Megkértem Octobert, mondja el ugyanezt Bridgetnek is, mert látom rajta, hogy kicsit nyomasztja az a tény, hogy egyetlen „élő” emberrel se tudja megbeszélni ezeket a dolgokat. Kéne neki egy ilyesfajta támasz. Arra pedig végképp utalnom sem kellett, hogy titokban tartja azt, amit megsúgtam neki. Csak ő tudja és Apu, hogy ikreim lesznek. Ha hazajutok holnap vagy valamikor, halványlila gőzöm sincs, mit fog szólni hozzájuk. Egyszerre lesz duplán szülő. Szerintem erre még ő sincs felkészülve. Félek, hogy ismét össze fogunk veszni. Nincs ennél rosszabb dolog.

A család boldog. Mindenki repes az örömtől, hogy gyereket várok. Aaron már unja a dolgot, látszik rajta. De azért kitart mellettem és marad addig, míg én párbeszédet folytatok a szüleivel:

-    És mond Piji – mondja Jack. – Mivel sikerült észhez térítened a kölyköt?

Hú, ha azt ti tudnátok! Nagyjából úgy történ, hogy én vérátömlesztéskor bevadultam, Aaron nekem esett megvédve a mostohatestvérét, majd annyira jólesett vele harcolni, hogy átcsaptunk vad és dühöngő szeretkezésbe. Jah és megcsapoltam egy kicsit. Örültök??

-    Nehéz kérdés – válaszolom. – Talán azzal, hogy sosem engedtem szó nélkül azt, amikor beszólt nekem.

-    Frászt – morogja a pasim. – Egyszerűen letámadott, hogy teljesen szeret, meg blabla. Úgy viselkedett, mint aki be lett volna szívva.

-    És te erre…? – kérdi October.

-    Megerőszakoltam – viccelődik. – És mivel következménye lett – szeretetteljesen végigsimogatja hatalmas pocakom -, vele maradtam.

-    Ó, igen, engem meg a teve szült az állatkerti sétányon – mosolyog Oct.

-    Ahogy gondolod, Anya – vigyorog kedvesem. – Piji ma itt alszik – jelenti ki.

Jack és October semmit sem fűz hozzá, csak sejtelmesen összenéznek. Imádom az ilyet. Ám Aaron ennél többet is tud adni nekik. Szerintem örömét leli abban, hogy zavarba hozhat. Merthogy kijelenti, teljesen nyugodt hangon:

-    Szeretném felavatni az ágyamat veled.

Ekkor érkezik le Bridget. Greg vajon hova a fenébe tűnhetett? Észre se vettem, hogy elment. De a fiúk megmondják, hogy lelépett még mikor mi kaját csináltunk. A beszélgetés folytatódik tovább. Viszont Aaron kezd mocorogni alattam. Fel akarja avatni az ágyát, mi. Nah, majd adok én neki avatást!!

Elfelejtve a nemrégi beszólást, új téma kerül boncolgatásra. Ismét. Esküvő és a babák. Hiába, úgy hallottam, ha ezek szerepet kapnak valakinek az életében, akkor annak az előkészületei eléggé hangosak és eléggé népszerűek a családban.

- Mi lesz a neve?  - érdeklődik Jack.

–             Hát ha fiú, akkor Brajack valószínűleg, ha lány akkor meg fogalmam sincs – felelem röhögve.

– Brajack? Érdekesen hangzik! - mondja October.

– Bridget ajánlotta – nézek kedvesen és köszönet teljesen barátnőmre.

– Bevallom, én voltam a bűnös. De nekem tetszik – mosolyog a szólított.

-    Aaron, szerinted mi legyen, ha lány lesz?

-    Először hadd fogjam fel az egészet – morogja.

Tény, hogy még nem esett túl azon a nagy örömön, hogy Apuka lesz. Volt ugyan egy-két olyan kedves gesztusa, meg az első alkalommal a focista vágyak. De annyira tényleg nem fogta fel, hogy komolyan vegye a dolgokat. És ahogy hallom nincs is közöttünk agyilag:

–             És Greg mikor jön? – kérdi Aaron Bridgtől.

A kiscsaj kerek szemekkel mered a kérdezőre. Muszáj röhögnöm ezen. A párocskám majdnem elárulta szeleburdiságában, hogy Greg itt szokta tölteni az éjszakákat már egy jó ideje. Óvatosan hátba megbököm az oldalát.

– Majd holnap délelőtt, azt hiszem – hát igen, a lánynak kéne valami víz. Eléggé remeg a hangja.

– Van valami, amit én nem tudok? – veti fel Jack.

– Dehogyis! Miért lenne? – ellenkezik a lánya.

– Furák vagytok néha, hogy őszinte legyek.

– Ilyenek a fiatalok – ideje oldani a hangulatot! Elvégre gyereket várok, nah.

Bridget még mielőtt kitörne a botrány, szikrázó szemekkel néz Aaronra, majd felvonul vissza a szobájába. Kedvesem is kézen ragad nem sokkal utána. Kedvesen jó éjszakát kívánunk Octobernek és Jacknek, majd felvezet hőnszeretett szobájába. Egyből leteper az ágyra.

Leállítom. Bevonulok a fürdőszobába és megengedem a kádba a vizet. Elkezdek kotorászni a szekrényben törölköző után. Aztán visszamegyek a szobába és a szekrényeket kezdem átkutatni. Valamiben aludnom kell.

Útközben muszáj megkapaszkodnom, mert az ikrek már megint szerencsétlenkednek velem. Majd meg fagyok, egész lényemben reszketek. Aaron jön átkarolni, de érzem rajta, hogy ő is elkezdett remegni. Teste a szokásosnál jóval hidegebb.

Halványan vigyorog, büszke leendő csemetéjére. Máris tudja azt, amit az anyja is. De azt nem tudja, hogy ketten teszik ezt, egyszerre. Vagy külön-külön egymással veszekedve. Néha annyira imádom ezt. Viszont én is csak vidulni tudok rajta.

Együtt ülünk bele a kádba, nekitámaszkodok a mellkasának. Vajon ez a megfelelő pillanat arra, hogy elmondjam neki az igazat? Elvégre csak ő a gyerekek apukája. Joga van tudni, hogy ketten lesznek, nem csak egyedül.

Szembefordulok kedvesemmel.

-    Aaron, jól figyelj és kapaszkodj meg – kezdem.

-    Ne kezd te is az esküvőt megint! – vigyorog. – Lefárasztottak a többiek.

Elnevetem magam és előre hajolok egészen a füléig. Ott beleharapok, mire ő magához szorít. Belesúgom a fülébe.

-    Aaron, ikreket várok.

Eltol magától és zavarodott képet vág. Két pont között váltogatja a tekintetét. A hasam és a szemem között. Kedves képet vágok, valami viszont nem smakkol. Felállok a kádban, magam köré tekerem a fürdőlepedőt és átmegyek a szobába. Ott bújok bele a kedvesem ingébe. Közben szüntelenül mosolygok. Eltart neki egy ideig, mire kapcsol. Eléggé lelassult mostanában.

Lefekszek az ágyra és behunyom a szemem. Képzeletem már a jövőben cikázik. Öregem, hogy fogom én bírni azt, hogy két gyerekre vigyázzak? Aaron egyrészt, ha vállalja a dolgot és félúton ki nem döglik, vállalni tudja. Ám néha ő is olyan, mint egy gyerek. Etetni kell, betakargatni. Zabál és mindig alszik. Kupit csinál. Megint kacagnom kell. Izomlázam lesz tőle lassan.

Hallom, ahogy Ő is kiszáll. Hamarosan megjelenik egy szál törölközőben. Idejön hozzám, leül az ágy szélére a mellkasom körül. A kezét letámasztja az ágyra és úgy hajol felém. Még mindig kételkedik a szavaimban. És még mindig a hasam és a szemem között futkos a nézése. Ugyan az a szitu, mint a kádban.

-    Cumis, ugye ez csak blöff? – kérdezi. – Hogy lehetséges ez? Amikor má…

Beléfojtom a szót, a szájára teszem az ujjam.

-    Ne légy hülye, Farkasom – mosolygom. – Jártál biosz órákra ugye? Akkor ne agyalj annyit ezen, még megárt.

-    Jól van.

-    Ám kétségbe ejtesz – ülök fel és nézek szemébe. – Egy normális leendő apuka már cigánykereket hányt volna örömében, ha megtudja a születendő gyerekéről a hírt. Feltéve, ha szeretne. Te viszont tudom, hogy örülsz neki, mégis kétségeim vannak efelől. Főleg, hogy már tudod az igazat.

-    Nah ide figyelj, te őrült bige – suttogja. – Ha azt hiszed, örömujjongásban fogok kitörni, rohadtul tévedsz.

Meglepődve nézek rá. Gondoltam én, hogy a két gyerek vészes neki. Vagy megijedt vagy nem szeret. Nekem fogalmam sincs. Mégis van valami a szemében, ami azt sugallja, hogy csintalanságra készül. Meg is teszi, amire számítottam. Ez egy vadállat. Csikizni kezd.

Folyik az összes könnyem, úgy visítok, mint, akit ölnek. Ez az egyik gyengém. Mikor látja, hogy teljesen készen vagyok, lecsillapodik. Felém hajol ismét, megcsókol, majd simogatni kezd. Alig volt pár órája, hogy lefeküdtem vele, máris megkívánt engem. Pedig akkora már a hasam, mint egy hordó. Lehet ha megszületnek a babák, eltávolodik tőlem.

Már alig vagyok magamnál, amikor ismét eltávolodik tőlem egy pillanatra. Megpuszilja a két írást  a bőrömön, majd újra a számra hajol. Utána a fülemhez és ezt mondja:

-    Cumis, teljesen szeretlek titeket.

Ekkor fogadom magamba és indulunk útra a mennyei gyönyörök kapuja felé. Ám mit ad az a csillagos ég, hangos morajjal belép az erkélyajtón Bridget és Greg. Úgy vihognak, mint az óvodások.

-    Elnézést a zavarásért, de gondoltuk, hogyha már ki lettünk zárva, akkor ezen az ajtón keresztül megyünk vissza a szobámba. További jó szórakozást! – mondja Bridget.

Szerelmem hirtelen összerándul, majd lemászik rólam. Kicsit meglepődve nézi a párt, aki az ajtó felé sétál, egy kicsit zavartan.

–             Hát ti hogy? – érdeklődik a fejét vakarva

– Tudom, hogy sose zárod be az ajtót – válaszolja mostohahúga.

És kilépnek az ajtón. Mi még egy darabig nézzünk utánuk, utána olyan hatalmasat röhögve visszadől a szerelmem mellém, és újra elkezdi az egészet. Ugyan kicsit zavarban volt, de ez elmúlt. Újra visszatért hozzám. És végre eljuttatott oda, ahol a helyünk van.

Reggel, mikor felébredek Aaron már nincs a szobájában. Kicsit rosszul esik az, hogy itt hagyott. Ettől függetlenül én itthon érzem magam. Ránézek az órára, még csak fél hét van. Lezuhanyozok, majd egy szál ingben levágtatok a konyhába.

Aaron ott van lent, éppen kaját pakol egy tálcára. Abban a pillanatban, amikor belépek a konyhahelyiségbe, beleszagol a levegőbe. Hallom halk szitkozódását, majd felém fordul mosolyogva. Kikerekedik a szeme, ugyanezzel a tekintettel az általam még nem látható asztal felé néz. Beljebb megyek és meglátom Octobert és Jacket kávézni. Peppet elpirulok.

Viszont ők ketten, mint akik észre se vennék lenge öltözékem, iszogatnak tovább és beszélgetnek. Mi is leülünk az asztalhoz kajálni. Egyetlen egy szót sem intéznek felénk, mi pedig némák vagyunk. Azt se tudom hány szendvicset zabáltam be, mindenki csak somolygott ezen.

Aaron haza kísér. A Nagy Háznál puszit ad, majd elszalad be az erdőbe. Én pedig még mindig ingben felcaplatok a szobámba normálisabban felöltözni. Kezembe veszem az egyik újonnan vásárolt kismamaruhámat. Ez egy egyrészes szoknya, ami mell alatt bővül és egészen térdig ér. Színe rikító zöld. Sapkát is veszek, felveszem a francia sapóm. Cipőnek meg egy lapos talpút választok. Akárhogy is jók a reflexeim, ekkora hassal nem bírok magas sarkúban mászkálni.

Ezután go a suli. Sokan megnéztek, hogy ennyi idősen felcsináltattam magam. Ó, ha tudnák valójában mi a helyzet, akkor lepetéznének azon nyomban. Imádom őket, mikor meglepődnek valamin. A csajok sikoltoznak, a srácok pedig ordítoznak. Nagyjából egyre mennek.

Pff, azt se tudtam, hogy Markék hazamásztak. Itt integetnek előttem az isi parkolójában. Mikor kiszállok a járgányomból mindketten megölelnek. Mark annyira megszorít, hogy alig kapok levegőt. Jenny már ennél azért egy fokkal jobb. De még mindig alig fogják fel, hogy babát várok.

Bent várjuk meg Greget és a barátnőjét. Addig megérdeklődöm felőlük, mi a helyzet. Hol voltak és mit csináltak. A felelet: semmi közöm és semmit. Ó, ez rohadt jó, gondolom magamban.

És íme az én kedvenc leskelődős párom. Mosolyogva köszönök nekik, ám még mielőtt szóvá tehetném a tegnap estét, becsengetnek. Engem meg a hangosbemondón az igazgatóiba hívatnak. Kíváncsi vagyok, mi a fenét akarnak.

Veszem is az irányt oda. A titkárnő mondja, nyugodtan bemehetek. Kopogok, majd benyitok. Azt hittem erre a napra semmi szokatlan nem jut. Erre tessék. Az igazgató úr kényelmesen üldögél az asztala mögötti széken. Elmélyült társalgást folytat valakivel, aki az egyik fotelban ül. Hangja és illata felettébb ismerős. Hogy kerül Ő ide?

-    Ááá, Miss Cullen – köszön boldogan a diri. Nah, ebbe mi ütött?

-    Jó reggelt – viszonzom. – Ő hogy kerül ide?

Rámutatok a fotelban ülőre, leplezetlenül. A szóban forgó egyén felkel és megáll előttem. Akkorát csodálkozok rá, mint még sose. Öltönyben van. Elegáns szürkés-kékes öltöny, halványkék ing és sötét nyakkendő. Nah, ez hogy a fenébe jött neki össze? Eszem eldobom, egyetlen ilyenfajta göncöt se láttam tőle.

-    Nos Mr. Crawford a mi ügyintézőnk.

Eldobom az agyam. Ő, ügyintéző? Röhejes. Mindjárt megfulladok a visszatartott nevetéstől. Mindenki komoly, legyek már én is az.

-    Amint azt kérvényezte, Miss Cullen, ön előre hozott érettségit tehet mindenből. Mr. Crafword el is intézett minden szükséges papírt, magának csak ki kell őket töltenie. A tanárai mind elégedettek voltak önnel, és biztos sikert könyvelnek el a részére. Így megengedik, hogy akár már ezen a héten Pénteken leérettségizhet. Vállalja?

Ránézek a kedves ügyintézőre, aki közönyös arccal bámul előre. Még mindig képtelen vagyok elhinni a dolgot. Ez majd inkább később. Most bólintással felelek a kérdésre. Pénteken vége a sulimnak. Alig várom már.

Ezután aláírok egy sor dokumentumot. Többször írom le a nevem, mint ahányszor egész életemben. Jó, ez egy parányit túlzás, de azért csak sok egy köteg papírt aláírni több példányban. Miért nem használnak indigót? Ugyanaz sülne ki belőle.

Miután végre aláírom az utolsó papirost is, távozhatok. Ezzel nagyjából beesek a harmadik órára. Ez fizika. Nagyon örülök ennek, ismét fáraszthatom az agyam. Minden hülyeséget kívülről fújok, csupán nem mutatom. Így nyitott szemmel bóbiskolok és gondolkozok azon, ami a dirinél történt.

Ebédnél magamhoz veszem a fél kiszolgálópultot. Jól megrakott tálcával sétálok végig az egész termen. Ezenkívül még Mark kezébe is nyomok egy adaggal vigyorogva. Meg se kell említenem, mindenki engem nézett kb. Kivéve a Nessa vagy Nissa társasága. Ezúttal Bridget is hozzájuk ült, de ő néha felénk sandít. Én pedig a sok bámuló figyelem mellett az egész rakományt magamba fogadtam. Tuti, hogy a kölykök az apjuk étvágyát öröklik.

És ismét úgy döntök, vége a napomnak. Egyrészt ismét rohadt melegem van, pedig a többieken még télikabát van. Ezért is néznek nagy furcsán, mit keresek én egy szál újatlan szoknyában. Beszállok a kocsimba és elhajtok.

Zelel futok össze az út szélén. Versenyt fut a kocsival. Még szerencse, hogy már a Nagy Ház felé vezető úton vagyok. Kéri, fékezzek le. Megteszem, leállok az út szélére. Beszáll a kocsiba, kéri hajtsak tovább. Ezt az utasítást is követem.

-    A többiek elmentek – mondja. – Visszatértek New Yorkba a többiekhez elmesélni a dolgot.

-    Értem – mondom. – Bridgetnek mikor szólunk?

Mielőtt azonban megmondaná, csörög a telefonja. Felveszi és beleszól. Arca egyből elkomorul. Ó, hogy a rohadék életbe már. Megint rossz híreket kapott. Egyszer kaphatna jókat is. Ahogy elnézem ezidáig alig akadt a jobbikból.

Brandonék házáig beszélget. Ott is, még át nem lépjük az ajtaját. Szinte egyből csapódik a telefon teteje. Letették. Brandon érdeklődve néz felénk, éppen a nappaliban tartózkodik. Odamegyünk hozzá. Zel egyből belekezd:

-    Az események felgyorsultak, jobban, mint eddig. Kiderült, hogy az újszülöttek toborzóját ti valójában ismeritek. Jobban mondva a csatlósa gyártja a vámpírszülötteket. Az, akivel Piji összetűzésbe került New Yorkban.

Apu szitkozódik egy sort. Lehívja Markot és Jenny-t. Ők egy pillanat múlva lent is vannak. Kényelmesen beleülnek a kanapéba. Hallgatják a beszélgetést. Ezek szerint, már mindenről tudnak. És belementek a dolgokba, mert még mindig itt vannak.

-    Mondjátok el nekik – kéri őket Brand.

Hallom a szinkronban való sóhajukat. Mély levegőt vesznek. Kérdés számomra, miért mind a ketten, ha csak az egyik beszél majd. Hát ezért: egyszerre kezdték el. Kacagnak egy sort, majd Mark újrakezdi.

-    Mahoe nyomában voltunk – így hívják azt, akivel összetűzésbe kerültem. – Brandon tudta, hogy voltatok New Cityben. Megkért minket, nézzünk utána egy-két dolognak.

-    És mit találtatok? – kotyogok közbe türemetlenül.

-    Két hét hosszú idő az ilyesmire. Sok minden összejött. Többnyire a vámpírok és a vérfarkasok ott is szövetkeztek. Vérfarkasokat máshonnan hívtak, ott sose voltak honosak. Mind a két fél hatalmat szeretne, és ezt az újszülöttek által meg is kapják. A még kezelhetetlenek megölik azokat, akik útban állnak, így a többiek területhez jutnak.

-    És mi jó származik az ebeknek ebből? – kérdem.

-    Sok minden, hugicám – veszi át a szót Jenny. – A vérfarkasok nagyfejesek. Ők a saját fajtájuknak tudnak a felvásárolt helyekből előnyt kovácsolni. Így akár uralhatják is a környéket. A vámpírok se lesznek kiszolgáltatva nekik, mert ők meg öldökölhetnek kedvükre.

-    Én ezt eddig mind tudom – szól közbe Zel. – Most, ha megengeditek mennem kell.

Még mielőtt kilép az ajtón, visszafordul és felém kacsint. Szóval Bridgethez megy, elárulni neki azt, hogy veszélyben van. Nagyszerű. De remélem a lányt arra is megkéri, tartsa a száját a találkozássukkal kapcsolatban. Greg és Aaron szívbajt kapnának, ha tudnának róla. És akkor mind a kettőnknek jaj lenne, hiába vagyunk harcedzettebbek.

Zel távozása felől még folytatjuk a beszélgetést. Csak az aggaszt, hogy a kisöcsém még mindig nem ért haza. Vagyis frászt, az órára pillantva már a matek órájának vége van. Még hazaviszi szerelmét és utána haza jön.

Be is toppan hamarosan. Jenny-ék elmagyarázzák neki az egészet előröl. És folytatják a dolgot azzal, hogy a nagyfejesek felénk haladva gyűrűzik be az egész környéket. Találkoztak Zel bandájával is, így magával Zellel is. Apu zseni volt, hogy kitalált mindent. Csak akkor a fészkes fenéért kellett engem átvágni.

Lényegtelen. Mindent megtudtam, ami szükséges számomra. Beleütöttem az orromat megint olyasmibe, amibe nem kellett volna. Az ősi ellenségünk, Mr O.-nak a csatlósa sikeresen bosszút akar rajtam állni. És attól még, hogy ismeretlenül beárult minket a csicskáztatójának, ránk szállhattak, mert ránk ismerhettek. Imádom az ilyet.

Addig dumálunk, míg ránk nem sötétedik. Greg ma itthon marad, azt mondja. Nem veszekedtek, semmi, de valamin gondolkodnia kell normálisan. És ezt a lány közelében képtelen megtenni. Ezért felvonul a szobájába és bezárkózik.

Én is hazavágtatok a kiskunyhómba. Ma alig láttam Aaront, kíváncsi vagyok, hol csavargott egész nap. Bár gondolom, hol lehetett délután. Ha nincs dolga, és én se vagyok a közelében, akkor lent van a rezervátumban a többiekkel szórakozni. Szerintem a kiscsajt is vitte magával, mert Greg itthon volt, October és Jack pedig dolgozott.

De a lakom üres, teljes a sötétség. Még a hálószobában se alszik senki. Egy kicsit meglepő ez nekem így. Amúgy meg az ő dolga, nincs hozzám kötve. Nyugodtan teheti azt, amit akar.

Én is ezt teszem, ismét készítek valami finomat magamnak. Kiszedek a fagyasztóból egy adag gyorsfagyasztott sajtos pulykamellet, csinálok hozzá rizst. Gyorsan készen van, egy óra múlva kajálok is. Ó, szegény kedvesemnek semmi sem marad, mindet befalom egyedül. Vagy 12 db pulykamellet és két tányér gombásrizst.

Teli hassal fekszek le egyedül alukálni. Csöppet sem izgat, hogy ismét magam fekszek az ágyban. Nem mintha eddig egyszer is egyedül feküdtem volna itt.

Születendő csemetéim ismét megajándékoznak azzal, hogy percenként ki-be kell takaróznom. Hol melegem, hol hidegem van. Szörnyűek, és mindezt egymás ellen művelik. Bele se merek gondolni, milyen cirkuszt fognak ezek itt ketten levágni nekünk.

Azért könnyen elalszok.