Köztük az enyémet is. Erre már azért érdekesebb hangszínt öltött fel:

A New york-i lakosok ismét rettegésben élnek. A karácsonykor szünetelő kéjgyilkos ismét szedi áldozatait. Újabb tizenöt haláleset történ az elmúlt három hétben, amiknek esetét a rendőrség ezúttal se tudja befejezni. Az ámokfutó mindannyiszor, ahányszor gyilkol, furcsa félhold alakú sebet ejt áldozatai nyakán. Valamint a törvényszéki patológusok megállapították: minden egyes elhunytból kiszívták az összes vért. Valószínűleg a sebhelyen keresztül távolították el a testekből egy eddig még nem ismert módszerrel, ami után szintén nyomozást indított a Rendőr főkapitányság.

Megunván a hírek áradatát, kikapcsolom. Úgy döntöttem átmegyek Apuhoz megnézni, mi jót csinál. Megpróbálom összeszedni magam, minél gyorsabban szaladni. Nem jön össze, érzem a terhet magamon. Magamban. Vagyis hát úgy érzem, hogy szeretem. Nah jó.

Apu nincs itthon. Pedig már éppen meg akartam volna vele beszélni, hogy Aaron és én akkor tényleg ideköltözzünk-e hozzá. Jah igen, ezt még a párommal is meg kell dumálni. Vagy már megtettem? Jesszus, mostanában annyira szenilis vagyok.

Nah majd akkor később. Viszont az is feltűnt, hogy a vendégeim eltűntek valamerre a fenébe és fogalmam sincs, hova mehettek. Úgyhát kimegyek inkább a partra, ahol eléggé régen jártam.

Furcsa mód itt is kihalt az egész táj. Sehol senki az egész partszakaszon és még ott se, ahol a házaik vannak. Valahogy kietlen az egész, mintha eddig egy nép se élt volna itt. Pedig nagyon is, méghozzá eléggé forgalmasan.

Úgy döntök követem a nyomukat és kiderítem hova tűnt mindenki. Egyetlen egy nyomot se fedezek fel a földön, ezért a jól bevált illat utáni követést fogom használni. Ez akkor használtam legutoljára, amikor legutoljára vadásztam. Állatra. Ezt is ugyanaz, azzal a különbséggel, hogy itt emberekre, valamint vámpírokra kell.

Apu illatát érzem meg legelsőre. A nyom után eredek, árkon bokron, faágon és levegőn keresztül. Egy idő után ismerőssé válik az út, kezdek gyanakodni, hova mentek a rokonaim és ismerőseim. Merthogy Greg friss szagát is megérzem futás közben. Hogyhogy itt van és nem a barátnőjénél?

Lényegtelen. Megpillantom őket a vízesésnél, ahogy egy csoportban állnak az idegenek előtt, őket figyelve. Azok valamit magyrázáanak, látom, ahogy jár az egyikőjük szája. Hangtalanul közelebb megyek, nehogy észre vegyenek.

Hallgatózok, kitűnő hallásom segítségével mindent kiveszek, amit mondanak. Szó esik arról, hogy miként zajlana le ez az egész összecsapás. Már egyszer jártak itt körülnézni, miután lenyomoztak engem. Természetesen megemlítik azt is, hogy erről én nem tudok. Imádom, amikor valaki megpróbál a hátam mögött kibeszélni és beszélni olyan dologról, ami rám is tartozna.

Meghallom azt is, hogy legfeljebb egy hónap, amíg felkeltik magukra a figyelmet és ide tudják őket csalogatni. A csali pedig én leszek, mert miattam van ez az egész felkavarodás. Mondhatni jóban vagyunk. Egy rohadás bál miatt van ez az egész.

Ők már összeszámolták nagyjából mennyien vannak az újszülöttek. Többen, mint amennyire mi számoltunk és számítottunk. Összesen huszonhárom fő, plusz még a két idősebb, akiknek az egyik felével volt szerencsénk összefutni. Az a tag Aaront szeretné. A vérfarkas haverja pedig engem. Mindkettőnket meg akarnak ölni, mert állítólag mi rontottuk el az aznapra beiktatott üzleti ügyeiket. Ráadásul információik szerint ez az ügy még mái napig se lett megkötve, szóval joggal mondható: örökre befuccsolt. Nagyszerű.

Zel és a társai megkérnek mindenkit, hogy segítsék őket. Ugyan a helyet már elintézték Apuval, amint az az elhangzottakból kiderült, de rajtuk hármójukon és még négy emberen kívül nincsen más, aki szembeszállna velük. És mivel a bálon egy ismert és híres vérfarkassal is összemértük az erőnket, ezért ők is meg fognak jelenni.

Ismervén a vérfarkasokat ők tuti belemennek. Igazam van Hugh egy percnyi tanácskozással a többiekkel vérfarkas alakban rábólint az alkura szőrös pofájával. Gondolom így jelentek meg mindannyian, kivéve az én szerelmemet, Aaront. Ő emberi valójában áll Brandon bal oldalán.

Greg Apu jobb oldalán áll. Ők képviselik az egész összegyűlt bandát. Komoran, ám de felszabadultan állnak Zelékkel szemben, hátunk mögött a maradék kilenc vérfarkassal és öt öreggel, akik valószínűleg a törzsük öregjei és döntéshozói.

Még mindig bátyám arcát figyelem, aki igen komoly képet vág. Sejtelmem sincs, miért, de lenne egy-két tippem. Hála az égnek, szerencsére nem Bridgettel kapcsolatos, mert ő ebben az ügyben nincs benne.

Vagy mégis, mert Rhux éppen most említi meg, hogy az ellenség egyik újszülöttje innen származik és látott minket régebben együtt Mansonban. Vagyis engem meg Bridgetet. Így most a lányra is igényt tartanak, mert száz százalékig szuper erőforrás válna belőle. Így általam belekeveredett ő is.

Egy pillanatig nem nézek oda, mert a csábító víz tükrét kell bámulnom, ezért nem veszem észre, amikor valaki a közelembe jön és megfogja a csuklómat. Úgy rángat ki mindenki elé. Egy erős mozdulattal kirántom a kezem a kezéből, mondván megyek én egyedül is.

Quem tisztelt meg azzal, hogy meglepett és kihozott mindenki elé. Fogalmam sincs, miként jött rá arra, hogy itt tartózkodok. Lényegtelen, majd megkérdezem tőle valamikor. Biztos valami adottság. Sőt, biztos.

Zel mosolyogva köszönt és bólint. Egyszerre Rhux is vigyorog, mint egy vadalma. Rokonaim inkább rosszallóan néznek rám. Most jött el az én pillanatom, végre kiállhatok eléjük és megkérdezhetem: nekem miért nem szóltak?

Hanyagul eléjük toppanok, széles mosollyal:

- Mondjátok, emlékeztek rám? – kérdem és egyből segítséget adok. – Én vagyok a dilis és lökött félvér ismerősötök, Piji...

- Hülye vagy, Cumis – jegyzi meg Aaron.  – Ha arra akarsz kilyukadni, miért nem hívtunk meg az összejövetelre, akkor a válasz a következő: te ebben nem fogsz részt venni.

Ránézek Apura és Gregre, akik el vannak ámulva kedvesemtől. Csodálkoznak azon, hogy ennyi idő alatt mennyire kiismert és tud velem bánni. Nekik valószínűleg eszükben sem lett volna ilyen módon közölni a dolgot. Maximum elhallgatták volna tőlem. És azt remélik szépen elfelejtem.

Mégis el kell szegény Farkasom szomorítanom, mert úgyis részt fogok venni benne, végtére is rólam szól-e ez az egész. Meg aztán mindenki tudja, szeretem az izgalmakat.

Nyitnám a számat, de Aaron ismét meggátol abban, hogy szóljak:

- Meg ne szólalj! Úgyis igazam lesz - szerintem Aaron átvette a szószólók szerepét. - És a harc idejekor már moccanni se fogsz tudni. Így is lelassultál.

- Azt ne mond, hogy ezt komolyan gondoltad - sértődök meg. - Otthon alhatsz másik ágyban.

- Piji, Aaronnak igaza van - szólal meg Brandon. - A hasad akkorra már kétszer, akár háromszor ekkora lehet, nem ismerve a gyerek fejlődési ütemét. Így úgy gondoltuk inkább vigyázz Bridgetre egy biztos helyen, minthogy velünk harcolj.

- Megtennéd ezt nekem? - kérdi Greg őszintén.

Hatalmas szívem van, amit néha rühellek. Hogy a francba mondjak nemet neki? Egyrészt megfelelő indokom sincs csak a bosszú, hogy ebbe belerángattak. Ezt viszont úgyse fogadják el. Szóval csak bólintok letörten és már fontolgatom is a taktikámat, miként lépek majd le este.

- A terv a következő - mondja Aaron ismét. - Zel elvállalta azt a feladatot, hogy az elején figyel rátok, Piji. Veletek fog menni mindenhova, ahova te és Bridget mentek.

Ismét szólni szeretnék, de a kezével betapasztja a számat, halkan felszisszen a fogaim által okozott fájdalomra. Folytatja:

- Az ütközet estélyén elmentek moziba, tartotok egy utolsó csajos estét, még Mansont is elkerülitek…  Menjetek Floridába vagy a fene se tudja hova. Messzire.

- Értem - bólintok - Ám fűznék hozzá valamit. Tudok vigyázni magamra és Bridgetre, nem kell Zel társasága.

- Ó, dehogynem - ejt egy kihívó mosolyt felém az említett. - Hidd el, lehet észhez térítelek majd, és engem fogsz választani a vérfarkasod helyett.

Én is elvigyorodok, közelebb megyek hozzá és megérintem izmos mellkasát. Lábujjhegyre állok, de még így se sikerül a szemébe néznem felemelt fej nélkül. Közel hajolok a szájához, ujjaimat lecsúsztatom a nadrágjának derekához. Nagyot sóhajt, amikor otthagyom.

Csak ennyit mondok

- Esélytelen. Nincs babahintőpor illatod.

Vigyorogva megrázza a fejét. Vált két-három szót hatszemközt a haverjaival, majd bejelenti: köszöni az együttműködést, egyelőre ennyi információval szolgálhatnak. Akár be is fejezhetjük az összejövetelt.

Mindenki helyeslően bólogat, valaki rendbent is mond. A gyülekezet oszolni kezd, ki merre lát. A vérfarkasok is elszaladnak az erdő felé. Muris képet mutatnak, ahogy a farkukon lévő ruhacsomaggal szaladgálnak össze-vissza. Egyszerűen nem lehet kibírni mosoly nélkül.

Mivel magam jöttem ide, szándékomban áll itt maradni. A víz tényleg vonz engem és meg szeretnék benne mártózni. Megvárom, míg mindenki elmegy azok közül, akiknek zavarna a jelenléte. Így nagyjából a rokonaim és Aaron marad itt velem. Hamarosan már csak a kedvesem, mert Apunak csörög a telefonja, Greg pedig elrohan a kedveséhez. Kettesben maradtam vele. Hurrá. Most még kötheti az ebet a karóhoz, miként én itt fogok maradni és vigyázni az unokahúga testi épségére és próbáljak meg a lelkijére is. Minden vágyam ez.

Tévedek, mert ugyanúgy levetkezik, mint én és bejön hozzám a vízbe. Hátra fekszik, lebeg a vízen. Felnéz az égre és elhümmögi magát. Nemsokára megint Telihold lesz és neki ismét át kell majd élnie azt a szenvedést, amit senki se szeretne magáénak. Bár tudja mindenki, hogy hatok rá és a többiekre is valamilyen szinten, mégse lehet kibírni sokszor azt, hogy ne támadjanak emberekre.

Ilyen csendben és nyugodtan töltjük együtt ezt az időt. Egyikőnk se törődik a másikkal, egyikőnk se keresi a másik társaságát. Csupán lazítunk egyet úgy, mint ismerősök. Néha visszasírom azokat az időket, amikor ártani szerettem volna neki, meg akartam volna ölni. Hisz akkor volt valami izgalom a mi kis kapcsolatunkban. Ám most, hogy lefeküdtünk egymással mindkettőnk mutatja a vágány képet mások előtt, de kettesben sose ártanánk a másiknak. És ez unalmas. Izgalomra vágyom. Majd felhergelem valamivel.

Ideje haza menni. Kimegyek a partra és felöltözök. Párom is követ, úgy látszik mégis van valami közünk egymáshoz. Vagy az, hogy szeretne megvédeni, vagy az, hogy szeretne velem lenni. Én az előbbire szavaznék, mert amióta megtudta, hogy babát várok, egy kicsit félt engem. Nem azért van velem, mert szeret, hanem mert meg akar óvni. Én legalábbis ezt veszem észre a viselkedéséből. És ez egy kicsit elszomorít.

Otthon szintén hangtalanul végzünk mindent. Kaját csinálok, lerakom elé az asztalra, majd magamnak is szedek. Együtt nézzük az esti műsort a televízióban, amin majdnem bealszok. Végül egy jó kis zuhannyal zárom a napot, amit muszájból egyedül tettem meg. Pedig annyira szerettem volna, ha legalább ide velem tart. Több jelét is adtam annak, mit szeretnék, de ő akár egy érhetetlen Bolhazsák, semmit sem vett észre a dologból. Direkt.

Gondolván egyet, tényleg összeszedem a párnáját és átrakom a vendégszobába. Ő közönyös arccal bámulja azt, amit csinálok. Én csak mosolygok, mint aki életében semmi mást sem csinált volna. Végül fogom magam és visszamegyek a szobámba, kulcsra zárom az ajtót, úgy, hogy kint is meghallja. Bent az asztalnál ráírom a következőt egy cetlire:

  Szőrpamacs, odaát alszol. Ha te így, akkor én is így.

Teljesen nyugodtan lefekszek az ágyra, nem takarózok be. mostanában rohadt melegem szokott lenni. Ezért se bújok oda Aaronhoz, mert elviselhetetlenebb lenne az egész. Állítólag ez megszokott valami miatt. Felborul a hormonháztartás és az egész szervezetem. Így a hőmérsékletingadozást is hamarább észlelem. Nem mintha a képességem révén eddig nem, de ez már kiakaszt, ami most van.

Egy olyan fél óra múlva Aaron megpróbál bejutni hozzám. Higgadt típus révén csupán egyszer próbálja meg a kilincset elmozdítani. úgy harmadjára már az ajtót próbálja berúgni. Erős, méghozzá nagyon. A szobaajtónk kettétörve hever a padlón, ő pedig mérges-dühös ábrázattal áll a küszöbön és villámokat szór felém. A kezében az üzenet, összegyűrve.

Van valami érdekes abban, ahogy reagál a dolgokra. Elképesztően fel tudja magát egyes dolgokon húzni, amit az ember direkt vagy nem direkt gondol. Ez mondjuk az előbbi volt, mert tényleg szemét volt velem a srác és én is ki akarok vele tolni. Ám a fene se tudta, hogy ez az őrült képes beverni a hálószobám ajtaját azért, hogy tisztába tegye a dolgokat.

Csupán ennyit mond:

- A közeljövőben szólunk anyáéknak, hogy terhes vagy. Valamit kezdeniük kell veled.

Ezzel kivonul a szobámból. Azonnal hallom a másik ajtó csapódását, majd az ágy halk nyikorgását. A következő pillanatban a halk mormogását is hallom, ahogy a levegőt veszi. Egyáltalán nem hatotta meg a dolog, teljesen hidegen hagyja. Mekkora egy barom!

Áá, kiakasztom saját magam. Veszekedni van kedvem vele. Kimászok az ágyból és átviharzok hozzá. Letojkászom, hogy már kényelemben az álmok útján vígan járkál. keményen felébresztem:

- Mondd, te őrült vagy? - ordítom, mire felriad. - Mi a fészkes fenét képzelsz te magadról? Ki a franc fogja megcsinálni az ajtómat?

Neki is elege lehet, mert rögtön reagál. Felugrik az ágyról és elém áll. Megfogja a két vállamat, megszorítja és úgy tart, mint egy rabot. Próbálok szabadulni, sikertelenül.

- Fogd már be! - hurrog le. - Kiakasztó vagy Piji.

- Te mondod? Álló nap alig figyelsz rám.

- Miért tegyem? Az elejétől fogva tudod te is és én is, hogy ez a kapcsolat csupán a vágyakról szól.

- Ohó, igen? - kérdem meglepődve. - Akkor jobb, ha elmész innen a francba.

- Az lesz a legjobb - helyesel. Elenged, elrohan. Az ajtóban visszaszól, efelől a szüleinek tényleg eláruljuk a gyereket. És egy pillanat múlva az erdőben üvölt. Farkasként.