Felnyitom a szemem. Első gondolatom az, hogy éhes vagyok. Vérre most nem szomjazom, teljesen ellenék én az emberi étekkel is. Ehhez viszont fel kell kelnem. Nincs semmi kedvem hozzá, túl lusta vagyok. Csak tegnap volt a nagy harc, én pedig hulla fáradt vagyok. Alig aludtam valamit. Rémes.

Aaron után tapogatózok az ágyban. Nincs mellettem, ismét elfog a félelem, miszerint ismét amnéziássá tettem. Ugyanis este újra sikerült vért vennem tőle, miután hazajöttünk. Csak Bridget meg ne tudja, mert kiszedi az összes szemfogamat.

Nézem a plafont és semmire se gondolok. A babák a hasamban ismét futballpályának képzelik a méhemet, eléggé meggyötörnek. Az is lehet, hogy csak azért vernek szét, mert még mindig nem adtam nekik kaját. Megeshet az ilyen. Sőt, szerintem tuti ez a bajuk.

Eltűnt szerelmem nyit be az ajtón, kezében egy tálca kajával. Van rajta minden, aminek csak lennie kell. Egy egész grillcsirke, krémes sütemények, liter kóla. Hálásan dőlök hátra a háttámlának, és hozzálátok kajálni. Ő is elkap egy-egy falatot azzal a túlzott idegesítő vigyorával. Éjszaka sikerült neki többször is felkeltenie, mert látta a gyerekeket mozogni. Persze, miután összeszedte magát az ivászatom után.

Miután végzek ezzel a raklap falnivalóval, kinyújtózkodok. Jóérzéssel húzom le magamhoz a kedvesemet az ágyra, mihelyst eltette az útból a koppüres tálcát. Az oldalunkra fordulunk, mert egy ideje csak így tudok megmaradni egy helyben feküdve. Átkarolja a hasamat, az arcomhoz hajtja a sajátját.

- Itt kell hagyjalak ma – morogja kelletlenül. – Van egy ügyem a suliban. Új tornafelszerelést akarnak vagy mit. Totál felidegelnek, hogy nem tudnak dönteni.

Nagyot sóhajtok. Felé fordulok, végigsimítom tetoválásokkal díszített karját, majd a feliratot a szíve fölött. Puszit is nyomok rá. Hű, de tényleg romantikus lettem!

- Elengedlek – mosolygom. – Lenézek a rezervátumba, meglátogatom a farkasokat. Utána el tudnál jönni te is? Meg kéne őket hívni az esküvőre.

- Persze.

Elnézem, ahogy hihetetlen boldogságban és nyugodtságban kiveszi a szekrényéből az egyetlen normális fehér ingjét, öltönyét. Így kell mennie, hisz tárgyalásokon vesz részt, meg ilyeneket. Rohadt jól áll neki, és még a tetkóit is kellőképpen eltakarja. Bár a műanyag fekete szívecskék, amik az utóbbi időben kerültek fel rá... nos azok egészen az arcáig elérnek. Szóval elég fura így, de nekem kajak bejön.

Egy utolsó puszit nyom a homlokomra, majd a hasamra kettőt és kimegy az ajtón. Két perc múlva hallom a kocsija motorját felbőgni. Párom elindult a nagy munkába, amiről csak néhány hete tudtam meg, mi is az valójában.

Eldöntöttem, én is felkelek. Élénk tempóban próbálok kimászni az ágyból és a zuhanyzó felé venni az utamat. Mindig érzem magamon a tegnapi mocskot, rémes. Pedig szinte egy nap telt el azóta. Dél körül jár az idő, ahogy hallom a kakukkos óra hangját. Legalább kialudtam magam.

Tempóm jóval lelassult tegnap óta. A gyerekek szerintem vagy egy hetet öregedtek a balhé óta. Növögethetnének lassabban is, vagy gyorsabban. Elegem van mindenféleképpen. A zuhany alá is alig férek be Aaronnal. Muszáj egyedül tusolnom állandóan. Úgy meg túl unalmas.

Megcsörren a telefonom, egy törölközőben megyek vissza a szobámba. Aaron keres, roppant mérges. Elmarad az értekezlet, mert a sportszergyártók lemondták. Most másodjára. Miután beugrott Octoberékhez jön haza, reméli még nem mentem el. Persze, hogy nem.

Visszamegyek a víz alá. Nekitámaszkodok a csempének. Unatkozok. Alig várom, hogy visszakapjam a régi életemet. Oké, gyökeresen megváltozik, mihelyst itt lesznek a porontyok a házban. Bár bízok abban, hogy hamar felnőnek. Kevesebbet kell velük foglalkozni. Nah, most aztán nagyszerű anyának mutattam magam. Röhögnöm kell.

Megtörölközök és felveszek egy sárga-zöld kezeslábast, alá egy kék bő pólót. Kiülök a kanapéra és bekapcsolom a tévét. Addig kapcsolgatom, míg valami értelmeset nem találok. Úgy ötpercnyi távirányító nyomogatás után végre megtalálom az igazit. Veronika Mars a címe. Régen láttam az egész sorozatot elejétől a végéig, most újrakezdhették. Érdekes sorozat, amiben egy gimis, később egyetemistává vált lány detektívként nyomoz és segít barátain, ellenségein.

Aaron hazaérkezett, érzem a babahintőpor illatát. Érzékeim most sem csaltak, párom benyit az ajtón és egyenesen felém jön. A harag teljesen eltűnt róla, kizárta a külvilágba. Helyesen tette.

Bevonul a szobába, matat ott valamit. Úgy öt perc elteltével lazább cuccban, csupán egy kék térdnadrágban jön ki onnan. Az bejárat felé megy, de mintha elfelejtett volna valamit, visszafordul.

- Nagy gyere, Cumisom – mondja -, elviszlek a rezervátumba Hughékhoz. Felhívtam őket, otthon vannak. Mindenki a bandából.

Hirtelen pattanok fel a nagy öröm hallatára, amitől kissé rosszul jövök ki. Elvesztve az egyensúlyomat és a pocakom súlyától fogva előre bukok. A kis dohányzóasztalba támaszkodok meg. Úgy pillantok kedvesemre, mint a ki törzshajlítást végezne. Ő érdeklődve figyeli az attrakciómat.

Az ő kocsijával hajtunk végig a part felé vezető úton. Közben be nem áll a szája és olyan idiótaságokról beszél, mint a gyerekszoba. Milyen lesz a fala, milyen lesz a bútorzata. Esküszöm jobban be van zsongva, mint én. És ez nagyon nagy szó.

Ezután az esküvőről hadovál össze-vissza. Azt állítja beszélt Zellel, aki összeadhatna minket. Aaron ki szeretné fejezni az irántam érzett felhőtlen szerelmét, alázatát, de ugyanakkor a fölényét, hogy az esküvői szertartás alatt teljesen meztelen lenne, és a hátába karcoltatná a szeretteinkkel a nevemet. Kicsit megőrülhetett szegénykém. A többieknek meg egyelőre csak azt kell tudniuk, Zel fog összeadni minket. A többit intézi ő maga. Nyakon vágom az ötletre, mire ő is visszaüt. Ez így megy nálunk, és megmondom a frankót, örülök neki.

Lassan vezet, ezért érünk oda csigatempóban fél óra alatt. Jó, van az tizenöt perc is. Végre, mikor leparkolunk Hughék háza mögötti homokon, fellélegezhetek. Nem fogok egy nyavalyás kocsiban végelgyengülésben meghalni.

Egyből nyílik is az ajtó. Olyan hirtelen jött segíteni nekem valaki, hogy a szívbajt hozta rám. Ami nagy szó, mert egy vérfarkas. Eleve éreznem kéne a szagát. Érzem is, elfintorodom.

- Hogy itt sosem fürdenek! – viccelődöm, majd elfogadom a segítőm kezét, aki jót nevetett a megjegyzésemen.

- Te is tapizhattad volna tovább Aaront, hogy átvedd az illatát.

- Hülye vagy Kyle – jegyzem meg vihogva. – Nem is beszélve arról, hogy roppant szemtelen eb.

- Eb?! Na várjál...

Már éppen ugrott volna nekem, hogy szépen magához szorítson, de Aaron kedvesen megállította. Őt pedig én toltam el, és én öleltem meg kedvesen Kyle-t. Kedvesem csak morog egyet. Nini, féltékeny a kicsike! Éljen.

Kyle-t fogom kézen úgy, mintha a párom lenne. Mind a ketten jót nevetünk ezen, Aaron pedig mögöttünk füstölög. Újdonsült párom átkarolja a derekamat, kezei megakadnak a pocakomnál. Megsimogatja, majd megjegyzi: elhíztam.

Zoe az ajtóban vár és vigyorog. Mikor meglátja, hogy nézek ki, tapsolva ugrálni kezd és elém szalad. Miért örül mindenki annak, hogy terhes vagyok. Azok is mosolyognak, akik mellett csak elhaladok az utcán. Mark azt mondja, mert ragyogó vagyok. Ragyogok és ez kiüt rajtam és felvidítja az embereket is. A boldogságnak mindenki örül, hisz lényegében az emberek legbelül jók és barátságosak. Én ezt hozom ki belőlük.

A lány magához ölel, én viszonzom a kedvességét. Hugh is megjelenik az ajtóban, neki az első reakciója a fintorgás. Megvonom a vállamat:

- Nyugi, Hugh, te se vagy rózsaillatú most se, mint sose.

- A nyelved nem változott – jegyzi meg morogva.

Bemegyünk a lakba. Kyle szerelmem egyből hellyel kínál, leülhetek az egyik fotelbe. Párnát is hoz a hátam mögé és felpolcolja a lábamat is. Teljesen elkényeztet, amin röhögnöm kell. Nem vagyok én rokkant!

Zoe süteményt szolgál fel. Lehet kicsit illetlen vagyok, de pár darabot kiszedek egy másik tányérra, a nagyját meg magamhoz veszem és falatozni kezdek. A fiatal nő erre csak jó kedvre derült, és még hozott be egy adaggal. Mellé tejet is szolgál. Egy egész dobozzal szerzek magamnak. Vendégül látóm ismét csak jót derül a mohóságomon.

- Aaron, a csajod feleszi a készletünket – dörmögi tettetett haraggal az Alfa hím.

Párja erre oldalba böki, Hugh pedig derékon ragadja őt és a nyakába csókol. Majd a fenekére csapva tovaengedi a konyhába.

Újdonsült pasim, Kyle, elkényeztet. Lesi minden szavam, mintha szükségem volna rá. Béna lennék, vagy mi? Eskü az előbb még meg volt a két lábam, szerintem most is. Azért meggyőződök róla. Lepillantok rájuk. Minden rendben van.

Tömöm a belem, mint állat. Közben elnézegetem, hogyan marhulnak a srácok. Heccelik egymást, hogy egyikőjük se tudja megcsinálni a szóban forgó feladatokat. Olyanokat, mint például lesmárolni egy vadidegen nőt. Lesmárolni egy vadidegen srácot. Őrültek, szavamra mondom, őrültek.

Én meg Zoe-val beszélgetek a jövőről. Megsúgom neki, hogy ők is hivatalosak az esküvőre. Erre ismét örömujjongva pattan fel és még tapsikolni is kezd. Néhányszor magához ölel. A pasik figyelme rá szegeződik.

- Hugh, a csajod megőrült – mondja Vis.

És egyből eltalálja egy párna az emlegetett őrült felől. 

- Dehogy! – mondja Zoe. – Piji most hívott meg az esküvőjükre.

Aaron kap néhány vállveregetést, már megint gratulálnak neki. Szüntelenül vigyorgó szerelmem pedig tűri a tortúrát. Arról faggatják, tudja-e már a gyerekek nemét. Szeretné-e, hogyha a falkákhoz csatlakoznának.

- Deb – mondom teli szájjal, köpködve a kaját. Sikerül lenyelni a falatot. – Nem, ha ilyen marhák lesztek.

- Nyugi Pij, vigyázni fogunk rájuk – mondja Joey.

- Kösz, megnyugtattál.

Maradunk néhány percig még, mert Aaron jól érzi magát és én pedig nem akarom őt elszakítani a barátaitól. A kellemesebb témákról átváltottak a falka kötelezettségeire. Mindegyikőjük utálja ezt a témát, de muszáj átdumálniuk. Hisz afelől, hogy nincs veszély, folyamatosan figyelni kell a környéket.

Amikor elindulunk az ajtó felé, Aaron nem fog kézen. Felvont szemöldökkel mosolygok a hátának és odafordulok Kyle-hoz. A fiatal srác nevetni kezd, majd kezet nyújt nekem. Ugyanúgy távozok vele, mint ahogy jöttem.

Az kocsi ajtaját is kinyitja nekem, majd segít beülni. Hiába, lassan mozgó lettem, utálok ilyen lenni. Túl kiszolgáltatott. Rühellem a kiszolgáltatottságot.

- Legközelebb, ha erre jársz, dörgölőzz jobban Aaronhoz – mondja. – Akkor még meg is csókolnálak.

- Ha meg mered tenni – morogja párom az volán mögül -, akkor leharapom a tökeidet.

- Héhéhé! Csak vicceltem.

- Én nem – és vigyorog.

Elhajtunk. Aaron ismét felveszi azt a csiga tempót, amit annyira utálok. Néha kedvem lenne a lábára taposni, hogy benyomjam a gázpedált. Kiakaszt ez a féltő védelme. Félvér vagyok, halhatatlan. A gyerekeim se halnának meg, ha gyorsabban hajtanánk. Értetlen egy alak.

Mivel meghívtam tegnap a balhé utolsó pillanatában magunkhoz Zelt, ezért a Nagyház felé vesszük az utunkat. Az út így legalább egy húsz perccel hosszabb lesz. Mert miért? Mert a kedvesem inkább a betonút felől megy oda, nem a földúton. Mert egy vad elénk jöhet és akkor bumm, kész a katasztrófa. Mindezt a legnagyobb nyugodtságban és vidámságban közli. Agyamra megy.

Mikor végre leparkolunk Brandonék háza előtt, Jenny-ék szintén akkor érkeznek meg kéz a kézben haza. Mark kezet ráz Aaronnal, mind a ketten fintorognak néhányat és prüszkölnek. Ezt a bűz teszi, semmi más.

Bemegyünk a házba, ahol csodának határos módján Zel is ott van. Adok nekik két puszit, majd kézen ragadva a konyha felé kezdem ráncigálni. Van hozzá két szavam az esküvővel kapcsolatban. Oké, hogy ő adna össze minket, de a meztelenség eléggé ciki lenne.

- Hülye vagy? – ugrok neki. – Aaron mindenféleképpen meztelenül akar felvonulni a vendégek előtt! A szeretteinkkel belevésetni a nevemet a hátára? Őrültek vagytok ti vagy mazochisták? Esetleg mindkettő? Ha jól emlékszem abból, amit meséltél még a gyerekek nevei is a hátára fognak kerülni, mihelyst megszületnek. Ez marhaság...

Kényelmesen nekidől a konyhapultnak és belenéz a szemembe. Teljesen nyugodt én laza. Félmosoly is van az arcán. Szórakoztatja az, ahogy én felhúzom magam ezen az ügyön.

- Nyugi Piji – mondja -, Aaron nem fog teljesen pucéran megjelenni. Rajta lesznek az ősi ábrák.

- Hja, ősi ábrák... sokat fednek.

- Hadd tegye – ráteszi a kezét a vállamra. – Ő akar bizonyítani.

- Jól van, de ott lesz mindenki. Még az anyja is. Nem beszélve Bridgetről, akinek elég kényelmetlen lenne. Felfogtad? Ááá meg én se bírnám ki.

- Rávetnéd magad?

Elpirulok és szégyentelenül rábólintok. Ő elneveti magát, majd kivonul a nappaliba. Követem őt. Idilli kép fogad: Aaron sakkpartit játszik Markkal. Ahogy elhaladok mellettük azt veszem észre, párom pórul fog járni. Van ilyen, engem is levert már párszor a bátyuskám.

Brandon magával hív le a pincébe. Újabb vizsgálatot akar a tegnapi után. Beleegyezek, megyek utána az alagsorba. Ráfekszek a kis ágyra, felhajtom a ruhámat kivillantva hatalmas hasamat. Apu szeme egyből megcsillan. Jutalmul rányom egy adag zselés trutyit a hasamra. Elkeni az ultrahangfejjel.

Lépteket hallok a lépcső felől, megérzem a babahintőpor illatot. Kedvesem rászánta volna magát, hogy eljöjjön egy vizsgálatra? Érdeklődve ül le mellém és a monitorra szegezi a figyelmét. Szemöldökeit és a homlokát összeráncolva koncentrál a látottakra.

Apa pedig élénken magyaráz neki, melyik kinek a lába és mit hogy kell nézni. Meg éppen milyen testhelyzetben láthatjuk a babákat. Brand új infókat is közöl:

- Gratulálok nektek! Kétpetéjű ikrek, ahogy látom. Az egyik fiú, a másik lány.

Aaron kerek szemekkel néz rá, majd rám és a hasamra. Utána a monitorra. Egy darabig így váltogatja tekintetét, aztán megfogja fejét, mintha elszédült volna.

Hadonászok Apa felé, majd mutogatom neki azt, hogy adjon egy pohár vizet. Megteszi, én meg Aaron nyakába öntöm. Erre felugrik, majdnem eltarolva az ultrahangmonitort.

Felkelek az ágyról, míg a srác szédeleg és felfogja a dolgokat, addig Apuval az oldalamon felmegyünk a többiekhez. Odafele megkérem őt, egyelőre ne árulja el nekik a hírt, majd én szeretném egyszer, ha összejön a család.

Teljesen általános dolgokról folyik a szó. Szóba se kerül az esküvő, mert tudják, elegem van az állandó tervezgetésekből. Meg aztán Bridget sincs itt, aki nagyban segít benne. Kétszer nincs kedvem pofázni.

Így Apu érdeklődi, dolgozok-e még fordítóként. Segédkezek-e az embereknek meg ilyenek. Mindre megrázom a fejem és csak a pocakomra nézek válaszul. Ő bólint, érti a dilemmámat. Rohadt nehéz egész idő alatt gép előtt ülni terhesen. Fáj a hátam miatta.

Aaront is faggatják a munkájáról, aki beszámol nekik róla. Milyen üzleteket szokott kötni az iskolának. A külseje és a fiatalsága miatt alig akarták felvenni, de a jó logikája sikert aratott. Mindezt nekem köszönheti, mert hat évvel ezelőtti összetűzésünk után kezdett észhez térni és normálisabbá válni. Kiderült, hogy okos és eszes. Meg aztán megtanulta különválasztani a vagány szerepet a munkás szerepétől.

Miközben mesélgetnek egymásnak kinézek az ablakon és észreveszem: mindjárt besötétedik. Eszembe jutnak azok az évek, amikor még emberként foglalkoztam az égitestekkel. Csillagász voltam tizenéves létemre. Állandóan egy professzorra akaszkodtam, mert mindent meg akartam tudni a csillagokról, amik esténként bevilágítják az égboltot.

Megfogom Szőrpamacs térdét és jelzem: indulnunk kéne. Felkelünk a helyünkről, a férfiak kezet fognak, a lányok puszit adnak egymásnak. Én Apunak is és Marknak is. Greg nincs itthon, minek lenne?!

Bevágódunk a kocsiba. Ezúttal én foglalok helyet a kormánynál jelezvén, gyorsabban akarok menni. Rá is lépek a gázra és az ösvény felé kanyarodok. Aaronból érdekes hangok hallatszódnak, morog magában és dörmög. Szörnyű.

Otthon bevetem magam a konyhába és kaját csinálok magamnak. Ha jobban észreveszem, ma még csak ettem és beszélgettem. Hova lett az a régi életem, amit annyira szerettem? A vadászás és a felhőtlen rohangálások az erdőben? Mindez tova szállt, mikor lefeküdtem egy vérfarkassal. Ez valami átok és áldás. Alig várom, hogy visszakapjam régi életem, bár ugyan a gyerkőcökkel és ezzel a félnótás féltő Bolhazsákkal az oldalamon.

Kajálás közben hatalmasakat ásítok. Fáradékonnyá váltam. Evés után bevetem magam a paplanok közé. Aaron még tévézik, azt mondta. Van valami érdekes műsor, amit szeretne megnézni. Természetesen megteheti.

Engem pedig elnyom az az édeskés álom, mihelyst a csöppségek abbahagyták a futballozást.