Hogy a fenébe védekeztünk volna, amikor be se volt tervezve az egész? Egymásnak estünk és a többi adta magát. Szerencsére. Semmit sem bántam meg.

-       Mert? – kérdem.

-       Pij, lehet gyereket vársz tőle.

Mi a rosseb? Én? Gyereket? Aarontól? Én úgy tudtam, hogy a félvérek nem képesek gyereket szülni. Legalábbis Nessie nekem ezt mondta. Mert beszélgettünk arról, hogy nekik örökbe kell fogadniuk egyet, ha akarnak.

Hátradőlök az ágyon, nagyokat lélegzek. El sem hiszem, hogy akár egy egyharmad részt vámpír, egyharmad részt farkasember és egyharmad részt emberpalánta növekedik bennem. Vajon ez örömhír vagy rosszhír. Én sejtelmem sincs miért, de rajongok érte. Gyerekem lesz... lehet gyerekem!

Brandon érdeklődve figyeli a mosolyt az arcomon. Az ő szája is meg-megmoccan. Úgy látszik tetszik neki a gondolat, miszerint Nagypapi lehet. Ideje...csak 150 éves a lánya kábé.

Ismét felülök és kérem, álljon le a járkálással. Elszédülök tőle.

-       Figyi, Apu... honnan lehetne biztosra tudni?

-       Nos, nálad is működne a sima terhességi teszt. Holnap vegyél egyet. Ha nem jelez semmit, majd megvizsgállak.

-       És mond, örülnél neki?

Elmosolyodik és leguggol elém. Meghitt pillanat ez, szavamra. Tényleg. A könnyeim is megjelennek. Szipogok is. Boldogságomban szeretek sírni.

-       Persze, hogy örülnék neki – mondja. – Csak az a gondolat, hogy egy vérfarkastól…

-       Aaron a barátom, Apu, el kell fogadni. Amúgy jobb, ha beszélsz Carlisle-vel. Renesme mondta, hogy neki nem lehet gyereke Jacobtól.

-       Miért?

-       Bonyolult – mondom. – Jobb, ha a testvéredtől kérdezed meg.

Már el is megy. Szemében újabb aggodalomadag.

Az én telefonom is megszólal. Látom rajta Aaront. Elgondolkozok azon, fajon mit fog szólni a hírnek, ha tényleg gyereket várok tőle amiatt az éjszaka miatt. Örülni fog vagy meg akarja ölni? Ha az utóbbit akarja, engem is el fog veszíteni. Örökre.

Mire észbe kapok, leteszi. Gyorsan visszatárcsázom. Egyet kicseng és máris beleszól. Röviden közli, menjek a kunyhómhoz. Ő ott vár rám a többiekkel együtt.

Ma nem is aludtam. Remélem nem fogok kidőlni az éjszaka kellős közepén. Aaron mellett fogok ülni egész idő alatt és vigyázni fogok rá. Fáradság ide vagy oda.

Lent a konyhában összeütök valami kaját magamnak. Nagyjából tíz szendvicset kenek meg gyorsan és rakok bele salátát, szalámit megy egyéb finomságot. Ezt utána egy táska mélyére süllyesztem.

A többiek még kényelmesen üldögélnek és nézegetik a televíziót. Én kizúzok az ajtón és a kunyhóm felé veszem az utam. Nagyjából két perc múlva lefékezek az ajtó előtt. Máris megcsap a szag, megkapaszkodok a falban. Sok-sok levegőt szippantok be, majd fújok ki. Benyitok.

Aaron meghívott mindenkit szerény lakomba. Éppen a hűtőt és a fele éléskamrát élik fel. Nem zavartatják magukat, kényelmesen elfoglalnak minden helyet. A szőnyegen is ülnek.

Kedvesem pedig felém jön, rémült az arca. Megfogja a kezemet és bevonszol a hálószobába. Ott leültet az ágyra, totál atyaiasan viselkedik. Muszáj rajta nevetnem. Imádom, amikor parancsolgat. Azt hiszi, megteheti velem. A nagy fészkes fenét.

-       Mivan? – kérdezi. – Falfehér a képed.

-       Majd elmondom egyszer – felelem. – Felkavart a szaguk. Nekik nincs babahintőpor illatuk.

-       Nocsak… - ismét szemöldökvonás -, nekem babahintőpor illatom van?

-       Az. De ne félj, nem árulom el a haverjaidnak.

-       Ne is, szégyenbe hozol.

-       Jah, persze – hagyom rá. – Most pedig menjünk ki. Rossz vendéglátó hírébe hozol.

Bocsánatkérően tekint rám. Szemei kisfiússá kerekednek. Ettől mindig meglágyulok.

-       Bocsesz, hogy nem szóltam róluk – mondja. – De szerették volna látni, hol alszok, amikor nem otthon.

-       Semmi gond, Farkasom – mosolygok. Felállok és kituszkolom az ajtón.

A többiek csodák csodájára kámforrá váltak, míg mi bent voltunk. Rémülten tekintek az órára. Tíz perc múlva éjfél lesz. Jobb, ha mi is megyünk.

Aaron is észbe kap... Megragadja a kezemet és a szabadba vonszol. Ott rohanni kezdünk északra, a hegyek felé. Szaladás közben is látom, hogy apró remegések futnak végig a testén. Mindjárt elkezdődik az átváltozása. Akaratán kívül kerül vérszomjas állapotba, amikor emberi vérre vágyik.

Még idejében megérkezünk a többiekhez. Nekik Apuék egy sziklamélyedést szemeltek ki, ahonnan nehéz lenne kijutni anélkül, hogy mi észre ne vennénk őket. Csak is egy kijárata van, a bejárata. Megfelelően távol van a várostól is.

Apu is ott van velük. Felém jön, közben le nem veszi a tekintetét Aaronról, aki a hatalmas kezével mindig rabul ejti az enyémet. Int, kövessük őt. Kimegyünk a fényre.

Elmondja, hogy mi menjünk a vízeséshez, amit annyira szeretek. Ott kettesben lehetünk és senki sem zavar minket akkor, ha valami történne. Mind a ketten hálásan tekintünk rá. Elég sokat kaptunk tőle mostanában.

Elindulunk oda. Mikor odaérünk, bemegyünk a vízesés mögötti barlangba. Aaron izmai egyre jobban megfeszülnek, arcán a kínok összes jele megfigyelhető. Mikor hozzá érnék, ellök magától. Mindannyiszor a falnak csapódok.

Telefonom jelzi az éjfélt. Aaron görcsösen a földön hever, teste rázkódik. Alakja megnyúlik, bőre szőrösödni kezd. Közben üvölt, kiáltozik és ordibál. Fáj neki, akarata ellenére változik át.

Farkassá lett. Beleszagol a levegőbe és tudatlanul felém fordítja pofáját. Hatalmasat morog, vészjóslóan elindul felém. Rezzenéstelenül, mozdulatlanul várom közeledését. Ha támadni szándékozik, felveszem fele a küzdelmemet. A haragját és a dühét élje ki rajtam.

Fogát vicsorítja, nyála is kicsordul. Aztán hirtelen a vízfüggöny felé szalad. Útját állom, Orra a hasamba fúródik, felordítok és összegörnyedek. Aaron pedig megáll, újra én vagyok a figyelmében.

Teljesen nyugodtan idecaplat hozzám. Orrával megbökdösi a hátamat, nyüszítő hangot hallat. Semmi bajom sincs, csak érzékenyebb a bőröm, mint eddig volt. Jobban érzem a fájdalmat. Hátamra fekszem.

És lám, lefekszik mellém. Telihold van, ő az egyetlen vérfarkas, aki nyugodt ilyenkor. Szőrös feje a mellkasomon, a teste közel az oldalamhoz. Az orrából jövő levegő az államat csikizi. Kuncognom kell. Megvakarom a füle tövét. Mára már nincs több aggodalom.

Még mielőtt lehunynám a szemem, ránézek. Mosolyogva látom, az ő szeme van csukva. Elaludt. Vicces a dolog, de tényleg. Egy vérfarkas ilyenkor őrjöng és nem alszik. Megváltozott minden.

Régebben megvadult akkor, mikor meglátott Teliholdkor. Összemértük erőnket, mind a ketten veszítettünk a másikkal szemben. És erre ma meg az ellenkezője történt. Nemhogy lenyugtattam, el is altattam. Mi mindenre nem képes a szerelem!

Ennek tudatában ölelem át a bundás nyakát a fél kezemmel és hunyom le a szemem. Szemvillanás alatt elalszok. Békésen és azzal a tudattal a szívemben. Újra van két dolog, amiért érdemes élnem. Egy: Aaron. Kettő: a Gyerekünk.