Este arra kelünk fel, hogy a telefonom ismét csörgésbe kapcsolt. Nyűgösen kotorászok a készülék után, de Aaron ismét megelőz:
-Amennyiben Pijit keresi, félretárcsázott.
-Szevasz Aaron – hallom Jacob hangját a telefonban. Nocsak, vajon ő mit szeretne? – Piji helyett te is jó leszel.
Elveszem a pasimtól a telefont és a fülemhez tartom. Megfogom a paplant és magamra húzom, miközben ülőhelyzetbe tornázom magam és az ágy háttámlájának dőlök.
-Szia – köszönök. – Itt vagyok, csak a Bolhazsák az agyamra megy.
-Kösz – suttogja a fülembe kedvesem. Kihangosítom a készüléket – Mit szeretnél?
Még mielőtt Jake újra szóhoz jutna, én szólok bele a telefonba, mert eszembe jutott valami. Mivel amikor mi ott voltunk, akkor náluk evett a fene folyton és ott aludtam. Ezért ha már ők itt vannak, akkor ők is jöhetnének hozzánk. Mert ugyebár itt van egyedül ágy a családban. Meg Gregnél, de az kell nekik.
-Mi lenne, ha itt aludnátok? Van egy vendégszobánk.
-Nem hittem volna, hogy a családban még valaki gondolatolvasó – morogja Jacob. – Nessie pont ezt akarta volna kérdezni.
-Nahát… - mosolygom, amit ők persze nem látnak. – Akkor meg van oldva a dolog. Itt lesztek és kész.
-Renesme kérdi, Aaronnak baj-e.
-Kit érdekel? – felelem. – Az én házam, ő csak itt poshad.
-Persze – szólal meg Aaron. – Itt poshadok és etetem. Többet eszik, mint az egész falka.
-El ne hidd! – kötök bele.
-Nah jól van – mondja Jake. – Hagylak titeket vitatkozni. További szép estét és bocs a zavarásért.
És le is teszi a telefont. Elcsendesül az egész szoba, csak a mi szuszogásunk hallatszik. Egyszerre röhögünk fel, majd rátérdelek paplanostol Aaron hasára. Közel hajolok az arcához és a fülébe suttogom:
-Neked köszönhetem, Farkasom.
Ezzel visszadőlök az ágyra, elfészkelem magam a jobb oldalamon és a hátam Aaronhoz döntöm. Szinte azonnal elnyom a békés álom.
Reggel korán kelek és a zuhany alá vonulok. Még mielőtt megjönnek a rokonok, szeretném magam valamennyire normális állapotba hozni. Valami értelmes ruhát is ki kell találnom. Kismamaruha? Lehet kiröhögnének benne, mert szokatlan lenne nekik. A hülye cuccokat szokták meg, nem a normálisokat.
Kicsi töprengés után eszembe jut, mi lenne a megfelelő öltözet. A vámpíros sapkám mindenképpen, a fehér pólóm, amit nemrég szereztem be. Kizárólag terheseknek: FIGYELJ ODA! DÖMPER ÉRKEZIK! Alsónak meg a törökös térdülepes nadrágomat. Egyszerű is és van benne dilis is.
Ezután kimegyek a konyhába. Aaron már ütyködik, csinálja nekem a kaját. Beleszagolok a bablevesbe, amit egy magyar receptből nézeget. Fantasztikus illata van. És az íze se semmi. Ez lesz ebédre. De reggelire??
Megfogja a vajat, egy kiló kenyeret és egy kiló szalámit. Odaviszi az asztalra és vigyorogva megjegyzi:
-Remélem ennyi elég lesz.
Belekezdek. Megkenem a kenyeret, vágok hozzá szalámit. Így sorjában. Lassacskán tényleg bemajszolom az egész elém rakott kaját.
Éppen a közepén járok, amikor kopogtatnak az ajtón. Mivel Aaron legyint egyet, hogy most éppen fontos hozzávalót rak a kajába, ezért én állok fel az asztal mellől és megyek ajtót nyitni.
Mark vigyorog előttem. Éppen a pólómat olvassa. Mikor végez vele, bentebb jön. Kezet fog Aaronnal, és szinte egyszerre mennek a különféle mosdócsapokhoz. Aaron a konyhában a csaphoz, bátyám a fürdőszobába. Kezet mosnak, és lemerem fogadni: drótkefével.
Mikor visszatérnek a nappaliba, akkor bátyuskám szerényen bejelenti: megérkeztek a rokonok. A Nagyházban vannak és oda kéne menni egy kis időre, míg üdvözöljük őket. Mert így illik. Mégse az egész banda jöjjön ide, hanem egy terhes lány menjen oda. Végül is lehet benne valami. Legalább leadok pár kilót.
Gyalog indulunk neki. Aaron mindig átemel a nagyobb akadályokon, mert nincs idő a könnyebb utat választani. Mark pedig hozza a cuccainkat. Csupán egy-két vészeseti kellék. Mint a vér.
Nem telik bele tíz percre, mikor kijutunk az erődből és szembetaláljuk magunkat a régi otthonommal. Az tág ablakokon besüt az a kevéske fény is, ami a felhők közül átszűrődik.
Párom átkarolja derekamat, ezzel is segítve a mozgást. Fogalmam sincs miért, egész jól tudok járkálni. Nincs különösebben nehézségem benne. Csak lazán az a lényeg. És kibírni a rúgásokat, amiket a gyerkőcök adnak, mert sok kínjuk van.
Belépünk a bejárat ajtón. Kedvesem visszahőköl, de összeszedi magát. Megérzi az egyetlen vérfarkas illatát rajta kívül a házban. Ahogy én is. Belefúrom az orrom a bőrébe. Nagyot szippantok belőle. Majd én is összekapirgálom undoromat. Mindig ezt csinálom, ha a farkasokkal találom szembe magam.
Carlisle jön először ide hozzám és tágra nyílt szemmel néz végig rajtam. Megölel, ad két puszit, majd odasiet Apuhoz. Szokásukhoz híven a két okos diskurálni kezd rólam. Az agyamra mennek, hogy egy éve folyton én vagyok a téma náluk. És valószínűleg egy ideig még leszek is.
Aztán végigjön az egész banda. Alice belesúgja a fülembe, minden rendben lesz. El is várom, elvégre az én esküvőm lesz. Egyelőre csak erre szűkítem le, mert az életem sose lesz rendben, akármennyire van benne boldog időszak.
Esme is ellát némi tanáccsal, annak ellenére, hogy nincs saját gyereke. De ott van az egész család, akiről gondoskodik és ennélfogva van némi tapasztalata. Szívesen fogadok tőle mindent.
Bella viszont ténylegesen felajánlja, ha kell eljön és segít nekem. Roppant kedves tőle, nem gondoltam volna. Mondom is neki, szaván fogom.
Edward meg vigyorog, mint állat. Tudom, hogy a gondolataimban kotorászik. Azok pedig éppenséggel nem ezen a tájon járkálnak. Éppen azon, hogy kezdek éhes lenni. Csakhogy vérre és nem emberi kajára. Azt is tudhatja, miként próbálom leküzdeni ezt a vágyat.
Ezért is kerülöm Aaront annyira. Hagyom inkább, hogy ellegyen Jakobbal, akivel gondolom az ottani és az itteni falkaügyeket vitatják meg. Inkább beszélgetek a többiekkel.
Mivel eléggé érdekli őket az, miként vagyok és hogy viselem, ezért ismét az állapotom a téma. Unottan válaszolok minden kérdésre, amit feltesznek. Egyik érdekesebb, mint a másik. Mint például: szoktam-e segítséget kérni felkeléskor? Mennyire éheznek a gyerekek a vérre? Mennyit szoktam enni? Összezabálok-e mindent? Kívánok-e valamit nagyon? A legjobb: szoktam-e szeretkezni Aaronnal közben, és ha igen, akkor milyen?