Teljesen ezt éreztem. Varázslatos pillanatok, amit egy hatalmas hír váltott ki belőlünk. Milyen érdekes, hogy ennyire kötődünk egymáshoz. Én, amikor azt hittem Aaron elhagyott, majd meg őrültem. Ő pedig még terhesen is szeret és még könnyeket is hullat utánam. Érzem a párnán.

Eldöntöttük, végre felkelünk. A zuhany alatt lefürdetjük egymást. Aaron mindig puszit nyom a keze által a bőrömre vésett írásokra. Aaron’s love. Ez a két szó is hozzá köt. Fura egy kötelék. Őt hozzám a szívénél lévő én kezem általi írás húzza.

Felveszek egy combközépig érő bőr csizmát, miniszoknyát, fekete toppot és a bőrkabátomat. Aaron, mikor meglát elfüttyenti magát és elismerően végigmustrál. Aztán feltárja előttem az ablakot és lehangolóan kimutat. Odakint hét ágra süt a nap. Lőttek a sulinak. Szinte a nyakába ugrok.

Bocsánatkérően megrázza a fejét. Ezt a napot nem töltheti velünk, bár nagyon szeretné. Még a hír előtt megdumálta a falkával, hogy velük tölti az időt, mivel mostanában elhanyagolta őket. Kibontakozva az ölelésből megveregetem a vállát és útnak eresztem. Hisz nem vagyok én a rabszolgatartója!

Mielőtt elmegy, még beburkol magába egy adagnyi kaját. Aztán összeszed némi ruhát a szekrényből, amit néhány napja pakolt át a házukból az átváltozások miatt. Ezután megsimogatja az arcomat és kiszáguld az ajtón. Másodpercekkel később hallom a farkasüvöltését.

Én is indulok, meglátogatom az otthoniakat. Apu így is el akar rajtam végezni még egy sor vizsgálatot. Csak tudnám, hova siet, amikor még van egy rakás időnk addig. Semmi bajom sincs. És még veszélyezettnek se érzem magam. Szerintem tuti elnézett valamit. Nah, majd ma kiderül.

Otthon Brandon kijelenti, Mark és Jenny elmentek valamerre kirándulni és nem jönnek haza egy ideig. Határozatlan ideig. Greg pedig mindig Bridgetnél van. Nem szereti, ha egyedül van. Így is, amióta Anyu meghalt azóta totál magányos. Szegény annyira unatkozik itthon, hogy még Aaron ittlétébe is belemegy. Csakhogy legyen a házban valaki.

Hát igen, annak ellenére, hogy rengeteg munkát vállal a korházban is, szinte mindig ott van. Csak hát ő se töltheti az egész napot gyógyítással, mert feltűnő lenne az álmatlansága.

Ma pedig pláne, mert süt a Nap. Azt tervezte elmegy vadászni. És, ha már itt vagyok, tartsak vele. Felvidulva bólintok. Azt se tudom, mikor vadásztam legutoljára.

Ám előtte muszáj megejteni a vizsgálatot. A tegnapi óta számtalansor folytatott értekezletet a bátyjával és mindannyiszor nem hitték el a veszélyeztetettséget. Ezért újabbat csinálnak. Biztos, ami biztos.

Apu ráken a növő hasamra valami zselészerű trutyit, amit az ultrahang érzékelőjével szétmázol a hasamon. Közben nézi a képernyőt, hogy az mit jelez. Egyre vidul az arca, végül kikapcsolja a műszert.

-       Nincs itt semmi baj – mondja. – Tegnap biztos az ért ütéstől húzódhatott össze a méhfalad. Amúgy teljesen rendben vagy. Nem vagy veszélyeztetett.

-       Tudtam én – vigyorgok. – Megéreztem.

-       Indulhatunk vadászni?

-       Ezer örömmel!

És már kint is vagyunk az ablakon keresztül a szabadban. Apu versenyezik felem. Nem sok hiányzik neki ahhoz, hogy lehagyjon. Megjegyzi, tényleg csigalassú lettem az utóbbi időben.

A hegyek felé tartunk szokásunkhoz híven. Ott lehet jó kis vadakat elejteni. Apu szinte egyből szagot fogott, érzi a prédájának illatát. Én keresgélek még, valahogy egyik illat se akar tetszeni nekem. Nagy baj lehet velem. Furcsa mód most is az emberi kajára hajlok jobban.

Mégis megtalálom az igazit. Elválok Aputól és felé veszem az utat. Úgy cserkészem be, mint régen, amikor már beleedződtem. Profi módjára lopakodok mögé, az ifjú őz semmit sem sejt.

Könnyedén rávetem magam a fa ágáról és belemélyeztem fogaim a nyaki ütőerébe. A vérének íze hatalmába kerít, mégse ízlik annyira, mint régebben. Ez valami furcsa ellentét.

Azt hiszem állat vérét se fogom egy hamar inni. Apu még elfog legalább hármat, mert a növényevő állatoké annyira nem táplál. Csak a nagyobb mennyiség. És a tömeges pusztítás elkerülése végett sokat kellett keletre, majd északra rohangálni. Brandon eléggé ki lehetett éheztetve.

Késő délután érzünk haza. Kit látnak szemeim a kanapén ülni? Greget. Szegényke ma nem mehetett a szerelme közelébe, mert a Nap fényétől csillogott volna bőre és ez felkeltette volna a halandók figyelmét. Így állítása szerint elment egy kicsit vadászni magában meg kiszellőztette a fejét. Egész nap távol volt. Valamin gondolkodott.

Meg is tudom, min. Kedvesen felhív a szobájába, bezárja az ajtót. Helyet foglalunk az ágy szélén, egymás felé fordulunk. Greg akar nekem valamit mondani, de nem tudja, miként fogalmazza meg.

Ötpercnyi néma csend után kezdem sejteni, mi szurkálja a szívét. A tegnapi baleset, amikor összeestem az erdőben. Ezért került engem egész nap és tegnap is. Eddig nem bírt a szemembe nézni? Megőrült ez? Tudhatná, hogy rá képtelen vagyok sokáig haragudni.

-       Greg, fölösleges bocsánatot kérned – mondom.

Felnéz, fél mosollyal az arcán.

-       Piji, én tényleg sajnálom – szól halkan. – Elszállt az agyam. Azt hiszem valahol féltékeny voltam az vérfarkasra.

-       Tudom. De ezt ne hangoztasd Bridget előtt! Még a végén felnyársal.

-       Tudom – most már ő is vigyorog. – Ó, ha megtudná, hogy lefeküdtem veled régebben, tuti kiakadna. De előbb utóbb erről is tudnia kell.

-       Hát jah. Később – mondom. – Most viszont menj el hozzá, szerintem halálra félt téged. Kicsit idegesítő tud lenni az, hogy mindig együtt vagytok.

-       Ki beszél, nővérkém! Az a Szőrcsimbók és te valamikor két napig nem hallattok magatokról!

-       Khm… öcsikém. Én öregebb vagyok nálad. Minden értelemben. Nekem szabad.

-       Hát persze – puszit nyom az arcomra és supermen módjára kiugrik az ablakon. A közeli fa törzsébe kapaszkodva landol. Leugrok onnan is és rohanni kezd. Még int a kanyar előtt, aztán eltűnik.

Gondolván egyet átmegyek Apu szobájába. Kopogok az ajtaján, semmi válasz. Lent is megnézem a földszinten. Nincs sehol. Viszont a nappaliban lévő dohányzó asztalon hagyott egy üzenetet. Elment dolgozni, behívták éjszakai műtétre. Sürgős, rohannia kellett.

Indulok akkor haza. Ha jól sejtem Aaron otthon van és várja a kajáját. Bezárok minden ajtót, nem minta valaki be szándékozna törni ide. Fogalmam sincs, honnan szoktam rá erre.

Szerelmem ahogy sejtettem itthon van. A szobában az ágyon alszik. Kimerülten, kitakarva és félmeztelenül. Mellesleg elfoglalva az egész ágyat. Elnevetem magam és bevonulok a zuhany alá. Lemosom magamról még a maradék váladékot, amit Brand nyomott rám az ultrahangkor. És természetesen a vadászatkor szerzett vért is.

Aztán egy szál toppban és bugyiban mellé fekszek és a testéhez bújok. Eléggé fáradt vagyok, ezt is beteszem a terhességgel járó nyűgöknek. Ám még mielőtt elaludnék: csörög a telefonom. Ismét egy kellemes pillanat, amit megzavar. Egyszer kidobom.

Kimegyek a konyhába, felveszem. Ismerős hang üti meg a fülemet:

-       Holnap legyen a megbeszélt helyen a megbeszélt időpontban – dörmögi Zel. – Az idő sürgetőbbé vált, mint hittük. Hozza a vérfarkasát is.

És már le is tette. Aaronnak ezt még egy szóval sem említettem, hogy nekünk találkoznunk kell pár új vámpírral. Nah szerintem ekkor lesz igazán dühös. Fel kell vennem a páncélzatomat.

Újra odabújok páromhoz, aki félálmában magához húz és csak ennyit duruzsol a fülembe:

-       Holnap bemutatlak Anyunak és Jacknek.

És újfent alszik. Én pedig csodálkozok azon, hogy képes csak így alvásközben elmorogni ezt az egy fontos mondatot. Fogadok abban, hogy kitervelte. Mert nem lenne szívem felkelteni vitatkozni vele.

Reggel sikerült felkeltenem őt hamar. Mivel este sürgős ügyünk lesz, ezért el kéne neki mondanom. Eltekintek minden szeretetteljes gesztustól, mert aggaszt az a dolog, miként fogadja a hírt. Sose rajongott annyira értünk.

-       Figyelj Aaron – kezdem felé fordulva az ágyon. – Ma este el kell mennünk Mansonba. Emlékszel a New York-i kiruccanásunkra?

Bólint hangtalanul. Szemei komorak.

-       Azt hittem nem lesznek következményei, mivel egyikőjük se ismert minket és egyikőjük se nyomkövető. Tévedtem. Múlthéten felívott egy Zel nevű vámpír, hogy ezen a héten pénteken találkozni akart volna velünk. Az ügy sürgősebbé vált, este felhívott. Eljössz velem?

Eltöpreng szavaimon. Mellkasából ismét az a jól ismert morgás hallatszik, ami a nemtetszését szokta kifejezni.

-       Ha nem akarsz jönni, elmehetek magam is – mondom. – Tudom, hogy utálod az új vámpírokat.

-       A fenébe is, Piji, veled tartok – mondja. Aztán hozzáteszi: - Néha elegem van ebből a bevésődésből...

-       Nekem is – nevetem, majd puszit nyomok a vállára. – Nekem is, Farkasom.

Kimászok az ágyból és a konyhába csoszogok. Aaron pedig elterpeszkedik a TV előtt. Ránézek az faliórára, nem kéne neki dolgozni mennie? Egy ideje elhanyagolja. Őszintén szólva azt se tudom, mi a munkája. Amióta velem van egyszer se ment. Ennyire eltunyítottam volna?

Elé rakom a reggelit, ő befalja egy szempillantás alatt. Aztán felkel és a fürdőszobába vonul. Viszi magával a vérvételhez szükséges kis eszközöket is. Még mielőtt hozzálátna, leállítom. Megrázom a fejem: nincs szükségem a vérére. Legalábbis úgy érzem.

Inkább magamba tolok egy tányér fahéjas tejbegrízt. A tejet mindig is szerettem, grízt pedig még sosem ettem. A receptet onnan tudom, hogy találtam itthon szakácskönyvet. Apuék felszerelték a könyvtáramat.

Ezután átöltözök és valami normálisabb szerkót öltök magamra. Mégse kéne Aaron családjának ebben a barátnőként való bemutatkozásomkor hülyének nézniük az öltözetem miatt.

Felveszek egy bokáig érő bő kék szoknyát és egy fehér hosszú ujjú pamut felsőt. Hajamat megigazítom, ne legyen borzos. Lábamra pedig egy telitalpú cipőt húzok. Semmi feltűnőség.

Aaron is készen van. A szokásos inges megoldást választotta, ami egy kicsit westernes hangulatot ad neki. Jól áll rajta, ennyi. És fölösleges rajta változtatni.

Szaladva tesszük meg a nagyház garázsáig az utat. Az én bogárhátúmmal megyünk el hozzájuk. Mivel Aaron többnyire gyalog szokott eljutni a kunyhóig. Ki nem hagyná, hogy ne futkorásszon össze és vissza az erdőben.

Bridgeték háza előtt elfog a feszengés. Belemarkolok Aaron combjába, amitől ő felszisszen és rosszallóan néz rám. Miután sikerült lefeszíteni az ujjaimat a combjáról kiszáll a volán mögül és kinyitja előttem az anyósülés ajtaját. Kezet nyújt.

Aaron ujjait átkulcsolva, életemben először félve megyek be ezen az ajtón. Szőrpamacs szeretne bemutatni a családjának úgy, mint a barátnője. Tényleg félek. Sőt, még szédülök is.

Kedvesem nyugtatgat, majd elkiáltja magát. Senki se válaszol a felnőttek közül. Egyedül a kiscsaj ordít le fentről, hogy a szobájában van. Aaron egyenesen felráncigál a lépcsőn, érződik rajta a szorongás. Neki is különleges alkalom lesz ez. Ugyanis egy barátnőjét se hozta még haza bemutatni az ősöknek.

Nos Bridget a gépénél ül és nagyban beszélget a barátnőivel. Valósággal fellélegez, mikor meglát a mostohabátyja mellett. Hiába írtam neki tegnap reggel sms-t, hogy még élek, mégis aggódott értem. Ez valahogy jól esett.

-       Szia kiccsaj – köszönök. – Aaronnak sikerült elráncigálnia ide. Be szeretne mutatni Octobernek és Jacknek úgy, mint a csaja.

Aaron kissé szórakozottan távozik a szobából, hallom ahogy csapódik a saját szobájának ajtaja.

-       Igazán? – vonja fel a szemöldökét. Aztán eltűnődik és bocsánatkérő arccal néz rám. – Piji, fogalmam sem volt arról, hogy még nem mondtad el neki. Ne haragudj.

Elmosolyodok és hatalmasat nevetek. Mennyit tud parázni szegény lány! Pedig látszik rajta, hogy erős és magabiztos. De az illatán érződik a halvány félelem szaga.

-       Semmi baj, látod élek.

-       És? Mit szólt hozzá?

-       Először lebaszta a fejem, aztán meg… - érzem, hogy elpirulok. – Khm, nos igen… örült neki.

-       Szóval ismét lefeküdtetek. Ez ilyenkor nem veszélyes?

-       Lehetséges – mondom, bár tuti nem.

Aaron hátulról átkarolja a derekamat és a vállamra hajtja a fejét. Bridget vigyorogva nézi a jelenetet, szemei álmodozóak. Kettőt tippelek, mire gondol éppen. A leendő gyerekre és a szerelemre. Ebben biztos vagyok.

-       És örülj, barátnőcském – zökkentem ki piszok módon gondolataiból. – A szerelmed is bocsánatot kért. Amúgy se haragudtam rá nagyon, ez vigasztaljon. Féltékeny volt, ennyi. Régen szerettük egymást… úgy.

Hupsz, ezt nem kellett volna elmondanom. Bridget olyan döbbent arcot vág, hogy lehet össze kell majd mosni a padlóról. Aaront a mellkasánál fogva tuszkolom ki az ajtón. Húga már nyitotta volna ki a száját, én pedig erről egyelőre nem szeretnék dumálni vele.

És végre odalentről October hangja hallatszódik fel, azt hallatja, hogy megjöttek.

Aaron vigyorgó arccal kezd el húzni a lépcsőn lefelé. Bátorságot öntött magába valamivel. Lehet a szobájában feltöltötte magát narkóval előtte. Úgy vigyorog, mint egy vadalma.

A szülők a konyhában vannak, valamit pakolgatnak. A pasim szól nekik, hogy jöjjenek be a nappaliba úgy tíz percre kábé. Bridget is megjelenik az ajtóban, fülig érő mosollyal. Megrázza a fejét és odasétál Jack mellé, majd leül az egyik fotelra és felhúzza a lábait.

Mindenki a helyén van, mindenki ül valahol. Aaront és engem kivéve. Mi egymás kezét fogjuk és erőt öntünk egymásba. Kissé félénken hozzábújok, vajon miért van bennem ekkora félsz?

Kedvesem belekezd:

-       Anya, Jack… szeretnék bejelenteni nektek valamit. Piji-t ugyan már ismeritek, de szeretném, ha tudnátok: együtt járunk. És a közeljövőben szeretném feleségül venni.

October szívverése kihagy egy másodpercig. Jack szája tátva marad, Bridget pedig félrenyeli a kóláját. Lehet hívni a mentőket.

Márpedig ez nekem is új hír. Érzem, hogy ne szédüljek ki, innom kell egy kis vért. Alig kapok levegőt és mindjárt elájulok. Amit Aaron mondott az teljesen letaglózott. Mégis boldogság önt el, hogy gondolt erre. Csak elfelejtette megkérni a kezem.

Aaron látja, hogy rosszul vagyok, nem törődve a többiekkel felkap a karjaiba és a szobájába rohan velem. Még hallom, ahogy Jack szaggatott hangon megkérdezi: hívja-e Brandont. De Aaron csak leállítja.

A szobájában leül az ágyra és az ölébe ültet. A kissé megnőtt haját, amit le kéne nyírni egyszer, elveszi a nyakáról. Egyenesen kényszerít arra, hogy igyak a véréből. Odarakja a fejemet, hozzányomja az orromat, hogy érezzem az illatát.

Én pedig megízlelem bőre ízét a nyelvemmel. Mámor ittasan beleszagolok finom babahintőpor illatú bőrébe. Mikor meglátom, ahogy dobban az ütőere elfog a vágy. A fogaim belemélyednek a húsába, megérzem a vér ízét. Egyenesen hozzátapadok.

Aaron szorítása enyhül. Ledől az ágyra és elernyedt izmokkal hagyja. Ha így folytatom megölöm. De képtelen vagyok abbahagyni, annyira vágyom rá.

Az ad nekem erőt, hogy alig érzem a szívének verését. Egyre lassul, mert nem jut elég vérhez. Valóssággal ellököm tőle magam, neki a falnak. Hitetlenkedve és a hiszti roham határán leroskadok a földre és a felhúzott térdemre hajtom a fejem.

Kedvesem hamar összeszedi magát. Mégse szívtam ki annyi vérét? Pedig én úgy éreztem. Nagy kő esett le a vállamról, mikor meglátom előttem guggolva és mosolyogva.

Ráhorkanok:

-       Majdnem megöltelek, te őrült! Hogy gondoltad?

-       A fenéket öltél meg majdnem! Szükséged volt rá, nem? – ordít vissza.

-       A fenébe már! – durván ellököm magamtól, ő hátraesik.

Elterült a földön, meg se moccant. Aggódva letérdelek mellé, megnézem a fogaim nyomát. Azok szinte teljesen fedték a legelső alkalommal otthagyott nyomot. A vér gyengén szivárog belőle. Rászorítok egy zsebkendőt.

-       Aaron, ne szórakozz velem! – rázom meg. – Tudom, hogy jól vagy. Ne hozd rám a szívbajt!!