Meg se szólal. Nos akkor jó. Bemegyek a fürdőszobába és megnedvesítek egy törölközőt hideg vízzel. Azt odanyomom a nyakára, mire vadul magára ránt és beleharap a nyakamba. Majd elneveti magát. Rohadt vicces.

Mégis megkéri a nyakamat eszegetve:

-       Nah, Cumis? Hozzám jössz?

Agyam eldobom, milyen laza! Csak így, könnyedén elém veti a kérdést, hozzá megyek-e. Kuncognom kell rajta. Egyrészt csikiz, másrészt bizarr ez az egész. Ki se tudom fejezni azt, amit érzek eziránt a vadállat iránt. Szeretem, az biztos. Tehát belevágok.

-       Naná, Farkasom. – válaszolok. – A tiéd vagyok.

Néma csend, néma szerelem. Csak nézzük egymás szemét. Elámulok azon, miként változott meg miattam ez a régebben eléggé őrült vérfarkas. Rájött, tud romantikus is lenni. A legnagyobb örömömre.

-       Teljesen szeretlek – szólalunk meg egyszerre. Ezen hatalmasat röhögünk.

Feláll és engem is felállít. A fürdőszobába visz, előszed egy elsősegélyládát az alsó mosdó alatti szekrényből és a kezembe nyomja. Azt kéri, tegyek tapaszt a sebére. Megteszem, sőt, le is fertőtlenítem.

Átmegyünk Bridget szobájába, úgy vélem muszáj ezt a dolgot vele is megbeszélni. Utána meg valamikor a szüleivel is. Eléggé hirtelen jött nekik, pláne nekem. Mindegy.

Kopogunk, majd benyitunk. Érdekes látvány tárul elénk, ahogy az én öcsikém a kiscsajt a mellkasán ölelgeti, miközben forrón smárolnak. Elköhintjük magunkat, mire abbahagyják. Bridget képe olyan vörössé vált! Alig bírom elfojtani a röhögésemet.

A körülmények enyhítéseképpen leülök Greg és a lány mellé. Aaron a hintaszékben foglal helyet. Miközben Bridg a padlót nézi, én addig közlöm öcsikémmel a nagyszerű hírt. Elkerekedik a szeme, szokás szerint, hitetlenkedve a szerelmemre emeli a tekinteté, majd megrázza a fejét.

Gratulál nekünk és Aaronnak is a babáért. Szemében mégis látom még azt a kis szikra dühöt, ami jelzi a vőlegényemnek: ha baja esik kinyírlak.

És érzem a kezét a pocakomon. Mosolyogva néz rám. Felteszi az egyik legidiótább kérdést:

-       Na és hogy fogják hívni?

-       Hát még nem tudom – felelem.

Úgy látszik leendő sógornőmnek van ötlete:

-       Én szívesen segítek. Ha fiú lesz, mi lenne, ha összevonnánk az apukák neveit és akkor lehetne mondjuk Brajack! Jó, tudom, Aaronnak nem igazi apja Jack, de most hogy hangzana az, hogy Branoct? Vagy az jobb lenne?

-       Nekem mindkettő bejön - állapítja meg Aaron.

És ha lány lesz, de mivel nem lesz lány, de afelől még lehetne választani lány nevet, mert, ha mégis... Szóval ismertem egy lányt, akit Kyrá-nak hívtak, csak sajnos meghalt. Már akkor is nagyon megtetszet ez a név és szerettem volna, ha

-       Majd meglátjuk – felelem. - És ha lány lesz, akkor meg... mondjuk Kyra!

-       Kyra? - kérdezte Greg.

-       Aha – helyeslek.

-       Nekem bejön – jegyzi meg Bridget.

A gyerek téma egy ideig fennmaradt. Mindenki idiótábbnál idiótább neveket adtak a gyerekemnek. Egynémelyiken besértődtem és párnákat dobáltam mindenki fejéhez. Ők csak röhögtek rajtam. Természetesen játék volt az egész.

Aztán újra felhozódott a házasság. Bridgetet meghívtam ruhát nézegetni, mert úgy érzem Jenny nem jött volna el velem. Valahogy a csaj nincs igazán oda az ilyesfajta ruhák nézegetéséért, mert eszébe juttatják a jósok évvel ezelőtti esküvőjét, ami fuccsba ment. Sajnálom ezért szegényt.

Ezek meg hülyéskedve megígértetik velem, hogy nem acélbetétes csukába, csiricsálé színes göncbe fogok felvonulni, hanem esküvői ruhában. Az ágyról majdnem lefordulva egyeztem bele. Még jó, hogy alkalomhoz illő rucit öltök fel.

Aztán hirtelen Bridgetnek eszébe ötlik valami alapvető dolog. 

-       Várjunk csak! Ha a tavaszi szünetben lesz az esküvő, akkor meg kell hívni a forksi rokonságot is! – ujjong.

-       Bridget, erre mennyi idő volt rájönnöd? - kérdezi lefáradva Aaron. Kicsit elege lett a ma délutánból.

-       Nem mértem az időt – feleli vihogva.

És mivel ennyire eltelt az idő, és nekem még haza kellene mennem annak érdekében, hogy levegyem magamról ezt a göncöt és valami menőbb szerkóban jelenjek meg új ismerősöm színe előtt, indulnunk kéne.

Aaron veszi az adást, megkéri Bridgetet, szálljon le az öléből, majd felállt. Morogva elköszön Gregtől, Bridget felé még egy mosolyt is ereszt.

Távozunk tőlük. Odakint megkönnyebbülve súgom oda neki: örülök, hogy nem vették észre a nyakán lévő sebet. Ő csak helyeslően bólintott. Neki se lett volna kedve a veszekedéshez.