Aaron teljesen jól van. Bár ahogy észreveszem egy kissé nagyon kerül engem. Egyáltalán nem láttam a pár napban, sőt, ha kerestem se találtam. A haverjai szerint semmi baja sincs, bár egyetlen egy gond van vele. Egy pillanatig se gondol rám, amikor vérfarkasokká változnak. Márpedig a többiek gyakran panaszkodtak, hogy állandóan aggódik miattam. Egyelőre ezt a problémát félrekormányoztam. Hisz úgyse gondolhat állandóan rám. Nincs itt semmi baj.

Amúgy se volt időm foglalkozni vele. Egy-két dolgot még péntek előtt át akartam nézni, és meg is tettem. Bár dunsztom sincs, miért, mert mindenre emlékeztem, és mivel már vagy hússzor leérettségiztem, ezért mindent tudok. Felfoghatom időtöltésnek.

Ma pedig komolyan vért izzadok az iskolapadban, ahogy egy direkt nekem egyedül kinevezett teremben írom a spanyol nyelvből a vizsgámat. Néha csak úgy teszek, mintha írnék, csupán időhúzás végett. Mégse vihetem ki a dolgozatot már tizenöt perc elteltével? Milyen hülyén nézne ki.

Tanáraim úgy gondolták, hogy az energiatúltengésem miatt nyugodtan írhatom mind a hat tantárgyból egy nap az érettségit. Ó, milyen kedvesek, nem? Mintha azt hinnék, hogy éjfélkor is itt fogok csücsülni. Egyébként azért hat tantárgy, mert spanyol, biológia, matek, angol, történelem és rajz. Az utóbbiról hirtelen döntöttem, miért ne? Úgy is tudok mindent rajzolni, hisz félvér vagyok. Festmények, szobrok felismerése? Egyszerű, már mindegyik múzeumban jártam, némelyiknek az alaksorában is.

A matekom nagyon király volt. Megpróbálták összeszedni a lehető legbonyolultabb egyenleteket, függvényeket, geometriai feladatokat. Egyenlőtlenségeket, összeadásokat, kivonásokat, számtani és mértani sorozatokat, hatványokat és másodfokú egyenleteket. Összetett feladatokban volt minden. Százalékszámítás, szöveges feladatok, valószínűség számítás meg ilyenek. Mennyi idő alatt is lettem kész vele? Talán olyan fél-háromnegyed óra. Semmi volt. De azért ültem rajta két órát.

Angol. Hú, hát ez is egyszerű volt. Csupán egy rohadt szövegértést kellett megoldanom első körben. Ezzel végeztem hamar, hiszen már olvastam azt a részletet, amit adtak. Nem nagyon értettem, miért pont egy ilyen ponyvaregényből szedtek ki részletet, de hát ők tudják. Lehet kapkodtak. A szövegalkotásban meg az esszét választottam. Egyszerű volt az is, tök hétköznapi téma. A könyvekről. Erről én igazán tudok írni, hisz vagy egymillió könyvet kiolvastam már. Kb. oké, enyhe túlzás.

Spanyol. Azt hitték kifognak velem. Ráfáztak, mert minden kifejezést, minden szószerkezetet tudtam. Még azt is le tudtam fordítani, ami a sejtekről szóló spanyolról angolra való fordítás volt. Elég erős szakszavak, de azért ment. És igen erős nyelvtant is beleraktak, amit normális középiskolás gyerek alig tudott volna megoldani. De hát én? Zseni vagyok, gyerekek.

Töri. Itt is próbáltak erőlködni. Mégis mit hittek? Úgy látszik nem ismernek eléggé. Az, aki százötven év körüli, az elég sok mindent megélt. Ott voltam mind a két vh-ban. Szóval tudom, mi zajlott ott. Így minden kis részletre tudom a választ. Szintén emelt szintű kérdések, de hát már megszoktam. Mégse tudom sose kitölteni azt a rohadás három órát, amit adtak a feladatlapokra. Szinte már aludtam a végén.

Ez az utolsó, amit megírok. Mindegyikre szántam két órát, tehát eddig tizenegy órát húztam le. Megígérték nekem azt is, ha jól sikerülnek, amiben persze biztosak, akkor letehetek a szóbeliről. Mivel már úgyis tudom, amit tudok. Marha jó.

De már kezdem unni. Ez a rajz unalmasabb, mint hittem. Mutogatnak nekem itt képeket meg szobrokat meg egyéb hülyeségeket és le kell írnom az alkotót, a nevét a műnek, és ha tudom, akkor a keletkezési dátumát is.  Mindet odaírom, hadd örüljenek. Itt is próbálnak rajtam kifogni, de mondom, én  voltam már minden kiállításon a Földön. Voltam képes elmászni odáig, képzeljék el. Sosem tették, mert sosem említettem. Minek ismerjem el kulturális ismeretségemet, ha így is és úgyis hülyének néznek?

Felkelek a székről és kiviszem a tanárnak azt, amit összehoztam. Utána fogom magam és lelépek. Csókot köszönök, majd kiszabadulok a teremből. Fél pillanat múlva már csapódik mögöttem a suli ajtaja és én meg a közeli erdőben rohanok hazafelé. Le akarok zuhanyozni, utálok az egyenruhában lenni. Mert mivel ezt kell felvenni minden neves alkalommal. Hú, de örül mindenki ilyenkor. Repesünk a boldogságtól, hogy az egyenruhában kell szétfőnünk még akkor is, ha felhők vannak az égen.

A Nagy Házban elújságolom, hogy végeztem, ezennel nem kell többet iskolába járkálnom. Rengeteg szabadidőm van, ezentúl, ami eddig is megvolt. Kérdéses, mivel töltsem el az időmet. Mert mivel eléggé unalmas egy idő után ez az élet, mert már mindent kipróbált az ember.

Apu gratulál unottan a sikeremnek. Ugyan még nincs meg az eredmény, de azért gratulál. A többiek is, megértem a reakciókat. Gregen kívül mindannyian rengetegszer átélték ezt, mivel annál a kornál ragadtak le, ahol még tanulni kell. Viszont ezúttal sehová se megyünk, így muszáj valamit dolgozni. Szerintem Aaronnal és a gyerekekkel elutazok valahova máshova, mert itt maximum egy új boltot tudnék nyitni. De mivel minden bolt van, és itt van a közelben Manson, ezért fölösleges.

Mivel fogalmam sincs, mit csináljak, ezért átruccanok Mansonba. A ruhatervezőmmel is beszélnem kell, el kell neki faxolnom a terveimet. Ezt azonnal végre is hajtom, nehogy még kimenjen a fejemből. Ami egyre többször esik meg velem, valami miatt szenilissé váltam. Jó, eddig se voltam valami nagyon memóriás ember.

A faxolás viszonylag hamar készen van, semmi különöset nem kell vele csinálni. Mellékeltem hozzá egy kis üzenetet is, miként képeltem el a dolgot. És hozzátettem, amint tudok, elmegyek hozzá. Csupán egy óra az út innen, mert egy kis elhagyatott részen lakik egy nevesincs helyen. Valami olyanfajta hely, mint az én kis kunyhóm, csak sokkal modernebbül felszerelve. Meg persze olyan eszközökkel, ami a varráshoz szükséges.

Bevágódok a kocsiba és gyors tempóban hajtok Manson felé. Mikor beérek, lassabb és kényelmesebb fokozatra váltok, ahogy a kressz követeli. Így gyakorlott vezető lévén könnyen szemrevételezem a kirakatokat, amik húsvétra készülődnek. Pedig még jó idő van hátra hozzá. Ez viszont sosem számított a kereskedőknek, akik már ilyenkor hasznot húznak belőle.

Én viszont most egy hatalmas nagy tortára éhezek, fekete erdőre. Nem ám egy szelet, egy egész kell nekem. Megkeresem az első cukrászdát, amit találni lehet a városban. Az kirakatokat nézegetve és közben reflexszerűen vezetve észreveszek egy ismerős alakot. Mikor közelebb járok hozzá beigazolódik az , amit hittem. Egy szőkeség társaságában lazán lépked az utcán. Mivel tudom, hogy néha eléggé bamba típus, ezért úgy vetetem észre magam, hogy leeresztem az összes ablakot és az latomat kieresztem az ablakon. Szinte azonnal a levegőbe szagol, felém fordul. Bájos mosoly társaságában integetek neki egyet, majd megbirizgálom a hajam, mint a kurvák szokták. Küldök felé egy puszit, majd bekanyarodok a sarkon.

És lám, találtam egy cukrászdát. Kiszállok a kocsiból és bemegyek. Megveszem az egész tortát, megkérem az eladót, szeletelje fel. Megteszi, majd egy tálcára rárakja a szintén a kérésemre. Így vonulok ki a helyiség előtti terasz szerűségre, ahol asztalokat helyeztek el egy nagy napernyő alatt. Nekilátok a kajálásnak rengeteg figyelő szem kíséretében. Csöppet sem zavar, hisz én tudom, hogy hármónk helyett eszek.

Ismét megzavarják a nyugalmamat, ahogy azt szokás. A telefonom jelzi, szükség van rám. Hányszor mondjam, hogy szerves része vagyok a családomnak. És ezt szeretem.

Ám meglepő módon egy nemvárt személy keres. hogy jutottam eszébe? Bizonyára már megint olyat látott, amihez közöm van. Máris repesek az örömtől.

-  Csoki Alice - köszönök bele a telefonba.

-  Piji, nagy bajban vagytok! Az újszülöttek egy hét múlva ott lesznek.

Mi? Egy hét? Hogy a fészkes fenébe? Zel miért nem mondta? ha hazamegyek egyből dumálnom kell vele. És utána a vérfarkasokkal is beszélni kell. Szervezkedni meg minden. Fel se fogom az egészet.

-  Badarság, Alice, nem lehet, hogy tévedsz? Hisz Zel...

-  Zel most néz utána a dolgoknak - mondja. - Carlisle felhívta Brandont, miután elmondtam neki. Zel is ott volt.

-  Aha, értem. Köszi, hogy szóltál.

-  Ami pedig téged és Aaront illeti....

Nah, ezt nem gondoltam volna. Egy rossz hír után tud még újat is mondani. Marhára jó. De azért csak mondja végig, mert aztán a végén eljön ide, hogy közölje: Aaronnak barátnője van.

-  Mit mondtál? - kérdezem.

-  Azt, hogy Aaron és te szakítani fogtok.

-  Nagy cucc - felelem hetykén. - Már múlthéten is megtettük egyszer.

-  Értem - mondja színtelenül. - De ez most más...

-  Nézd Alice, köszi, hogy szóltál, de Aaron esze előbb utóbb rendbe jön. Az én hibám...

-  Aha. Viszont három nap múlva ott leszünk. Mindent rendbe hozunk.

-  Fölösleges. Majd az időrendbe hozza. Bevésődés, tudod.

Hümmög egyet, majd sietve elköszön és lerakja a telefont. Érdekes zajok támadtak a teló túlsó végén. Valami dolga akadhatott, azért kellett elrohannia. Mindegy, eszek tovább. Végre. Egyre rosszabb lesz ez az éhségérzet folytonossága. Lassan kétszer annyit eszek, mint egy hónappal ezelőtt. És az se volt semmi ahhoz képest, amit a terhességem előtt kajáltam.

Végezvén az egész tortával beszállok ismét a kocsimba. Hohó, de ám kit látnak szemeim a kocsimnak támaszkodva. Aaron kedves idetalált és megvárt engem. Nocsak, csak nem eszébe jutottam.

-  Érdekes az illatod, Vérszívó, csak nem megfürödtél? - ugrik nekem egyből.

Mivan? Vérszívó? És mi ez a hangnem? Tényleg nem smakkol nála valami. Vagy fejre ejtették, vagy szenilis lett. Hisz mind a kettőnknek elmúlt a bűzlő szaga a másik felé, mikor lefeküdtünk egymással.

De tovább megy:

-  Nocsak, szaporodni is tudtok? És miért zaklat azzal mindenki, hogy te hogy vagy?

Ez sok nekem. Közel megyek hozzá és ennyit mondok neki:

-   Ó, igen, én tudok. Köszönhetem neked, rühes dög.

Fogom magam és beszállok a kormány mögé. Hogy merészeli ezt tenni velem? Totál elfelejtett mindent, ami velünk történt, Képtelen vagyok felfogni. Alice pedig szerintem erre akart figyelmeztetni. Miért nem hallgattam végig! Akkor fel tudtam volna hívni Aput, még mielőtt ez megtörtént volna. Öregem, már megint üldöz a balszerencse.

Hazahajtok és beszámolok minderről Apunak, ha otthon lenne. Mert hát minek lenne? Van más dolga is, minthogy itthon csücsüljön. Üzenetet se hagyott hátra, ha valaki véletlenül keresné itthon. Mindegy, felhívom telefonon. Az a biztos. Erről mindenféleképpen szeretnék vele dumálni. Hisz Aaron agya kitörlődött. Hó fedi, kilométer vastagon. Arról is elfeledkezett, ami ezelőtt két-három hónappal történt.

Bevágom magam a kanapéra, előszedem a telefonom és tárcsázok. Kicsörög, fel is veszi. Éljen.

-  Szia Apu - köszönök. - Nagy baj van. Tudom miért nem jön felém Aaron mostanában.

-  Na és miért?

-  Mert totál hó fedi a búráját. Nemrég vár a kocsimnál és elkezdi: nocsak, szaporodni is tudtok?

-  Lehet a méreg hatása, amit a szervezetébe juttattál.

-  Na ne mond! Erre én is rájöttem.

-  Héhéhé, Pij, fogd vissza magad. Aaron előbb utóbb észhez tér, hisz a bevésődés sosem szűnik meg. Inkább koncentrálj a nagyobb bajra. Készítsd elő az indulásotokhoz szükséges holmikat. Greg már értesítette Bridgetet.

-  Kurva jó. Mikor kel elmásznunk itthonról? És hova?

-  Ahogy megérkeznek Carlisle-ék, akkor ti elmentek az ők házukba.

-  Ketten leszünk ott?

-  Nem.

-  Ki marad?

-  Még nem tudjuk - mondja fakón. - Az a helyzet, hogy minden segítség elkél. Még Esme-é is.

-  Maradunk ketten. Majd elleszünk az ottani farkasokkal. Nem félek tőlük.

-  Pij, majd ezt később megbeszéljük. Menj el Bridgethez.

Lecsapja a telefont. Marhára fasza az egész. Pont így szeretem. Na de mindegy. Tényleg el kéne mennem Bridghez és közben megkérdezni tőle, hogy mégis hogy viselkedik mostanában az én nem párom. Elvégre őt biztosan meglepte, hogy a bátyja mostanában egyre többet van otthon. És lehet szóvá is tette neki, ahogy azt a srác szavaiból kiszedtem.

Úgy döntöttem meglepem a kiscsajt és újra hóbortos cuccot veszek magamra. Felveszem a kantáros térdnadrágomat, alá egy bő inget, a lábujjas papucsomat és felemás kockás lábujjas harisnyámat. Fejemre a kék baseballsapkámat veszem fel. Így ülök fel a motoromra. Motorozni van kedvem ilyen időben. Azt hiszem veszélybe keverem magam és a gyerekeket. Nah, milyen boldog vagyok.

Bridget nincs otthon, de October mégis behív a házba. Azt mondja, hogy Greggel elmentek sétálni úgy fél órája. Egy óráról volt szó. Úgyhát még kb. egy óra hossza. Addig is szeretne velem beszélgetni. Hú, ma már elég sokat jártattam a számat úgy érzem. Pedig ma érettségiztem is. Szóval azzal elment tizenkét órám. Most úgy este tíz körül lehet. Vagy tizenegy. Kicsit illetlenségnek is tartom, hogy volt pofám ilyenkor beállítani hozzájuk.

De nyugodtan menjek be, hisz ébren vannak még. Nagy megdöbbenésemre October fel is akart hívni, hogy mi lelte Aaront. Merthogy ő is észrevette ám a változást. Amikor szóvá tették neki, hogy esetleg foglalkozhatna velem is, nemcsak a haverjaival, akkor hülyének nézte őket.

-  Az a helyzet, Mrs. Crawford.... - kezdeném, de félbeszakít.

-  Szólíts nyugodtan Octobernek és tegezhetsz is - kéri. - Azt hiszem ideje már.

-  Köszönöm. Szóval az a helyzet, October, hogy Aaron valószínűleg miattam lett egy peppet amnéziás. A rövidtávú memóriája becsődölt. Nem emlékszik arra, hogy velem van.

Kicsit furcsán néz rám. Szerintem azt fontolgatja, hogy mégis mit tehettem én vele. Hajaj! Lehet vissza lesz még itt szívva a tegeződés! Azt hiszem jobb lesz menni és majd felugrom Bridget szobájába, ahogy elsőnek is kellett volna tennem. De hát megszoktam már, hogy az ajtón jövök és megyek. Többnyire. Na de mindegy, az én saram, el kell neki árulnom. Halkabbra veszem a hangomat, nehogy Jack meghallja.

-  Nos, tudod a vámpírok vért isznak - hú, ezt marhaság volt mondani, hisz alapvető. - Én félvér vagyok és nekem is kell. Egy ideig ember véren és állati véren is éltem. Egészen addig, amíg le nem feküdtem Aaronnal. Akkor ízleltem meg elsőként a vérét és utána csak az övé kellett. Egyszerűen olyan vágyat érzek a zamata után, hogy sose tudom megakadályozni azt, hogy igyak belőle. Néhány nappal ezelőtt nagyon rosszul voltam és nagyon kellett a vére. Ő ajánlotta fel, ő kényszerített arra, hogy a nyakába harapjak. És valahogy a méreg belejutott a szervezetébe, két napig nem kelt fel. Miután észhez tért, elfelejtett engem. Kész, ennyi.

-  Értem - mondja. - Na, rád tényleg lehet mondani, hogy szívod a pasid vérét.

Elnevetem magam. Haláli, hogy Oct még ilyenkor is viccet tud csinálni mindenből. Hálás vagyok neki ezért. De mivel tényleg késő van, elköszönök tőle és kimegyek az ajtón. Megígérem, holnap hamarabb jövök ezt megtárgyalni vele. Ha el nem felejtem. Addig is reménykedjünk, hogy a srác észhez tér és semmi hülyeségen nem fog csinálni.

Kint elviszem a kocsit néhány sarokkal arrébb, lezárom és visszasétálok a házukig. Nehézkesen felugrok az erkélyre. Kíváncsiságból benézek Aaron ajtaján. Ha lenne bátorságom, akkor benyitnék. De nincsen. Telóm ismét csörög. Sose lesz vége ennek a rohadás napnak.

-  Piji!! Gyere gyorsan a kunyhódhoz! - hallom azonnal Bridge hangját. - Aaron és Greg...

A telefont eldobva ugrok ki az erkélyen keresztül a szabadba. Majd rohanva teszem meg a háztól a házikómig az utat. Eléggé nehézkes így a mozgás, papucsban és terhesen. A fák valahogy nem akarnak elmenni az útból és mindig az utamban vannak. Néha úgy érzem el akarok botlani valamiben, ami egy vámpírnál eléggé ijesztő dolog.

Rémisztő látvány tárul elém. Bridget a ház előtti farakásnál sikoltozik, a két srác pedig egymás nyakának ugrottak. Aaron vérfarkasként, természetesen. Greg erős, de mégis alig bír az ebbel. Már mind a ketten csupa sérülés, alig bírnak mozogni. Mégse állnak le, hagyják abba. Ezek halálra mennek.

Az eb épp most töri ketté Gregory vállcsontját. Hallatszik a törés zaja, de neki meg se kottyan. Ugyanúgy nekiesik és próbálja szétütni az állat testét. Felemeli a magasba és nekidobja egy fának. Meg se érzi, egyből visszatámad. Egy kérdésem lenne: ki fogja a mocskos teret a ház előtt feltakarítani? Még a fűt is befogja Aaron vére. Évig nem fogom tudni onnan eltüntetni, hacsak ki nem tépem gyökerestől őket. Az meg marha faszául nézne ki. Nah ideje abbahagyniuk.

Greget szedem le róla, a hóna alá nyúlok és átkulcsolom a mellkasánál. Így ráncigálom el onnan, odaviszem Bridgethez. A következő a vérfarkas. Ügyelnem kell arra, hogy ne essen bajom. Vagy különben akkora baj lesz, mit még el se tudok képzelni. Elveszíthetem a gyerekeimet is. Az ő gyerekeit. A hangja morgásszerűvé válik, vicsorít felém. Lassú és apró léptekkel közelítek hozzá, kezemet előre tartva, támadóállásba.

Beleszagol a levegőbe, hátrál. Valamit érezhet rajtam, amit még eddig nem. Valami folytán beszalad az erdőbe. Mikor indulnék vissza a többiekhez, hogy megkérdezzem, jól vannak-e, megakadályoz benne. Emberként tért vissza, hűvös szemekkel néz a szemembe:

-  Veled ma már találkoztam, Vérszívó. Akkor is feltűnt a szagod. Miért nincs olyan bűzöd, mint a testvérednek?

-  Magadtól kérdezd meg. És most húzd el a csíkot, még mielőtt kár teszel bennünk. És hidd el, azt te sajnálnád a legjobban. 

-  Még nem... - mondja ridegen és dühödten. - Miért van belevésbe a bőrömbe ez: Piji's heart?

-  Ezért! - felelem és leveszem a felsőmet. A melltartóm alól teljesen kilátszik az Aaron's szó. Eztuán lehúzom a nadrágom derekát addig, míg a love szó is előbukkan. Tágra nyílt szemmel nézi mindkét írást.

-  Tűnj el innen - szólok hűvösen és kimérten. Nyugodt vagyok.

Tényleg lelép, méghozzá eléggé gyorsan. Én pedig odamegyek a többiekhez, akik egymást átölelve álldogálnak még mindig a farakásnál. Megmondom nekik is, hogy iparkodjanak hazafele, mert már letelt bőven az a fél óra, amire el voltak engedve. Megteszik. Greg gyorsan a lányt a hátára kapja és már itt sincsenek. Én meg végre bemegyek a kis lakomba. Ismét megcsap a jól ismert babahintőpor illat, ami ezalatt a néhány szellőztetéssel teli nap után se szűnt meg létezni. Ilyenkor mindig haza támad kedvem menni a Nagy Házba. Indulok is.

Eszméletlen, ahogy megint ragyognak a csillagok. Telihold már rég elmúlt Az volt az utolsó nap, amit együtt töltöttem szerelmemmel. Milyen érdekes amúgy, hogy Gregék kapcsolata teljesen harmonikus, békés és szeretetteljes. Az enyém pont az ellenkezője. Mindig baj van vele annak ellenére, hogy minket a bevésődés köt össze. Mindegy is, nincs miért rágódnom. Lesz két gyerekem, akiket fel tudok egyedül is nevelni. Ja, és persze segítségem is lesz.

Kellemes a levegő. Egyáltalán nem sietek. Nincs kedvem rohanni. Ki kell szellőztetnem az agyamat és a gondolataimat egyre kell összpontosítani. Ha Bridg és én Forksban leszünk, akkor egy tervet kell kieszelnem azzal kapcsolatban, hogy tudnék lelépni úgy haza, hogy ne vegye észre. Ahogy ismerem a testemet, akkorra már ismét nőni fog egy sort a hasam. Szóval a futás szóba se jöhet. Kell valahonnan szereznem egy repülőgépet, amivel este el tudok szökni haza. Bridgetet meg rábízom a vérfarkasokra. Jacob falkája állítólag rohadt jó és kedvesek is az emberekhez és azokhoz, akik vámpírrá szeretnének válni. Szóval nem lesz itt gond.

Kitérőt teszek a rezervátum felé. Az órámra tekintve megrökönyödve látom, hajnali egy óra van. Idejét se tudom, mikor aludtam igazán ki magam. Az utóbbi időkben eléggé rossz alvó vagyok. A magzatok alig bírnak magukkal, kikészítik az anyjukat. Brandon szerint ez a normális embereknél is így van, nincs benne semmi szokatlan. Mondhatom marhára megnyugtatott.

A tengerpart csendes. A víz halkan morajlik, a hullámai a bokámat verdesik. Kellemesen hűs, az embernek kedve támad megmártózni benne. Meg is teszem, levetkezek fehérneműre és belesétálok a habokba. Megborzongok a hűvös érintésétől, gyermekeim egyből gondoskodnak arról, hogy melegem legyen. Köszönöm nekik.

Felfekszek a víz felszínére és hagyom, hogy a hullámok ringassanak. Nincs is jobb dolog egy éjszakai fürdőzésnél. Mindig is imádtam ezt, mert felfrissít, és kellemesen ellazít. Minden gondom elvesződik ilyenkor. És ezt nagyon bírom benne. A csillagok, a friss levegő és a fogyatkozó Hold pedig egyenesen elvarázsol és olyan tájakra visz, ahol lennem kéne. A boldogság szigetén.

Még mielőtt azt hihetném, végre békén hagynak, rá kell jönnöm: kurvára de elegem van ebből az egészből. Ezúttal értem kiáltoznak a partról. Lemerülök és kidugom a fejemet a felszínre. Nagyszerű látásom lehetővé teszi, hogy felismerjem az alakot a parton. A ruházata is eléggé egyedi. A bőr szerkójától képtelen megválni. Csak azt hozott magával. Láttam a vendégszobában. Ez is valahogy hozzátartozik a személyiségéhez.

Kiúszok a partra, ahol leér a lábam ott gyalogolok. Szégyenkezés nélkül, nagy pocakkal kisétálok a ruháimhoz és felöltözök. Zel le sem veszi rólam a szemét. Ha nem tudnám, hogy van felesége és egy gyereke, akkor azt hinném: belém szeretett. De nem, mert már hallottam párszor a feleségével beszélni valamilyen idegen nyelven, amiben akaratlanul is észre lehetett venni a feltétlen odaadás hangját.

-  Mit akarsz tőlem, Zel - kérdem és az órámra pillantok -, háromnegyed kettőkor?

-  Apád küldött - feleli.

-  Vigyázni rám? Hát jó, legalább nem vagyok egyedül.

Elvigyorog és meghajol, tisztára úgy, mint egy lovag. Mindig is tudtam, hogy több száz éves és megért egyet s mást. Mégse gondoltam, hogy már a középkorban lovagként is élt. Mit meg nem adnék annak érdekében, hogy egyszer abba a korban éldegéljek. Felérne minden vágyammal. Akkoriban kevesebb volt a gond, szerintem és sokkal nyugodtabb minden. Nem ilyen rohanással teli és nyugtalansággal.

Megkérem Zelt, meséljen a családjáról. És ő megteszi. Leülünk a homokba és elmondja, hogyan találkoztak a feleségével. A felesége vámpír volt már akkor. Az nő sorsa egy kicsit másmilyen volt. Rabszolgaként tartották, számára még mindig ismeretlen ok miatt. Egyik alkalommal ahhoz a házhoz kellett mennie egy megbízásból és akkor látta meg. Elszöktette. Azóta egy gyereket nevelnek, akiket újszülött vámpírként magukhoz vettek. Rajtunk kívül ők is rájöttek, az állatok vérén is lehet élni. Az egyik gyerekük lány, kicsit fiatalabb nálam. A személyisége éles ellentéte az enyémnek. Ezen csak röhögni tudok. Minden családban van egy fekete bárány.

Addig mesélgetünk a magunk életéről a másiknak, míg végül úgy érzem, újabb barátra tettem szert. Vele valahogy oldottabban lehet beszélgetni, mert egyrészt nem tartozik a családhoz, másrészt idegennek számít. Kívülálló és tapasztalt. Idősebb, mint Apu. És már a nap is kezd felkelni. A felhők ezúttal nem kezdik elfedni, úgy világít, ahol egész valójában kellene. Zel és az én bőröm pedig csillogni kezd. Az enyém valamivel látványosabban a világossága miatt.

Felkelek és megállapítom magamban, újabb nap telt el alvás nélkül. Meghívom Zelt hozzám reggelizni. A hasam hatalmasat kordul, mire ő öt percig szüntelenül fogja a hasát. Rettentően idegesít, de azért én is mosolygok rajta. Ideje kiélvezni az utolsó vidám perceket. Holnaputántól kezd majd befűteni az idő nekünk.

Hazarohanunk, Zel bekéretszkedik a zuhanyzómba. Nyugodtan lefürödhet, miért gátolnám meg benne? Megígértem neki, mire készen lesz, akkorra a kaja is meg lesz csinálva. Így is van, pont akkor lép ki a fürdőszobából, mikor én az asztalra teszem a jó adag rántottáját és a sajátomat is. Sonkával, hagymával és ömlesztett sajttal. Egyszerre rontunk neki a kajának, és szinte egyszerre fejezzük be.

Csakhogy elmúljon a fesztelen légkör, most kivételesen Zel telefonja kezdi el játszani az indulót. Mikor megnézi a kijelzőn, ki keresi, felcsillan a szeme. Tapintatosan bemegyek a szobámba és felveszek valami másik cuccot. Kezd marni a tengeri só. És ha már itt tartok, én is lezúdítom magam egy adag hideg vízzel.

Mire végzek a külsőm rendbetételével, ő is befejezi a beszélgetést. Arca elgyötörté változott, amióta utoljára láttam. Azt hittem a felesége keresi vagy valamelyik gyereke. Ezek szerint tévedtem. Érdeklődéssel megyek oda hozzá. Megérintem a karját, és ezzel visszahozom a gondolataiból. Dühösen csap rá az asztalra, ami sírva felrecseg. Az se mai darab.

-  Rhoxék kerestek - magyarázza. - Vártam ezt a hívást, azért örültem neki annyira. Azt hittem végre jó hírrel szolgáltak. Erre még rosszabbal. Piji, menj el Bridgetékhez. Most! Szedjétek össze a szükséges cuccaitokat. Én indulok Brandonhoz.

-  Bocs, de elmondanád, mi a fene ütött beléd?

-  Biztos információból tudjuk, hogy az újszülöttek egy napi járásnyira vannak innen. Holnap ilyenkorra itt lesznek. Nektek el kell innen tűnnötök.

Most én csapok az asztalra, erősebben, mint azt Zel tette. Az én kezem alatt el is törik, kettéhasadva dől a padlóra. Az egész bagázs szerintem egy nagy szart sem ér. Biztos információ? Ugyanez volt pár napja is. Egy hónap. Aztán egy hét. Most meg már egy nap? Hova akarnak ezek sietni? Ennyire fontos lenne a kinyíratásom? Komolyan, hamarabb végeznénk, ha egy óra múlva érnének ide. Akkorra még el se tudnék szökni. Üldözniük se kéne. Milyen frappáns vagyok!

Rendben van, alig múlt el hét óra és máris rohanok a kiscsaj háza felé. Bizonyára Greg még ott van nála, hiszen hétvége van. Remélem nem fogom őket meglepni. Habár az biztos, mert nem számítanak rám. Viszont mit tegyek? Sietnünk kell Bridgettel, hisz el lettünk innen küldve a fenébe. Vagyis csak Forksba.