A vérfarkasok jobban járnak. A húsz centi hosszú pengéjű tőröm a csontjaikat is keresztüldöfi. Így könnyen szíven, nyakon és fejbe szúrhatom őket. Ennél fogva agyvelő, vér és egyéb testnedv és testbelső talál kiutat a külvilág felé. Mintha belezettek lennének.

Úgy látszik elvakultságomban alig veszem észre, társaim is akadtak, akik együtt harcolnak velem. Meglátom Greget és Markot egymás mellett, ahogy harcolnak az újszülöttek ellen. Ez a felállás múlandó, Greg a két legfőbb csatlós irányába veszi az útját.

Még egy meglepetés ér. A mi vérfarkasaink közül is akad egy, aki eljött ide. Méghozzá Aaron. Vele ütközik össze öcsém. Megáll előtte és odaordítja:

-  Mentsd meg a szerelmedet, ahogy én is megmentem az enyémet.

És távozik a köreiből. Aaron pedig felém veszi az útját. Szemeiben még mindig nem látom azt a vágyat, amit irántam érezne. Az elmúlt időben nem tért vissza az emlékezete. Marhára jól meg fogja menteni az életem. Lehet ő fog megölni. Alig várom már. Végül is tényleg be lesz váltva az ígéret: lefekszünk egymással és megöljük a másikat. Totál romantika.

Aaron a vártnál ellentétes dolgot tesz, az ellenséget támadja. Próbálja leszedni rólam a támadóimat, de nagy nehezen sikerül neki. Óriási erővel harcol, ahogy szinte puszta manccsal leüti a másik fejét, egyetlen harapással kitépi a vállát. A farkasoknak végighasítja a fél testét éles körmeivel, ahogy nekik meg nyakra. Mindenhol vér, én meg csak egy illatot érzek: az Övét.

Próbálok tőle elszakadni, elindulok Bridget rejtőzködési helye felé. Megpillantom, hogy ott is csatatérré alakult e a tér. Ott viszont a mieink is többen vannak. Meglátom Markot és Brandont, ahogy fedezik Greget. Öcsém éppen a barátnőjét próbálja kimenekíteni onnan. Ilyen messziről is látom meglepődött tekintetét, hogy Bridg szembeszáll farkas támadóival.

Minden erőmet összegyűjtve haladok előre. Hasam korog, a babák focipályának használják a belső szerveimet. A szervezetem kívánja a vér zamatát. Elviselhetetlenül remegnek a porcikáim, alig bírok talpon maradni. Ha nem tudnám, mi a helyzet, azt hinném be vagyok rúgva.

Valaki hátulról megragadja a nyakamat. Gonosz nevetés süketíti meg a fülemet. Nocsak, a Nagy Főnök kétségbeesésében hozzám mert nyúlni. Rossz ám, de tényleg az, amikor mindenki elesik körülötted a bandádból. Miért is hitte volna azt, hogy egy csomó újszülött legyőzhet minket, akik tapasztaltak?

Mintha megállt volna az idő, barátaim megmerevednek és ránk csodálkoznak. Mindenki elengedi a soros ellenfelét. Valószínűleg a fogva tartóm a szemével jelzett két alattvalójának, fogják el Bridgetet. Ketten hozzánk mellénk.

-  Fontoljátok meg, mit tesztek Brandon – mondja Apámnak, akit régebbről ismer. – Ha olyat tesztek, amit nem kéne, az emberlány vámpírrá fog változni, a félvér ivadékod pedig meghal.

Nini, megjelent Aaron is, emberként. Oda áll Greg mellé, mintha ez természetes lenne. Ők összenéznek, és már tudom is, hogy mire gondoltak. Ha az én eszembe jutott volna hamarabb, akkor sem tudtam volna őket értesíteni.

-  Eresszétek el őket! – kajakra röhögnöm kell, ahogy felhorran megváltoztatott szavait meghallva. – Azonnal!

A két tag elengedi Bridgetet, aki odarohan Greg karjaiba. Látom a könnyeit a szemében, az öcsémében is látnám, ha tudna könnyezni.

Aaron közelít lassú léptekkel felénk. Arcán kihívó mosoly, kamaszos beütéssel.

-  Azt ajánlom ereszd el – mondja a Főnöknek.

-  Mit ártana nekem egy korcs? – arcoskodik a megszólított.

Szerelmem a világ legnagyobb lazaságával halad felénk. Elcsodálkozom azon, miért nem perdült eddig még táncra? Zsebre dugott kéz, himbálózó léptek. Szemében pedig a túlzott magabiztosság. Kíváncsi vagyok, mire készül.

-  Egyszerű – feleli Aaron. – Én akarom megölni.

Nane! Ezt nem gondolhatja komolyan. Át akar állni a másik oldalra? Végképp elveszíteném. És végképp nem élném túl.

-  Miért akarnád te megölni? Hisz a kölykök a tieid lesznek.

-  Nyűgök a hátamra. Bebizonyítsam?

A Nagy ideengedi hozzám. Valami furát pillantok meg a tekintetében, amit még életemben nem láttam. Kezdek félni. És van rá okom. Valóban fájdalmat akar nekem okozni.

Megragad a vállaimnál és megszorítja őket. Hatalmas fájdalom tőr fel belőle, sikításom nem különb. Mindkét vállam erőtlenül csüng, eltörte azokat. Őt ez nem érdekli, jobbra-balra forgatja a karjaimat, mintha repülni tanítana. Majd elengedi és kezeivel a nyakamhoz siklik. Könnyes szemmel nézek rá, próbálom kivenni a szemeiből, hogy ez csak tévedés.

De miért nem támadják már meg a többiek? Miért nem szedik le rólam? Látom Bridgetet is, aki sírva Greghez bújt, és most torkaszakadtából ordítja: hagyd abba, megölöd!

Farkasom, ha lehet ebben a szituban gondolni rá, tovább folytatja. Megragadja a nyakam, annál fogva rángat ki a rosszak vezérének kezei közül. A földön fekve ténylegesen és magatehetetlenül észlelem: meg fogok halni. És a gyerekek is.

Aaron közeledik felém. Szemében a düh szikrája. Ezernyi alkalmat ad a mieinknek, hogy leteperjék Őt. Mégsem teszik. Hagyják, hogy kiélje bennem a rég várt és régen álmodott vágyát. Megölhet engem.

Merész vigyorral térdel le mellém, felém hajol. Megfogja a nyakam és egy jól irányzott mozdulattal oldalra rántja. Itt a vég...

Mégsem. Mozdulni ugyan nem tudok, levegőt is alig kapok. Mindent hallok és érzek. Élek. Még a szemem izmait se tudom mozgatni, hogy kinyissam. Csukott szemmel nézek a világba, próbálom felfogni a dolgokat. Mi az őrdög történik?

-  Látod? Megöltem – mondja Aaron. Hazudik.

Kis csend, léptek zaja lüktet a betonon. Közeledik valaki. Egy kéz nyúl a nyaki ütőeremhez. Hideg, reszketnék, ha tudnék. Abbamarad, elvette a kezét a tapizóm.

-  Nagyszerű! – hallom a Nagy Ő hangját. – Bár a kölyköket megtartottam volna.

-  Minek? – kérdezi a párom. – Nyomorékok lettek volna. Menjünk inkább, hagyjuk itt ezt a rakás szerencsétlenséget. Van egy terület, amit el kéne foglalni.

Újabb lépteket hallok, távolodókat. Szóval tényleg elárul Aaron. Az életemet pedig kegyelemből hagyta meg. Ennyi erővel szíven is szúrhatott volna. Jah igen, azt egyszer megtette. Minek kétszer?!

Újabb kezek érintik a nyakamat, újabb reccsenés. Feléledtek a végtagjaim, feléledt az egész szervezetem. Életre keltem.

És ismét feléled bennem az a vágy, amit annyira utálok. Bridget is a közelemben van, irritál a vére illata. Eddig kibírtam, hogy a karcolásaiból, vágásaiból és egyéb sérüléseiből folydogáló vörös nedű zamatát kitaszítsam az agyamból, de most már nem. Tényleg kívánom a vérét. Bármilyen vért. Viszont jobban belegondolva egy kellene nekem. Egyé: az Aaroné.

Felpattanok, körbeszimatolok. Teljesen az ösztöneim vezényelnek. Akaratlanul támadóállásban a kiscsaj felé haladok. A fogaim ismét megnőnek, állkapcsom lassan szétnyílik. Különös, morgásszerű hang tőr fel belőlem. Ideje rávetni magam.

Miközben ugranék rá, Greg védően elé áll. Minden hirtelen történik, észre se tudták venni. Egy ideig próbálok küzdeni Greg ellen, erősebb nálam. Már a fájó csontjaimat sem érzem, egyre gondolok: innom kell.

Ismét váratlan dolog történik, egy vérfarkas veti rám magát és teper a földre. Ismerős ez a helyzet.

Aaron a következő pillanatban ismét emberként fekszik rajtam. Csupasz bőre illata megcsapja az orrom. A vére mámort kelt bennem, bizsereg az egész testem. Új vágy ébredt fel kettőnkben. Ugyanaz a szenvedély, amit az első alkalommal éltünk át.

Kedvesem azonban ahelyett, hogy viszonozná simogatásaimat, egyet tesz: felültet a lábai közé. A fejemet odahajtja a nyakához. Felfűtött és a harag mérgétől erősen lüktető ere kecsegtet a számomra. Gyorsan pulzálva hívogat. Belemélyesztem fogaim.

Aaron fájdalomkiáltását hallom. Ráeszmélek mit teszek, el akarok húzódni tőle. Ő viszont erősen szorít a mellkasához, alig bírok moccanni. Lassan ráérzek a vére ízére, miközben a hátára döntöm.

Olyan érzést kelt bennem, mintha újjá élednék. A csontjaimból elillan a fájdalom, testemet elönti a melegség. Remegés fut végig a bőrömön, a jóllakottság kíséri. A babák térítenek észhez, hatalmasat rúgnak a hasfalamba.

Visszahúzom a fogaimat. A srác ezt megérzi, elereszt. A szemeibe nézve ismét látom azt az ismeretlen valamit, amit még sosem láttam tőle.

Muszáj valahogy meghálálnom azt, hogy ezúttal is megmentette az életemet. Ebben a pillanatban csak egy puszit tudok neki adni, és egy köszönömöt. Bele is súgom mindjárt a fülébe, és a puszit is ráhelyezem az arcára.

-  Valaki hozzon neki egy ruhát – szólok a többiekhez.

Mark jön egy zsákkal a kezében. Odanyújtja nekem, én meg elkezdem felöltöztetni kimerült szerelmem. Alig van magánál, megterhelte ez az egész a szervezetét. A vérszívásról ne is beszélve. Tök marha vagyok.

Készen vagyok. Brandon és Greg jönnek ide felsegíteni őt és megtámasztani. Őket követve megyünk egy hatalmas nagy kapu felé. Bridget mellett haladok, hangtalanul lépkedünk egymás mellet. A lány tekintete természetesen Gregen van. Alig várja már, hogy kettesben legyenek a szobájában.

Megpillantom Zelt és a bandáját, amint nagyban takarítanak. Tüzeket gyújtanak, amibe a farkastetemeket is beledobják. Kedves barátom vigyorogva jön felém. Mikor elér, megölel.

-  Jól vagy? – kérdezi.

Csak bólintok.

-  Örülök – Brandonékhoz fordul: - Carlisle-ék elindultak haza. Az üdvözletüket küldik és üzenik, az esküvőn találkozunk. Ti is menjetek nyugodtan haza. Mi eltakarítunk.

-  Köszi Zel – mosolygom felé, egy puszit nyomok az arcára. – Látogass meg minket holnap, jó?

-  Meglesz!

Ő maga hagy faképnél minket. Mi folytatjuk utunkat a kapu felé. Senkinek sincs kedve és energiája futni. Kényelmes séta, ez a nyerő most.

Áthaladva rajta három kocsit veszek észre. Mind a miénk. Az egyikbe Greg és Bridget ül be, miután bepakolták Brandon kocsijának hátsó ülésére Aaront. A harmadikba Mark és az itt váró Jenny. Halvány mosolyt eresztek felé, mikor ő kipattan a járgányból és rám veti magát. Össze-vissza puszilgat és tapogat, hogy jól vagyok-e. Bridgetnél ezt nem tudja megtenni, elhajtottak.

Apu megkér, üljek Aaron mellé a hátsó ülésre. Megteszem, kedvesem szinte azonnal a combomra hajtja erőtlenül a fejét. Nagyot lepődök. Végre elindulunk haza.

Szerintem elaludhattam a kocsiban, mert a kunyhómban lévő szobámban találom magam. Felemelem a két karomat, úgy mozognak, mint régen. Minden porcikám rendben van, életben maradtam.

Jenny jön be a ajtón, valószínűleg azt hitte alszom. Megkönnyebbülten ül le mellém az ágyra és ellenőrzi a... Hogy kerül a szobába ennyi műszer? Ránézek hatalmas hasamra és azt veszem észre, hogy tele van különbféle tapaszokkal, amikből drótok futnak ki.

Nővérem megnyugtat, csupán rutinellenőrzés. Ezzel elkezdi leszedegetni rólam a tappancsokat. Most veszem csak észre, hogy nem is a szobámban, hanem a vendéghelyiségben vagyok. De jó lett a megfigyelőképességem.

Ismét korog a gyomrom. Erőtlenül mosolyogva kérem a nővérkémet, csináljon nekem valami kaját. El is siet, azonnal. Én meg felülök, aztán felkelek az ágyról. Kimegyek a nappaliba.

Sehol senki, csupán Jenny pakol egy hatalmas sült csirkét az asztalra, mellé tört krumplit. Odamegyek és leülök. Máris magam elé húzom az egészet, és belekóstolok.

Éppen tömöm a fejem, legalább három dolgot eszek egyszerre, amikor Aaron lép be a bejárati ajtón. Szemeim kikerekednek és a kaját is félrenyelem.

Köhécselve integetek Jennifernek, hogy ez miként kerül ide. Ő viszont csak vigyorog egyet és csaknem kondenzcsíkot húzva maga után, kirohan a házból. Kettesben maradok a sráccal.

Sikerül lenyelnem a falatot. Érdeklődve szemlélem, ahogy Szőrcsimbók az asztal felé közeleg, végül leül mellém. Hozzá lát kajálni. Némán eszünk, jó jelnek veszem. Megtűr maga mellett, nincs felháborodva azon, hogy élek.

Mégis van néhány dolog, ami érdekelne. Mondjuk: mi a fenét keres itt? Mindjárt megtudom. Befejezzük a kajálást, Ő pedig kézen fog. Megint döbbenek, de mit számít ez? Ma szerintem elégszer fogom ezt csinálni.

Bevezet a szobába, felemel a derekamnál és az ágy közepére ültet. Ő is felmászik, törökülésben ül előttem. Farkasszemet nézünk. Ő töri meg először a csendet.

-  Amikor felébredtem itt több mint egy hete – mondja. – Rohadtul érdekelt, hogyan kerültem egy félvér szobájába. Azonnal elszeleltem. Haza. Mikor hazamentem megkérdezték: hogy vagy és hogy viseled a terhességet. Szó nélkül hagytam az egészet. Utána Bridget is ezzel zaklatott, tőle se kérdeztem meg, mi a helyzet. Végül a falkatagok is rólad érdeklődtek, tőlük kértem számon, mi folyik itt. Egyre bedühödtem, mert ilyen nincs. Én? Veled? Eljöttem ide bebizonyosodni arról, hátha találok itt valami, ami az enyém. Találtam. A saját ruháimat! Ekkor rontottam ki a házból, okoztam sérülést a mostohahúgomnak. Greggel is összeverekedtem. Miután elmeséltél mindent három nappal ezelőtt és elmentetek Bridgettel, beszéltem vele. Elnézést kértem és kérdeztem tőle néhány dolgot. Miért nem voltam egyetlen egy ultrahangon sem?

Nagy szemekkel nézek rá. Hogy jut ez most eszébe? Miért nem jöhetett egyetlen egy vizsgálatra sem? Mert nem hívtam és mert minek? Lehet, neki jól esett volna, de magam se tudtam sose, mikor lesz a következő. Ezt csakis kizárólag Apu tudhatta.

Ráteszi a kezét a nagy hasamra, végigsimítja. Majd előre hajol és megcsókol. Nincs benne harag, csak a lágy szenvedély. Tiszta szívvel viszonzom, átkarolom a nyakát és magamhoz szorítom.

-  Teljesen szeretlek – mondjuk egyszerre.

Elnevetjük magunkat, én pedig kedvesen eltaszítom magamtól őt. Van nekem ennél jobb dolgom is. Muszáj megnéznem, mi a helyzet a családom többi tagjával.

Felkelek és a fürdőszobába megyek. Alávetem magam a kellemes vízsugár felfrissítési képességének. Örömmel hallom, szerelmem is csatlakozik hozzám. Máris bent terem mellettem a zuhany alatt.

Ő engem, én őt mosdatom. Néha csak állunk összeölelkezve és élvezzük a másik társaságát. Sokat nézünk a másik szemébe, és sokat csipkedjük a másikat attól félve, hogy ez csak egy álom. De mindvégig igaznak bizonyul.

Zuhany után felöltök egy egyszerű tiri-tarka pacás kismama felsőt és egy bő, sokzsebes halásznadrágot. Sportcipőt és baseballsapkát veszek fel, majd útnak indulok.

Aaron mindenhová követ. E percben is mellettem lohol farkasként. Szájában egy szatyorral, amiben a ruha van. Miközben futunk gyakran nézek felé, így észre veszem a halvány mosolyszerűséget a pofáján. Ezeket válaszok is követik: a vérfarkasok felüvöltenek az erdőben jelezvén, örülnek az újra összejövetelünkben.

Az erdő szélénél kicsit bentebb, ahol a Nagyház van, leállunk. Aaron a szemem előtt kezd el remegni, a szemem előtt változik át emberré. Testfelületéről fokozatosan tűnik el a vastag bunda, állkapcsa visszahúzódik és előkerül emberi arca. Meztelenül vigyorog előttem, elkezd öltözködni. Mikor kész van, a kezét nyújtja.

Belépünk a Házba, egyszerre nézünk körül. Mindenki itt van, totálisan hétköznapjaikba feledkezve. Mintha semmi sem történt volna. Jenny és Mark éppen a szobájuk felé tartanak kézen fogva, Brandon az újságot olvassa. És lám, Greg és a barátnője is itt van. Ők tévét néznek összebújva.

Vajon mit fogunk Jacknek beetetni, miért lógott a lánya a suliból? Nekem kéne valamit kitalálnom, hisz miattam történt a dolog. Remélem nem fog rám haragudni emiatt. Száz százalékig vállalom a felelősséget.

Észrevettek minket és ők is tapsolni kezdenek. Ma mindenki minket ünnepel, mert együtt vagyunk? Annyira jó, hogy az már fáj. Sose szerettem ilyenben a feltűnőséget.

Eleresztem újra vőlegényem kezét, odasétálok Gregékhez. Bridget szemei kitisztultak, teljesen nyugodttá váltak. Leülök elé a kis dohányzóasztalra és közelebb hajolok hozzá. Próbálok mosolyogni, de nem megy.

-  Bridg – szólok hozzá -, haragszol még rám?

Felém fordítja tekintetét a tévéről. Elmosolyodik és a nyakamba ugrik. Olyan erősen ölel, ahogy csak tud. Megkönnyebbülök ettől a gesztustól, ezek szerint megbocsátott.

-  Persze! – mondja. – Én kérek elnézést, amit abban a szörnyű helyen mondtam. Nem akartalak kinyírni.

Erre mindenki elröhögi magát. Pont ő ölne meg engem? Lehetetlen.