ismét fergeteges módon bekerültem abba az édes semmibe, ahol lebegek, világítok és egyszerűen boldog vagyok.

Leszállva a földre, Aaron egyből elhúzódik tőlem. Az arcán ettől függetlenül ismét megjelent büszke arckifejezése, amit akkor ölt magára, amikor a lábai előtt heverek. Minden a régi közöttünk.

Engem is felsegít az ágyról, úgy, ahogy vagyunk, vonulunk át a fürdőszobába. A zuhany alá állunk és néhány percig csak folyatjuk magunkra a vizet. A csempének támaszkodunk egymással szemben.

Aaron szólal meg először:

- Íme, megmutattam, hogyan szoktál felhúzni az egyik értelembe, Cumis.

- A másikat akaratom ellenére teszem. Ez a csöppség bennem valamikor a békekötő új tehetségem aktiválja, valamikor a rosszat. Teljesen befolyásol. Ráadásul kedvére fordítja ellenem a hőhullám fegyverem is, mikor fázik vagy éppen melege van.

- Értem. Nah gyere – mosolyog -, minden rendben van. Ideje megjelenni October és Jack előtt.

Lovagiasan segít kiválasztani a megfelelő ruhát, előzékenyen rám is adja. Szerintem látszik rajtam a falfehérségem, mert felajánlja a nyakát. Halovány mosoly kíséretében elutasítom: majd, ha tényleg szükséges.

Kivételesen az ő kocsijával megyünk. A telepjáró a ház előtt parkol, lazán belepattanok. Ő a volán mögött foglal helyet, azonnal beindítja a motort. Két perc elteltével a kis sövényen zötyögünk.

Tíz perc múlva pedig a házuk előtt parkolunk. Kiszáll és kezet nyújt nekem. Elfogadom, így megyek be már sokadszorra a Crawford házba. Aaron menyasszonyának fantasztikus lenni.

Köszönök a szülőknek, de a bejelentés előtt Aaron le akarja hívni mostohahugát és pasiját. Felmegyünk a szobájába, két kopogás után berontunk. Bridget mérgesen néz, utálja, ha átjáró a szobája. Meg is jegyezte: ha összeházasodok a bátyával, ez megszűnik.

Valami rohadt hülyeség jut eszembe és felhozom témának. Az, hogy az esküvőmet éjszaka képzelem el, amikor teljesen tiszta az ég és csupán csak a Hold világít. Telihold előtt egy nappal, amikor már majdnem teljes. Kint tartanám a szabadban, kint lennének a sátrak, virágok, minden. És különleges zene szólna, nem a szokásos induló. Steel drum zene, cimbalommal.

Aztán Aaron észreveszi, hogy túlságosan nagyon belemegyek a dologba. Vigyorogva ráz vissza a jelenbe és megsúgja, ideje menni. A többieket is lehívja. Ők jönnek utánunk.

Mindenki ül, kivéve mi. Aaron bevezetés nélkül megfogja a kezem és mondja:

–   Anya, Jack, az a helyzet, hogy unokátok lesz.

Néma csend mindenki felől. Nah most kezd kiszáradni a torkom ismét. Valahogy mindig ez a szitu az ilyen bejelentések után. Megszorítom párom kezét, de ő se kapcsol még. A döbbenetet nézi családja arcán. October kezéből eltűnik a távirányító, Jackéből az újság. Mindkettő a padlóra teleportálja magát. A kiscsaj csak mosolyog, cseppet se tudja leplezni azt, hogy már egy jó ideje tudja a dolgot. Greg pedig vihog a háttérben. Legszívesebben leütném.

Aztán hirtelen körbe zárnak karjukkal. October valósággal letapizza a hasam, mintha ez természetes lenne. Kicsit meghökkenek, de tűröm. Gratulálnak meg minden és sok szerencsét kívánnak hozzá. Amin még jobban meglepődök, October észrevétlenül a fülemhez hajol:

- Teliholdkor légy erős.

Elmosolyodom. Aaron elmondta, hogy tudja, mi a helyzet vele. Hisz az apja is vérfarkas volt. Kicsit se döbbenek azon, amit megosztott velem. Márcsak rá kell jönnöm, mire gondolt.

–   Mennyi idős? - érdeklődik October.

–   Néhány nap és két hónapos lesz – füllentek hatalmasat.

Mert most mit mondjak? A babák már lassan egy hónaposak lesznek, holott ez másként fest? Totál összezavarodnának.

–   Miért csak most szóltatok? – kérdi Jack

–   Mert meg akartuk várni, hogy legalább látszódjon Pijin – hazudik Aaron is, úgy, mint a vízfolyás.

–   Ti már tudtátok? - fordul Bridgeték felé October.

–   Már egy ideje - feleli mosolyogva Greg.

Végignézek mindenkin. Aaron itt áll mellettem mosolygó szemekkel és tűri anyja ostorozó kérdéseit, akinek mellesleg tiszta könnyesek a szemei. Látszik rajtuk, hogy örülnek a jövevénynek. Azért kíváncsi leszek, a testvérének örülni fognak-e. Viszont ezt tényleg a kedvesemnek szeretném elsőként elárulni. Brandon nem számít.

Addig is boldog vagyok, szerető kezek zárnak körbe. Kaptam egy igazi nagy ölelést. De engem már csak Aaron vére érdekel. A gyerek szomjazik és éhes is. Hasam hatalmasat kordul, mire mindenki elneveti magát, én meg elpirulok. Aaron magához ölel, és a nyakamba puszil.

Néhány meghitt percet töltünk még együtt, utána October segítséget kér tőlem valamiben. Szeretne mondani nekem valamit, megsúgta. Addig faggassák csak tovább Aaront. Greg pedig viselkedjen úgy, mintha a barátja lenne. Egy kicsit összeszoknak majd, szerintem. Legalábbis remélem.

October mosolyogva enged előre, majd követ a konyhába. Bridget is jönni akar velünk, de illedelmesen megkérjük, ezúttal maradjon a nappaliban. Kicsit csalódottan ugyan, de belemegy a dologba. Mi meg nekilátunk lasagne-t csinálni.

- Tudom, hogy félvér vagy – világosít fel October.

Közbeszólnék, hogy honnan gondolja mindezt, de ő csak felemeli a kezét és elhallgattat.

–   Az előző férjem mellett sokat átéltem és találkoztam rendes vámpírokkal is. Még az előző lakhelyünkön. Lehet, hogy ti nem tudjátok, de Forksból jöttünk ide még Aaron születése előtt. Ismerem Carlisle-t és a családját. Nagyszerűek. És ismerem Bella és Edward történetét is. Ezért bízok a testvéredben, Piji.

Elképzelhetetlen, hogy mindvégig tudta az igazságot és mégse árulta el nekünk ezidáig. Szerintem most úgy gondolta, ha már egy család leszünk, akkor érdemes tisztázni a dolgokat. Örülök annak, hogy ennek ellenére bízik Gregben és bennünk is. Bridget fontos neki. De fogalmam sincs, mit gondol a mi kapcsolatunkról Aaronnal.

Ami késik nem múlik. Abbahagyja a szósz kavargatását egy pillanatra és rám néz a válla felett. Mosolyog. A szeméből is látszik a boldogság.

-   Aaront az apja halála után alig lehetett kezelni – folytatja. – Balhék sorozatát követte el, mehettem utána a rendőrségre. Aztán hirtelen megváltozott. Egyik nap vérző szájjal jött haza. Hiányzott az egyik szemfoga. Ő maga nem emlékezett arra, amikor elvesztette, de aznap változott át először. Végül Hugh mondta el mi történt. Kicsit meglepődtem, de azt is mondta, hogy különös tekintetet látott mindkettőtök szemébe. Olyasfajta bevésődést. Hittem neki. Szóval én már másnap tudtam arról, hogy köztetek lesz valami. És most tessék. Unokám is lesz.

Szóval már hat éve tudja, Aaron és én szerelmesek leszünk egyszer egymásba. Milyen fantasztikus. Azon se csodálkoznék, ha October dumált volna Apával, hogy ez egyszer be fog következni. Tényleg, sokszor azt se tudom, mi nem történik már meg ebben a világban.

Ismét nyitnám a szám, de megint megakadályoz benne. Most övé a szó egy jó darabig:

- Örülök nektek, Piji. Aaron ismét a régi önmaga lett. Elfogadta azt, hogy vérfarkas és elfogadta azt is, hogy az Apja meghalt. Amikor itthon van látszik rajta, hogy szeret téged. Ó, igen, szokott rólad beszélni. Igaz nem magától, hanem kicibálom belőle a válaszokat. Tudok a szakításról is és tényleg boldog vagyok, hogy ismét együtt vagytok. Szeretnék neked adni valamit. Várj meg itt és tégy úgy, mintha valamit csinálnál.

Hát igen… eddig csak ámultam és bámultam azon, amiket mondott. Semmihez se nyúltam hozzá. Még mindig csodálkozva nyúlok hozzá a késhez és darabolom karikákra a paradicsomoat.

Közben azon gondolkodok, tényleg miattam változott-e meg ennyire Aaron. Igaz nem ismertem azelőtt, mikor ideérkeztünk. Ezek durvább volt, mint ebben a hat évben. Pedig akkor még, ha jól számolom alig lehetett tizenhárom éves. Ezért ilyen kiállhatatlan dög néha! Nah, majd az orrára vetem és jót röhögök rajta.

October visszajön, kezében egy dobozkával. Eléggé kicsinek tűnik. Inkább nem találgatok magamban, hogy mi lehet az. Úgyis megmutatja mindjárt. Legalábbis remélem.

Leteszi az kisasztalra, ami a konyha egyik felében van. Int, menjek oda. Megteszem.

Azt kéri, nyissam ki. Ránézek, hogy valóban kinyithatom-e, ő csak bólint. Megfogom a doboz szélét és felnyitom.

Lélegzetem eláll, ami lényegében sose volt gond. Ezüstösen csillogó két gyűrű tárul elém. A nagyobbik egy pecsétgyűrű, ami egy farkast ábrázol ugró helyzetben. Mögötte a család nevének kezdőbetűje található. Az enyémen is található egy farkas, ami ugyanúgy ugrik. Csak az enyém kékszínű kőből lett kifaragva. Elkápráztató.

Megint ömleni kezd a könnyem, alig bírom abbahagyni. October magához ölel, én pedig belé kapaszkodok. Lágyan simogatja a hátamat. Annyira meghatott a dolog, hogy befogadott annak ellenére, hogy a volt férja halálos ellenségének fajából vagyok.

És nem bírom magamban tartani:

-   Ikreim lesznek.