Jaj és Forks. Akkor bizonyára Carlisle-ék is hamarabb jönnek. Nekünk valahogy úgy kellene odaérnünk, hogy ők egyből tudjanak jönni idefele. De mi van akkor, ha ők már itt vannak és mi akkor mennék el? Semmi. Hisz senki se tudja, mire készülünk. És arról sem, hogy én, mire készülök. Egyszerűen szuper vagyok.

A lány ablaka nyitva van, bemászok rajta. Ráugrani már eléggé húzós, el se férnék benne. Greg, ahogy vártam ott fekszik, és egy könyvet olvas. Érdeklődéssel figyeli, amit szerencsétlenkedem. Nagyot sóhajt és felrázogatja a barátnőjét. Ő nyöszörögve kukucskál ki összeborzolt haja mögül. Elkerekedett szemmel veszi észre, én is itt vagyok. Nem kertelek, kimondom:

-  Pakolj, indulunk. Még ma el kell húznunk a csíkot a többiek parancsára. Greg, segíts! Apu majd mindent elmagyaráz.

Csak fekszenek az ágyban és értetlenkednek. Még az öcsém is, aki ilyenkor már régen talpon szokott lenni. Valahogy most lassú a tudatuk vagy mi a fene? Jaj, ebbe fogok én beleőszülni, de komolyan. Az ember mindent megtesz azért, hogy teljesítsen egy rohadt parancsot, de senki se hallgat rá. Végtére is, ha egy rakás idiótával zárják össze az embert! Mit várnak tőlem, csodát? A kiscsaj előtt kéne még lennie elég sok évnek, nem most kellene megmurgyálnia. Jómagam megéltem egyet, s mást, akár meg is halhatok. De előtte szeretném világra hozni a gyerekeket. Szóval lehetne igyekezni. Áj, de kiakasztanak.

-  Greg! Pattanj az istenit! Kiscsaj, te meg találj ki valami jó sztorit a muterodéknak, hogy hova mész a hétvégére.

-  Nyugi Piji - állít le öcsém. - Mi a fene ütött beléd? Megértem Aaront, hogy amnéziás lett tőled.

-  Róla kussolj! Az van, hogy az újszülöttek holnap ideérnek. Addigra el kell húznunk, vagy szeretnétek, ha itt maradnánk?

Egyből jön a válasz: felpattan és hatalmas nemet kiállt. Egyből halljuk a választ odakintről a folyosóról. Sikerült felébresztenie a többieket. Bekopogtatnak, Jack hangja követi:

-  Bridget, van ott veled valaki?

A lány ilyedten néz körbe rajtunk, azt se tudja, mit csináljon. Odasúgom neki, mit mondjon. És mondja:

-  Dehogy Apu! Hogy képzeled? Beraktam egy DvD, mert felriadtam hajnalban és nem tudtam visszaaludni. Előbb elbóbiskolhattam és ráfeküdhettem a távirányítóra.

Néma csend, várjuk, hogy bevette-e a dumát. Úgy látszik sikerült, mert csak annyit mondott végül, hogy "Jah értem" és már hallatszanak is a léptei a lépcsőn. A lány azért kinéz, tényleg elmúlt-e a veszély. Minden tiszta. Most már azon kell a fejét törnie, mivel etesse be Jacket. Octnak meg lehet mondani az igazat is. Jó, ha valaki tudja.

Amíg mind a ketten pakolásznak, egy hang se hallatszik tőlünk. Mindenki kussol, ahogy kell. Kellene. Bridget nem bírja tovább. Szerintem látja nyúzott arcomat.

-  Piji, beszélned kéne Aaronnal - mondja fakón. - Lehet akkor ismét eszébe jutnál.

Muszáj ezzel nyaggatnia? Így is fáj.

-  Frászt - felelem. - Beszélj vele te. Hisz rád emlékszik.

-  Hülye vagy - csatlakozik öcsém -, de a te bajod.

Ó, hogy sose fognak békén hagyni vele. Rendben van, ha ennyire akarják, akkor átmegyek hozzá és dumálok vele. Csak aztán magukra vessenek, hogyha összetépjük egymást és nekiesünk a másiknak. Engem különösebbképpen nem érdekelne, régen harcoltam már. Viszont a születendő gyerekeim életét azért még meg szeretném adni.

Aaron erkélyajtója most is nyitva van. Ahogy látom a srác bent horkol az ágyán, pont abban a kényelmes szétterülős pózban, ahogy nálam is uralja az egész ágyat. Benyitok hozzá, mire mint akit villámcsapás ért, felriad. A fény egy pillanatra elvakítja, hamar összeszedi magát. Máris látom az izmain az apró remegések. Mindjárt átváltozik.

-  Hohó, Szőrcsimbók - szólalok meg. - Azért jöttem, hogy mindent elmagyarázzak neked. Békével. Megengeded?

Látszik, hogy elgondolkozik. Ismerem ezt a tekintetet, mindenhonnan körbejárja a dolgot. Egyetlen egy résnyi bajt sem szeretne magának. Mindent a legeslegaprólékosabban áttekint. Így beletelik ugyan egy öt percbe, mire válaszol, ám válaszol:

-  Rendben van, Vérszívó, beszélhetsz.

És belekezdek a legelejétől kezdve. Mármint onnan, hogy hat évvel ezelőtt rám támadott. Előrébb ugorhatok, mert erre ő is emlékszik.

- Tényleg, hova lett a Fogam?

Mosolyogva a szívemre mutatok és rátérek arra, amikor már kezdtem belé esni és ő is belém. Hú, azok voltak ám a kiakasztó napok, mikor minden nap kábé összefutottam vele és mindenáron meg akartuk egymást ölni. Aztán megemlítem a New York-i kirándulásunkat is, amiről majd később részletesebben beszámolok, mert ugyebár ennek lett olyan következménye, ami miatt holnap bajban leszünk. Most inkább a vérátömlesztéssel folytatom, és azzal, ami akkor történt. Amint rátérek arra a vad szenvedélyre, ami hajtott minket és egy ágyba csalt és aminek következtében egymás bőrébe véstük szerelmünk jelét. Erre heves ellenkezésbe kezd, még a fogait is kivillantja. Ettől függetlenül erőt öntök magamba és tovább folytatom, teljes nyugodtan. Mesélek neki arról, hogy milyen békében éltünk egy fedél alatt, hogyan zabálta fel fél étkészletemet, hogyan adta nekem a vérét. Hányszor mentette meg vele az éhségemet. És végül megsimogatom a hasamat és elújságolom a nagy hírt ismét: ikreim lesznek, méghozzá tőle. Ekkor már nem tudja megállni az átváltozását.

Mielőtt még rám vethetné magát, kiugrok az ablakon és Bridgeték szobája felé veszem az utat. Tudatosul benne, hogy baklövést követne el, ha ilyen képben menne ki az erkélyre. Nagyokat fújtat és visszaváltozik emberré. Kicsit se zavartatja magát, meztelenül. Szerintem felfogta, hogy már láttam többször is meztelenül. Visszamegyek a barátaimhoz.

Örömmel látom, végeztek a csomagolással, és egy hátitáskába bepakolták a szükséges cuccokat. Brigdetet nem látom semerre se. Greg azt mondja, hogy lement beadni a mesét a szülőknek. Azt mondja nekik, hogy én hívtam meg őt egy kis utolsó kiruccanásra az esküvőm előtt. És persze a babák előtt. Reménykedünk abban, hogy ez beválik, mert több esélyünk nem lenne.

Végre egy jó hír, amikor a kiscsaj boldog és vidám arccal, ám aggodalmas szemmel nyit be a szobájába. Azt mondta a szüleinek, hogy negyed óra múlva itt leszek. Szóval igyekezzek haza a kocsiért. Ám hozzátette, hogy nekik eléggé hirtelen jött a dolog, de nem féltenek. October pedig nemsoká itt lesz, megérdeklődni az igazságot.

Megkérem Greget, hívja fel Brandet, hogy őt magyarázza el Oct-nek a dolgot. Ő rábólint én pedig elmegyek a kocsimért. Eléggé gyorsan megteszem a hazáig vezető utat. Kint már Apu vár a slusszkulccsal, ami egy igen erős sportkocsihoz tartozik. A többiek pedig a szükséges holmikat teszik bele éppen a csomagtartójába. Persze, ezek mindent tudnak, hogy nekem mi kéne. Könnyes búcsú után visszahajtok a Crawford házhoz. És most veszem észre, kezdek fáradni. Ideje lesz a kiscsajt is belevonni a vezetésbe. Remélem már tud valamennyire.

Jack nincs kint a ház előtt, October viszont kint vár engem Bridgettel. Greg már ezek szerint elköszönt tőle. A lány bepakol mindent a hátsó ülésre, amíg én elbeszélgetek a mostoha anyjával. October a lelkemre köti, hogy vigyázzak rá. Megbízik bennem, minden mértékben számít rám. Csak az a baj, hogy csalódni fog bennem. Ugyanis én holnap hajnalban repülővel vissza fogok ide jönni és leszámolok végleg azzal a barommal, aki engem célba vett és általam veszélyezteti az egész családomat.

Mindenesetre úgy hajtunk el, hogy ezt a kis titkot magam mellett fogom tudni. Az háromórás útat beszélgetéssel mulasztjuk. Bridget szüntelenül kérdez, én pedig szüntelenül válaszolok. Minden eszébe jut, ami az üggyel kapcsolatos. És rákérdez arra is, hogy tényleg ott fogunk-e maradni Forksban és nem fogunk-e visszajönni segíteni. Hiába, a csaj a barátnőm. Sok időt töltöttem vele és ráragadt valami a személyiségemből szegénykére. Néha ki tudja találni, mire gondolok. Rohadt nagy hátrány számomra. Persze füllentek neki. Eszünk ágába sincs visszajönni ide addig, míg le nem csillapodnak a dolgok.

Kezdek kimerülni. Valami megoldást találni kell arra, hogy ne aludjak el a volán mögött. Megkérem a kiscsajt, tekerje fel a legdübörgősebb zenét, amit talál a CD-im között. Vagy olyat, amire lehet énekelni. Mindegy, csak ezek közül valamelyikre. És lehetőleg ő is szeresse, ne rinyáljon nekem egész idő alatt. Kissé nyűgös vagyok. Ám ez se segít. Leállítom a járgányt.

- Bocsi Bridget, neked kell tovább hajtanod - mondom neki.

Nagyot néz és megrázza a fejét. Ő aztán nem tudja, hogy kell. Nah, majd akkor én megadom neki az első leckét. Nálam úgyse fogja összetörni a járgányt. Én arra túlságosan is vigyázok. Hisz újnak tűnik. Még életemben nem láttam.

A csaj beül a volán mögé, beállítjuk neki a megfelelő üléshelyzetet és kormányhelyzetet. Megmondom neki, melyik pedál és melyik kütyü mit kapcsol be. A kocsi automataváltós, tehát a váltással nem lesz gondja. Csak be kell indítania, lehetőleg előre és nem hátramenetbe. Úgy első két alkalommal befuccsol és lefullad a kocsi. Szerelői tudásom segít, kb. egy óra szenvedés után végre az úton vagyunk és előre haladunk. Eléggé gyors tempóban. Én ülök a volán mögött. A lány feladta.

Forks ugyanúgy békés, mint volt. Az emberek kicsit furcsállják, hogy egy full tuning járgány hajat végig a város utcáin. Mi éppen nem, de ez nem lényeg. Rákanyarodok a Cullen ház felé vezető útra, ahol minden nagyon csendes. Még farkasok üvöltését se lehet hallani, mert éppen nem üvöltenek. Teljesen békés a környék, itt tényleg nem vagyunk veszélyben, mert eszük ágába se lenne itt keresni.

A Nagybátyámék szintén indulásra készen állnak. Renesme és Jacob is egy-egy táskával állnak a kocsi mellett. Rájuk is szükségük van a többieknek, hisz Jake vérfarkas és már volt dolga újszülöttekkel. Nessie pedig jó védőbástya lenne az embereknek. Mivel többnyire olyan fiúk között nőtt fel, akik megtanították harcolni. Így az ő segítségére is számítani lehet és bármennyire egyikőnk se szeretné, de muszáj igénybe venni.

Alice megígérteti velem, hogy nem fogom megcsinálni azt, amire készülök. Naná, hogy ő látta. Mivel unom már a hazudozást, így lelohasztom jókedvét és megmondom neki, akár akarják akár nem, én hajnalban ott leszek mindenkivel. Szóval tök fölöslegesen tettem meg ezt az utat. Viszont megkérem arra a csajt, el ne árulja senkinek se. Rábólint.

Ők is elhajtanak, kettesben maradok a kiscsajjal. Valahogy mind a ketten úgy döntünk ideje nyugovóra térni és aludni egyet. Ezelőtt még felhívnak, megérkeztünk-e. Biztosítom őket, minden a legnagyobb rendben van velünk. Nem kell aggódniuk, kézben tartom a helyzetet. Épp ettől félnek... Kifogástalan ez a mértéktelen bizalom a másik iránt. Irántam.

A kiscsajjal felvonulunk Edwardék szobájába, ahol az egyetlen hatalmas ágy található. Ketten is elférünk rajta. Egyszerre, kifáradtan és alapból fáradtan hanyatlunk a takarók közé. Ruhástól, nem törődve semmivel sem. Próbálunk aludni. Bridget legalábbis próbálkozik, ide-oda forgolódik. Ettől az én kedvem is elmegy, meg a rohadás aggodalomtól is. Ha tehetném máris hazaindulnék.

Megelégelve a szenvedést felkelek az ágyból és irányítom magam a hideg zuhany alá. Amíg zuhanyozok, addig megkérem barátnőmet, főzzön jó adag kávét. Feltankolunk és elmegyünk egyet sétálni. A hideg víz is meghozza a hatását, segít valamennyire. javaslom Bridgetnek is, aki megfogadja tanácsomat. Két perc múlva felvált a vízsugár alatt. Én addig megiszok fél liter kávét, hátha jobban leszek tőle valamennyire. Bár a lassan háromnapos fáradságot nehéz megfékezni. Apránként rám tör.

Bridg is felhajt egy pohár erős feketét. Kissé megborzong, majd életerősséget tettetve nekiindul az ajtó felé. Felhúzza a cipőjét és már nyitja is az ajtót. Félmosollyal követem. Ezt az elszántságot! Valahogy túl akarja élni ezt a két napot Greg nélkül, és ezt csodálom benne. Most valahogy törékenynek érzem magam mellette, pedig én vagyok a félvér, én vagyok az erősebb jellemileg.

Követem őt, bárhova is megy. Közben dumcsizunk és észre se vesszük, hogy elszalad az idő. Ám a téma az, ami engem aggaszt.

-  Greg remélem jól van - mondja.

-  Figyelj, tuti jól van, mert még el se kezdődött.

-  De attól még... Te nem aggódsz Aaron miatt?

Már megint Aaron. Kezd kiakasztani vele. Nagyot fújtatok és megpróbálok rá normálisan válaszolni:

-  Aaron elvan magával egyelőre. Remélem észhez tér. Addig is fölösleges érte aggódnom, hisz azt se tudja felfogni, hogy a menyasszonya vagyok.

Ezen elfilózik egy darabig. Az erdőben mászkálunk, ami kiköpött olyan, mint a miénk. Csupán pár száz kilométerrel arrébb van. A madarak ugyanolyan kellemes hangon üdvözölnek minket, a fák ugyanolyan lágyan sustorognak a széltől. Az illatok fenségesek, minden zavartalan. Ahogy lennie kell.

Kíváncsi vagyok, hogy az itteni vérfarkasok mikor veszik észre, hogy itt vagyok. Hisz úgy tudják, hogy minden vámpír eltávozott a környékről egy ideig. Arról vajon kaptak értesítést, egy idegen fog ideköltözni két napig? Szerintem elfelejtették nekik mondani. Majd kiderül. Mindenesetre jobb, ha nem lépjük át a határukat. Itt még mindig léteznek ezek a határok, sajnos.

Az órám azt jelzi, dél múlt tizenkét perccel. Lassan telik az idő, pedig jó lenne, ha gyorsan telne, és hamar túlesnénk ezen az egészen. Nincs kedvem most Bridgettel együtt lenni, mert jobban letörte a dolog, mint hittem volna. Tényleg bele van zúgva az öcsémbe. Látszik rajta, hogy kikészíti a távollétünk. Engem is, de én visszafogom magam.

-  Nézd, Bridget, Aaron most amnéziás lett miattam. Miért aggódjak miatta? Hisz lényegében már nem vagyunk együtt.

-  Én ezt annyira sajnálom! - mondja sírva. - Olyan szépen elvoltatok. Mi lesz így veled és a babákkal?

-  Mi lenne? Éljük az életünket. Ha nekem ment anya nélkül felnőni, nekik is fog menni apa nélkül. Úgy döntöttem megkérem Jacobot és Nessie-t, hogy legyenek Brajack keresztszülei, mert ők tudnának vele bánni, ha esetleg átváltozna vérfarkassá.

-  Ez nagyszerű ötlet. De mi van, ha a lány is át fog változni?

-  Nyilván megkérem valamelyik farkast tőlünk, hogy segítse át a nehezén.

-  Ó, Piji, de én akkor se tudom kiverni ezt az egészet a fejemből.

-  Nyugi, én sem. De most az a lényeg, hogy magunkat biztonságban tudjuk.

-  Ez igaz.

-  Jah, és bocsáss meg, hogy bele lettél ebbe rángatva - mondom kérlelőn. - Gondolni se mertem volna erre. Mégis megtörtént.

-  Rá se ránts! - mosolyog. - Egy kis izgalom nem árt.

Egy kis izgalom, a nagy frászt! Ha tudná, hogy most mi folyik odaát nálunk. Mindenki be van zsongva és szervezkednek. Szerintem percenként érkeznek hozzájuk azok a segítőkész vámpírok és vérfarkasok, akik mellénk álltak. Totál izgalom, mintsem zűrzavar. Mindegy is már, de tényleg. Ideje visszafordulni a ház felé.

Minden rendben van, de tényleg. Olyan szinten, hogy unatkozok. Bridget is ezt teszi, bár ő leült a tévé elé bámulni azt. Nagy erőszeretettel kapcsolgatja félpercenként. Egyik műsor sem tetszik neki. Vagy csak valamivel levezeti a feszültségét. Ez már az ő baja. Részemről felzabálom a fél hűtőt, mert jobb dolgom nincs. Meg aztán meg kéne néznem mi újság van az msn és úgy alapjában véve az Interneten. Régen voltam már fenn. A barátaimat is elhanyagoltam mostanában, és a könyvfordítói állásomat is.

Van itt mit tenni. Ebédnek egy adag palacsintát rakok a csajszi elé, hadd egyen. Ő egyből neki lát, bár eléggé nincs étvágya. Kezd tényleg kiakasztóvá válni ez az állapot. Azt várják el tőlünk a többiek, hogy itt legyünk. De hogy, amikor nincs társaság és semmi olyasmi, amivel el tudnánk magunkat foglalni. Olvasni tudnánk, de kinek van hozzá kedve?

Az Neten semmi újság. Egy rakás pletyka és értelmetlen fölösleges hírrel zsúfolják tele. Ha az ember valamit normálisan akar megnézni, kiad több millió találatot: nesze, válasz ki alapon. Hú hát, sokat segített, köszönöm szépen. A barátaim között alig van fenn valaki, mindenki pihen és a pénteki bulit piheni ki, szerintem. Aztán a könyvkiadótól se küldtek semmit, mert találtak mást helyettem, aki ideiglenesen fordítana nekünk pár nyelvre. Elnézésüket kérik, de sürgős szükség van a fordításokra. Végülis lehet akadt valaki, aki jobban le tudta fordítani nálam és gyorsabban is. Kicsit se izgat.

A gép kikapcsolom, irány a kanapé, Bridget mellé. Egykedvűen bámuljuk a képernyőt, szerintem fel se fogjuk, mi van benne. Már annyira unalmas, hogy végre le-lecsukódik a szemem. A kiscsaj halk szuszogását is hallom és észreveszem, csukva a szeme. Elaludt. Rajtam a sor, lekapcsolom magamnak a pilácsot, lehunyom a szemem. Szinte azonnal elalszok.