Halványlila gőzöm sincs, mikor nyitom ki a szememet. Már jócskán éjszaka lehet, mert a Hold is fenn van. A hasam korgása ébresztett fel, jelezvén kajaidő van. A kiscsaj még mindig durmol a másik oldalon. Eléggé ki lehet merülve. Vagy az is lehet, elájult. Könnyáztatta az arca. Szegény, annyira sajnálom. Lehet rosszat is álmodott. Idegesíti ez az egész. Szerintem amióta megismerte az öcsémet, ennyi ideig nem volt távol tőle egyedül. Mármint nélküle.

Ránézek az órára: fél tizenegy van. Nekilátok kaját csinálni, ismét. Rántott hús és sült krumpli jó lesz most nekem egy időre. Míg panírozom a husi szeleteket, addig kigondolom, mégis hogyan menjek el anélkül, hogy a csajszi felébredne. Így is úgy is felfog, mert felrémiszti valami. Ezer százalék, hogy meg fog történni még azelőtt, hogy lelépnék.

A sült krumpli viszonylag hamar készen van, hisz két adag fagyasztottból csinálom. Nincs kedvem külön megpucolni és felszeletelni. Hosszadalmas munka lenne és én most vagyok éhes. Finom mustár, ketchup és savanyúság lesz hozzá. Egy egész befőttesüveggel meg fogok enni. Valahogy megkívántam.

Így is beletelik másfél órába, míg készen leszek mindennel. Mert hát a hús alig akart megsülni, a krumplinak is idő kellett. Én pedig a halálomon vagyok már megint. Ismét vérre szomjazom, de inkább emberi kaját eszek. Mert mivel nincs, ki adjon vért. Így mi mást tehetnék? Többet zabálok. Azon se lepődnék meg amúgy, ha felszednék legalább száz kilót a terhesség közben. Képtelenség, hogy a kölykök odabent ezt mind felzabálják.

Éjfél után állok neki a nagy lakmározásnak, miközben megnézek egy anime-t. Ez arról szól, hogy egy japán lány megment egy macskát az útról, mert el akarta ütni egy kocsi. Ez a macska a macskabirodalom hercege, de a lány nem tudja. Utána egy másik macska elvezeti őt a macskák birodalmába egy titkos átjárónk keresztül. A cica köddé válik, sehol sem találja. Viszont egy házban meglát egy macskaszobrot, ami tiszta élő volt. Ez életre kel és blabla.... a többi jön utána. Bajba keverednek, a macska próbálja a lányt megmenteni. A lányka is átváltozik csini cicussá, beleszeret a macskandurba, de rá kell jönnie előbb utóbb, hogy ő valójában emberként akar élni. És elválnak útjaik.

Ismét eltelt egy óra az életemből, mire ezt végignéztem. Elmosogatom a tányéromat, eltörölgetem és visszarakom a helyére. Ismét felnézek msn-re, hátha találok fenn valakit, akivel eldumálhatom unalmas perceimet. Naná, hogy minden üres. Érthetetlen. Én annyira akarok valamit csinálni. De mi a lótúrót? Legalább három órát kell várnom, hogy elindulhassak visszafele.

Bridget ébredezik, kinyújtja a karját, majd felül. Halkan Greg nevét suttogja, majd elsírja magát. Mellé ülök és a vállamra hajtom a fejét. Kedvesen simogatom a hátát, hogy megnyugodjon. A babák is besegítenek, Bridget egy szemvillanás alatt abbahagyja a bőgést. És mily’ meglepő módon ezt mondja:

-  Én hazamegyek. Nem érdekel, hogy veszély fenyeget, de iszonyatosan mar a méreg.

-  Hé, vissza a testel csajszikám... - emelem fel a kezeimet. - Hogyan gondoltad: sziasztok! akár szét is téphetnek, de itthon maradok!

-  Jaj, ne etess már, Piji! Valld be, hogy haza akartál szökni. Folyton az időt bámulod és folyton kinézel az ablakon.

A picsába... Ez a lány megőrjít! Minden gondolatomat kitalálja, tuti lesz valami ilyen képessége, ha vámpírrá fog változni. Hisz manapság már minden újszülöttnek van. Csak tudnám melyik őrült kezdte ezt el így. Szerintem senki se tudja, mire jó minden egyes adottság. Még jómagam sem használtam teljesen ellenség ellen. Majd nemsokára. És az sem érdekel, ha a lány velem jön.

Bridget elkezd visszacsomagolni. Minden bőröndöt lehoz a nappaliba és türelmetlenül fel alá járkál. Tegnap délelőtt óta egyetlen egy telefonhívást sem kaptunk a többiektől. Ez most jutott eszembe. Jó, hogy ideges. Gregory se hívta, pedig megígérte neki. A magyarázat csak a kevés idő lehet. Mindenfelé rohangászniuk kellet, hova tegyenek veszélyes állat jelzést.

Csigatempóban végre elérkezett az a pillanat, amikor végre útnak indulhatunk. Hajnali három van, reggel hatra otthon is leszünk. Remélhetőleg még a balhé beállta előtt. Mert akkor megakadályozhatom egy szimpla itt vagyok felkiáltással. Talán akkor a családtagjaim is életben maradnak. Remélhetőleg.

Úgy nyomom a gázt, mint még soha életemben. Ez az új kocsi úgy megy, mint a villám. Alig kell valamiihez is hozzányúlnom, máris megteszi azt, amit akarok. Gyorsaságot. És lekakálom, ha ezzel megrémisztem és hányingerrel ajándékozom meg az anyósülésen ülő barátnőmet. Úgy vélem ez lesz a legkevesebb gond a közeljövőben.

Néma csendben vagyunk, a feszültség nő a kocsi légterében. Egyre dühödtebbek vagyunk, mert egyetlen egy hang sem jön felén a többiek felől. Úgy volt hogy hajnalra itt lesznek, erre még sehol sincsenek. Valami itt bűzlik, és a jó szaglás hiányában álló Bridget is érzi. Fintorogva nézeget ide-oda a kocsi ablakán keresztül. Végül megjegyzi:

-  Hol vannak? Már itt kéne lenniük, nem?

-  Látom te is kapizsgálod. Ez egy kurva nagy csapda akar lenni.

A telefonom végre megszólal. Nagy zaj hallatszik benne, szóval már elkezdődött. Alice azért még megpróbál engem utoljára visszatartani. Újabb látomása támadt, szerintem. Ezért hívott fel:

-   Piji! Tudom, hogy elindultál! Siess! Aaron megsérült.

A kerekek megcsikordulnak, úgy süvítek végig az utcákon. A kanyarokban füstöl a beton, Bridget pedig mindannyiszor az ajtónak feszül, vagy nekem dől. Kavarog a gyomra, panaszkodik. Én meg kegyetlenül nem érdekel. A kínkeserves bosszú vezényel.

Megérkezünk a csata színhelyére, ahol tényleg elkezdődött már a harc. Ahogy látom javában benne vannak. Mindenkinek jut egy-egy újszülött és vérfarkas. Külön-külön persze. Megpróbálták úgy felosztani a dolgot, hogy egy vérfarkas küzdjön egy vámpír ellen. És fordítva. Így van esély a győzelemre. Úgy hiszem.

Jasper, aki edzett az ilyen dolgokban, felkészítette őket valamennyire. Ismeri a fiatalok kiszámíthatatlanságát és azt, miként lehet őket kijátszani. Alice például táncol velük. Nem szó szerint, csak követi az ellenfele lépéseit és ugyanazt teszi, amit ő is. Így egy váratlan ütéssel arrébb vághatja a vérfarkast egy fának, amin hallatszik a halk reccsenés. A fán vér nyomai látszanak. Az állat megsérült, enyhén biceg. De azért még nekitámad a lánynak, revansra készülődik.

Edward puszta kézzel bánik el velük, nyers erővel. Szó szerint nekik meg és töri ketté a csontjukat. Legtöbbször próbálja a nyakukat megfogni és ott eltörni a gerincet, amitől egyből meghalnak. Sikerül is, párszor, de nem eléggé sokszor. Ezek olyanok, mintha túltermelődtek volna.

Szerelme, Bella, mindenki köré védőgátat emel, nehogy hassanak rájuk a vámpírok képességei. Így csak a mi fegyverünk hat rájuk, az övék ránk nem. Ez az egy előnye neki. Emlékszem, amikor egyszer elmesélték, milyen erőfeszítések árán próbálta ezt a képességét kiteljesíteni. Majdnem belefáradt, ráadásul még újszülöttnek számított, mert alig volt néhány hetes vámpír.

Rosalie és Emett együtt vetik magukat az ellenfeleiknek. Nekik is megvan a sajátjuk, de a másiknak is besegítenek. Szóval mikor melyik vérfarkast támadják le. Mind a kettő kap tőlük egyet-egyet. Így a fair, hisz szerelmespárok mindent együtt csinálnak.

Brandont éppen földre teperik. Ám hőn szeretett Apukám előkap egy kést a csizmájából és beleszúrja áldozata hasába. Az vonyítva hasra vágja magát, próbál lábra állni. Szegényke ma ki fog múlni. Vérfarkasként, mert annyira sokat akart, hogy az életét is feláldozta a vagyonért. Ez aztán ám a kapzsiság.

Carlisle szintén vámpírt kapott, eléggé erőset. Neki nehezebb dolga van, mert a riválisát darabokra kell szednie, és fel kell égetnie, miután legyőzte. Elég nehéz lesz ennyi ellenfél mellet felgyújtani a tetemet. Valaki meg fogja akadályozni és lassacskán a vámpír ismét önmaga lesz. Mert nem égette el

Azok, akiket most nem látok, ők az embereket védik főként. Így Jenny, Esme és Nessie ezt teszik. Szerintem köröznek az erdőben, és elterelik az benne sétáló embereket. Ez nagy feladat, mert ha véletlenül tényleg erre járna egy ember, akkor felfednénk titkunkat. És abból aztán baj lenne és megint elkezdődnének a mesék a vámpírüldözésekkel kapcsolatban.

Alaposabban megnézem a helyzetet. Látom a vérfarkas barátainkat is, akik a vámpírok testrészeit marcangolják szét. Bella őket is védi, ahogy tudja. Viszont sajnos a nagyobb sérülésektől, mint a szúrás, törés képtelen őket megvédeni. Így fájó szívvel veszem észre, hogy többségükből ömlik a vér, hallom a halk nyüszítéseiket. Szeretnék odamenni segíteni, de a kocsiban kell maradnom, biztos távolságban.

Szemeim Aaront keresik. Egyetlen egy farkast látok a földön feküdni. Gyorsan végigpásztázom a társait, szomorúan látom, ez Ő. Fölötte pedig a jól ismert csatlós van. Már hajolna is a nyakához, hogy megadja utolsó támadását. Ekkor pattanok ki a kocsiból, oda kiáltva Bridgetnek: el ne mozduljon innen.

Villámgyorsan a csatatérre érek. Nagyobb a felfordulás, mint hittem. Több idegen alakot is észreveszek, akikről nem tudom eldönteni, ki jó és ki rossz. Ezáltal nehéz lesz őket a képességeimmel megáldani.

Néhol letépett karokat, füleket és egyéb testrészeket találok. Hirtelen nagy fény vakítja el a szemem: valakit felgyújtottak. Őszintén remélem, nem a mieink közül valakit. Azt nem élném túl. Egy életen át bűntudatom lenne.

Greg húz el mellettem, lefékez, mikor észrevesz. Visszajön hozzám, feldúlt komoly arccal. Keresi a közelben a kocsimat. Mikor meglátja, dühödten arrébb lök és rohanni kezd felé. Nekiugrik valaki. A csatlós próbálja megakadályozni, hogy eljusson hozzá. Ökölre mennek, megtalálták egymás méltó ellenfelét. Viszont az a vámpír az enyém. Én fogom megölni.

Az én ellenfelem is megérkezik. Ugyanaz a farkas, akivel a bálon összemértem tudásom. Haragtól gerjedten és vicsorítva veti felém magát, egyből leterít a lábamról. Váratlanul jött, elvesztettem az egyensúlyom.

Megragadom a pofájánál, nehogy beleharapjon a képembe. A lábaimmal nekifeszülök, és ellököm őt magamtól. Talpra szökkenek, ellenőrzöm, mindenem megvan-e. Hiánytalan vagyok. Éljen.

Most én megyek neki. Erősen koncentrálok arra, hogy a lehető legforróbb hőhullám kapja el. A nagyon meleg és a kicsi hideg megárt neki. Én minderről gondoskodom. A hatás nem marad el, az eb remegő testtel hanyatlik a földre és rázkódik, majd verejtékezik és ismét rázkódik. Közelebb megyek hozzá, most következik a haraggerjesztő tudásom. Greg táncpartnerére gondolok másodízben, hogyan szedik szét egymást ő és az én ellenfelem.

Ismét sikerül a célom, a vérfarkas nekiront a vámpírnak, egymás ellen kezdenek harcolni. A farkasnak egyből kifröcsköl a vére, a vámpírnak meg leszakadt a csuklója. Hagyom őket szórakozni. Majd előbb utóbb észhez térnek és észreveszik: egymást ölik.

Mindenki harciasan harcol. Edward a gondolatolvasásával képes kiismerni az ellenfelét, még mielőtt az cselekedne. Ennélfogva előnyre tesz szert és könnyen kicselezi jelenlegi támadóját. Akire éppen éles karmaival mér többszörös csapást. Csak egy kicsit átalakítja a frizuráját.

Zel dobócsillagokkal támadja ellenfeleit, amiből számtalan példánya van. Véletlenül sem érinti ellenfeleit, csak akkor, ha az már a földön fekszik magatehetetlenül. Olyankor megy oda hozzá, szedi ki a csillagokat a testéből és tépi le, vagy töri el a nyakát.

Öltözékéből veszem észre, hogy általánosság van az ő bandája között. Mind feketében vannak és bőr szerkóban. Könnyen mozognak benne, mintha nem is lenne rajtuk. Némelyikük szórakozik a támadójával, folyton lelassítva tetteit. Újabb adottság, a lassítási képesség. Csodálom ezeket a vámpírokat, remélem majd egyszer meghálálhatom nekik azt, amit tettek értem.

Brandon valami régi hóbortjánál fogva még mindig a késével harcol. Sokat párbajozott ember korában és ez ráragadt. Jó szokás, mert kevesebbet kell az ellenfeléhez nyúlnia és távolról is le tudja szúrni. Ahogy most is tesz. Csak egy helyben áll, a farkas pedig neki akar ugrani. A szívében áll meg a kés, és onnan többet nem mozdul. Az állat se. Könyörtelenül megy tovább a többiekhez.

Ha jól számolom úgy húsz újszülött lehet. Mindegyik próbál nekimenni a családtagjaimnak, barátaimnak. Jasper alkot, futószalagon öldösi őket. Csatlakozott hozzá Mark is, aki hasonló sorsban járt el, mint Ő.

Mark éppen egy fának szegezi új prédáját a torkánál fogva. Egyik kezével tartja, a másikkal incselkedik vele. Éles körmeit végighúzza a testén, amitől elképesztő kínt él át az ifjú vámpír. Végül megelégelve a játszást, belebokszol a hasába, majd a lehanyatlott testről letépi a fejet. Újabb tűz keletkezik.

Aaron ahogy látom jól van, ismét harcba indul. Nekifutásból támad neki ellenfelének, akinek az oldalába belemélyeszti a fogait. Kihasít belőle egy darabot, az pedig ordítva felkiált. Több társa ezt meghallja és segítségére sietnek. Hiába, mire odaérnek, a társuk halott. Örömmel látom, szerelmem a többiekkel is elbír. Nincs veszélyben.

Itt kétség sincsen, mi fogunk győzni.

Kár volt elszólnom magam. Éles sikoltást hallok a kocsi felől. Bridget bajban van. Mi a túrót képzel a lány? Leengedte a kocsiablakot és kieresztette a szagát? Megőrült ez? Tényleg hülyeség volt idehozni őt. Ha ezt túléljük, eskü lekeverek neki egy nyakast.

A lehető leggyorsabb tempómban próbálok odajutni, de mindig megakadályoznak benne. És a többieket is. Mindannyiszor, mikor közelebb akarunk jutni, utunkat állják a vakmerő újszülöttek. Akik szinte azonnal halálukat lelik attól, hogy mi iszonyatosan dühösek vagyunk.

Én érek oda először. A kiscsajt fogva tartja az, akire én egyáltalán nem számítottam, hogy megjelenik. Maga a Nagy Főnök lepett meg a társaságával, vigyorogva tekint rám. Mellette felbukkan két jobb keze: a csatlós és a vérfarkasa. A nagyszerű hármas.

A Főnök elrohan a lánnyal, a csicskásai engem is megragadnak és utánuk visznek. Próbálok ellenkezni, de a többnapos alvás és ez a kimerítő harctér miatt eléggé gyenge vagyok. Öregem, már megint elkövettem a legnagyobb bűnt a világon. Jobb eszméletemet vesztenem.

Egy elhagyatott helyen ébredek fel, mellettem Bridget fekszik. Ébren van, de úgy megvan kötözve, hogy nem tud felülni. Én viszont eléggé könnyedén ülő helyzetbe tornázom magam, hála a jó sok évi élésnek és a jó kis izmoknak. Segítek neki is.

Szemében látom az elgyötörtséget és a szomorúságot. Félelem is bujkál benne, hisz veszélyben vagyunk. Az én hibámból, mert önfejűen megengedtem, hogy velem jöjjön.

Nyílik az ajtó, fény borítja be a dohos helyiséget. Maga a Nagy Főnök látogat meg minket szerény szállodai szobánkban.

-    Látom felébredtetek – szólal meg. – Bocsássatok meg a kellemetlenségért, de elfogyott az ágyas szobánk.

Haha, marha vicces tud lenni ez a fazon. Legközelebb majd nagyobb erővel fogok röhögni rajta.

-    Elég is a tréfából – mondja. – Nagy terveim vannak veletek. Az ember lányt átváltoztatom és a szajhámmá teszem. Biztos lesz valami elfogadható képessége is. Veled Piji végzek, miután megszülted a két ivadékodat, akiket szintén az előnyömre tudok fordítani. Félvér vámpír és vérfarkas keverék. Megnyerő párosítások, nem gondolod?

-    Ó, kibaszottul – felelem. – Inkább végzek magammal és velük, minthogy te neveld fel őket.

-    És hogyan ölnéd meg magad?

-    Ne félj, megtalálom a módját.

-    Hát persze.

Kimegy a helyiségből, ismét homály borul ránk. Hallom, ahogy Bridget ismét sírni kezd. Van oka rá, hisz át akarják változtatni és kurvává akarják alakítani. Ez rohadt megalázó tud lenni egy vámpír számára, mert jelzi: kiszolgáltatott.

Én pedig gondolkozok, miként vethetnék véget ennek. És reménykedek abban, hogy hamarjában jön a felmentő sereg.