Mikor lemegyek, akkor már érződik a vacsora finom illata. Aaron ismét összeütött valamit. Mint mindig. Leülünk az asztalhoz, és mivel Bridget kijelentette, ő nem eszik, ezért csak ketten eszünk. Elég finom spagettit ütött össze. Az egyik kedvencem.

Eszembe jut valami evés közben. Még nem igazán szedtem össze az esküvőm szereplőit. Mármint tanú, koszorúslány meg ilyesmit.

-      Szeretnék veled beszélni valamiről – fordulok a barátnőmhöz. - Mivel kiskorúak nem lehetnek tanúk az esküvőn, ezért szeretném, ha koszorúslány lennél.

- Úristen! – örvendezik - Ez komoly?

- Persze, hogy az! Ha nem lennél kiskorú, felkértelek volna tanúmnak, de mivel az vagy, így sajnos nem lehet. De szívesen látnálak a koszorúslányomként. Mit szólsz?

-  Te jó ég! Benne vagyok! Nagyon köszönöm!

Felkel és átölel engem. Aaron pedig mellettünk vihorászik. Szóval erről van szó, ezért kell hülyének tettetnie magát. Utálja a csajos dolgokat, ezért is röhög egyfolytában. Meg azon, ahogy a mostohahúga örül a dolgoknak.

-  Ha holnap megjönnek a forksiak, felpakolunk a csajokkal és elmegyünk vásárolni ruhát – mondom vidáman. Mindketten szeretünk vásárolni.

-  Az nagyon jó lesz – mondja. - Köszönöm még egyszer.

-  Ez csak természetes, elvégre a barátnőm vagy.

A kiscsaj csak mosolyog, mint a tejbe tök. Eléggé elvan, meg kel hagyni. Szerintem sok neki ez az információ vagy mit tudom én.

-  Sírni fogok az esküvőn – jelenti ki hirtelen.

Aaronnal egyszerre kezdek el röhögni. Miért bőgne? Mit kell ezt túlreagálni? Látszik rajtam és az én Farkasomon, hogy annyira nem érdekel minket a dolog. Túl leszünk rajta és végre törvényessé tesszük a kapcsolatunkat. Végtére is ő huszonegy én pedig 165 éves körül vagyok. Egy idő után a Bridget is csatlakozik hozzánk. Hármasban nyomatjuk a szinte fulladásig való röhögést. Utána összeszedi magát és szórakozottan megjegyzi:

-  Hogy fogsz jönni holnap ekkora hassal?

-  Ne aggódj, megoldom – válaszolok.

Teljesen hétköznapi dolgokra kanyarodik a beszélgetésünk, mint például k mit szeret csinálni és eddig mit művelt az életével. Nekem van a legnagyobb bűnlajstromom, mert tovább éltem. Ők a különbféle sztorijaimon jókat nevetnek, mert mekkora idióta voltam. Persze, idióta. Meg kicsit elkényeztetett.

Közben ismét kopogtatnak. Bridget megy kinyitni az ajtót és lám: Jenny és Mark lép be az ajtón. Mit keresnek már megint itt? Nincs saját programjuk? Miért kell engem nyaggatni? Vagy minket?

Viszont szerencsére csak addig maradnak, míg letesznek egy csomagot az asztalra és megkérdik mizujság van. Utána a Bridg-vel egyetemben elmennek. Jenny kapta fel a hátára a lányt, aki elcsodálkozott azon, mennyit bír nővérem törékeny alakja. Néhány pillanat múlva a hangjukat se lehet hallani. A Nagyház felé veszik az utat.

Beteszem az ajtót és egyből ahhoz a képhez megyek, amin szemlátomást egyedül vagyok. A kezembe veszem a nagyítót is és Aaron felé indulok. Szokásához híven újságot olvas az ebédlőasztalnál. Piszkos módon megzavarom, az ölébe ülök és az orra alá dugom a képet. A kezébe pedig belenyomom a nagyításra használatos eszközt.

-  Na azt mondd meg nekem – szólok -, hogy mit kerestél itt?

És megbököm azt a helyet, ahol Ő kukucskál. Rá se pillant a képre, csak fél szemmel néz oda. A fejemet arrébb tolva az újságból lazán válaszol:

-  Megbámultalak – és ezzel lezártnak tekinti a témát. Milyen könnyen van vele! – Asszony! Szeretnék újságot olvasni.

-  Kabbe – mondom és elszedem tőle az újságot.

Elrohanok előle és bezárkózok a hálószobába. Mintha nem tudnám, hogy ez nála rossz ötlet. Amióta velem él, azóta most töri össze harmadjára az ajtómat. Lassan elég lesz csupán egy térelválasztó függönyt felakasztani. Ahhoz tényleg tudás kéne, hogy berúgja. Ezt viszont berúgja.

Hatalmasat visítok és toporzékolva felállok az ágy tetejére. Rájövök, többre vagyok képes óriási súlyokkal a hasamban, mint hittem. És élvezem a dolgot. Hozzávágom a párnákat és mindent, ami a kezem közé kerül.

Ő ezt hamar megelégeli és valósággal a lábamnál fogva leránt az ágyra. Kihúzta alólam a lábaimat. Aaron ugyanazzal a lendülettel felém térdel, a térdei közé szorítja a combjaimat, a kezemet a fejem fölött összefogja.

-  Soha, de soha ne állj egy férfi és az újságja közé – morogja kedvesen.

Majd a nyakamba harap és kiszívja. Mindig ezzel cukkol, amióta először belemélyesztettem a fogaimat. A legutóbbi alkalom több mint egy hete volt, szerencsére. De azért tisztában van még mindig a vére fontosságával.

Elenged, lehanyatlik az ágyra és magához húz. Simogatja a derekam, miközben halkan mormog:

-  Fogalmam sincs, miért veszlek el – mondja. – Talán mert tudom, hogy a szüleim ezt tartják fontosnak. Pláne a gyerekek miatt. De én így is elvagyok veled, Cumisom.

-  Én is veled, Farkasom – mondom halkan. – És megjegyezném: így kevésbé hülyén jobban bejössz nekem. Alig bírtam ki a folytonos örömkilengéseidet.

-  Jaja, én is örülök, hogy végre túlestem rajta. A haverok folyton azzal cukkoltak, hogy hülyeségekre gondolok.

Elnevetem magam. Elképzelem azt, ahogy a falkatagok azon nyammognak, amiről Aaron éppen gondolkozik. Mint például mit fog a gyerekekkel csinálni. Vagy velem. És akkor bejön az utyulumputyulumos duma, amit mindenki rühell.

-  Amúgy észrevetted, Szőrpamacs, hogy alig ismerjük egymást? – kérdem tőle.

Felnézek rá és kiderül, mindvégig engem bámult, ahogy a hasát simogatom.

-  Észrevettem – feleli. – Majd a nászút alatt megismerjük egymást. Addig még mind a ketten megszökhetünk.

Fogom magam és feltápászkodok. Lelökdösöm magam az ágyról, majd felállok róla. Odamegyek a szekrényemhez és kiveszem belőle a ruháimat. Az ágy alatt lévő utazótáskába pakolom azt, ami belefér. A többit otthagyom kint. A csomaggal együtt pedig kimegyek a törött ajtón át a nappaliba, aztán meg a szabadba. A kocsiig megyek, beteszem a csomagtartóba a táskát és beülök a volán mögé. Indítom a járgányt.

Aaron nyúl be szemtelenül az ablakon és húzza ki a slusszkulcsot a helyéről. Felháborodva nézek rá és toporzékolni kezdek.

-  Beléd meg mi ütött? – érdeklődik kedvesem mosolyogva. – Szökni akarsz?

-  Igen! Hagysz?

-  Frászt.

És feltépi az autó ajtaját majd kiszed belőle. Gyengéden, ámde elég gyorsan. A karjaiba visz vissza a házba, egészen az ágyig. Ott letesz és vetkőztetni kezd. Ebbe meg mi ütött? Ennyire azért nem vagyok kívánatos ekkora túlsúllyal.

Vagy mégis?