A másnapban ébredek. Aaron nincs mellettem. Kimegyek a nappaliba, ott se találom. Sehol egy jel, sehol egy üzenet. Mindegy, nem számít. Hisz szabad ember, szabad akarattal. Nincs hozzám kötve.

A hűtőhöz megyek. Mosolyogva látom, egy fél literes poharas tupperben vér található. Frissen lett levéve. Akkor már megvan mit csinál. Elment itthonról, nem akarta látni, ahogy megiszom a vért. Mindig irtózott ettől az egy dologtól. Kezdetektől leszögezte, egyszer se szeretné látni.

Elkezdem kortyolgatni, máris átfut a jól érzett bizsergés a testemen. Felmerült bennem az a kérdés, nem csupán a vére miatt vagyok vele. De nem. A legelején, amikor alig találkoztunk nem ittam belőle. És mégis hiányzott. Ezt tiszta szerelem.

Összetakarítom a mocskot, amit a haverjai itt hagytak az utóbbi időben. Mindent visszapakolok az helyére. Néhány műveltebb vérfarkas a könyveimet is a kezébe forgatta. Ezt onnan következtettem ki, hogy egy-két darab le volt véve és a fotelra van téve kinyitva. Ezekbe egy-egy könyvjelzőt dugok, hátha érdeklik még őket.

Mire végzek, akkorra éppen idő van. Gyorsan elszaladok haza, beülök a kocsiba és elhajtok Bridgeték házába. Öt perc múlva már ott is vagyok, eléggé gyorsan hajtottam.

Meglátom a kiscsajt az ablakban, integetek felé, jöjjön. Ő feláll és eltűnik onnan. Türelmesen dobolok a kormányon. Ő megjelenik és beszáll a kocsiba. Indíthatom a járgányt. Közben megdicsérem a felszerelését. Ő mosolyogva bólint.

Útközben teljesen hétköznapi dolgokról dumálunk. Majd elkezdi nekem mesélni, miről dumáltak tegnap Aaronnal. Muszáj röhögnöm rajta, mert nem lehet kibírni nélküle. Ez a lány annyira türelmetlen és hiszékeny, mint ide a Hold.

Most kivételesen a kunyhóhoz viszem a kocsit, ne kelljen szegény lánynak keresztülmennie az egész erdőn. Ezt hálásan fogadja, látom rajta a megkönnyebbülést.

Bent a házban egyből nekilátok kaját csinálni. Úgy gondoltam ma lasagne-t ütök össze, valahogy megkívántam a dolgot. Valamelyik nap ütötte meg ez a kaja a fülemet az utcán és rájöttem: rég falatoztam belőle.

Közben Bridget úgy döntött, faggatózik egy kicsit. Arckifejezésén látom, megint a sex fogja érdekelni. Felnézek az égre, nagy levegő veszek és várom az első kérdést. Ami itt is van:

-       Milyen a szex? – kérdi, ahogy gondoltam.

-       Attól függ, kivel csinálod – felelem. - Életed szerelmével vagy egy olyan pasival, aki totál bejön, felizgat, de érzelmileg hidegen hagy?

-       Mindkettő érdekel.

Aaz igen… a csaj eléggé kíváncsi. Ez tetszik benne. Bár fogalmam sincs, miért kérdezősködik ennyire. Hiszen ha lefekszik Greggel úgyis tudja majd, mit tegyen. Meg azt is tudni fogja, mit érez. Ez nincs szabályhoz kötve. De, ha ezt akarja:

-       Ez esetben mindkettő nagyon is jó, de valahogy ha a szerelmeddel szeretkezel, sokkal jobb, mert ott az érzelmek is jelen vannak. Olyankor sokkal izgatottabb vagy, legalábbis nekem így volt mindig is.

-       Értem. És mégis honnan lehet tudni, hogy nem ejt teherbe Greg? Elvégre ő elméletileg halott. Akkor hogy tud teherbe ejteni?

-       Na látod, fogalmam sincs – vallom be. - De Edwardnak és Bellának ment, tehát feltétlen használjatok gumit!

Hogy ne legyek túl anyás és aggódó, látva a saját példámat magamban, elvicceltem a dolog végét. Így nem túl durva az egész.

Belegondolva, hogy nekik is lehet gyerekük, márpedig úgyis be fog következni, ismét megszédülök. Mélyet lélegzek, mégse múlik el. Megfogom a konyhapult szélét és belekapaszkodok. Utálom az egész rosszullétet. Kiakaszt.

Bridg arcán látom a feszültséget, félelmet. Látja a rosszullétemet. El kell neki mondanom. Utána Apuékhoz megyek, hogy a többiek is tudják.

-       Valamit meg szeretnél osztani velem, Piji? – érdeklődik hirtelen.

Ó, de még mennyire… Azt, hogy terhes vagyok a mostohabátyádtól. Elfogsz ájulni vagy talpon fogsz maradni?

-       Nos? – kérdi türelmetlenül. - Mondani szeretnél valamit?

Hát jó…, kezdjünk bele.

-       Igen. – kifújom a levegőt, majd nyomban újabb mély lélegzetet veszek. Tessék: – Terhes vagyok...

Hazarohanok, hátha otthon van mindenki. Bridgetet gondolkodás nélkül otthagyom a kunyhómban. Ha már ő tudja a dolgot, jobb minél előbb a testvéreimnek is tudniuk. Remélem megtalálom őket otthon.

És igen... végre mindenki itthon tanyázik nagy kényelemben és semmittevésben. Felmegyek Apuhoz és megkérdezem, most jó-e az időpont arra, hogy elmondjam nekik. Bólint. Mivel ő felesleges úgymond, megkérem, vigye haza Bridgetet a kunyhómból, ne várjon rám. Biztos dolga van még. És mondja meg neki, ne haragudjon.

Ő megy előbb és felkészíti a terepet. Megkér mindenkit, üljön le egy helyre és próbáljanak rám figyelni. Utána én is levonulok hozzájuk. Könnyedén és teljesen nyugodtan. Tudom azt, hogy már tudják.

Lent ülnek a nappaliban a kanapén és a fotelokon. Négy szempár lázasan figyel rám. Hajaj, kezdek mégis félni. Eddig se nézték valami jó szemmel azt, hogy én egy vérfarkassal járok. Ráadásul alig pár hete. És erre egyből gyereket is várok tőle. Sok lehet ez nekik. Egy eb rokon! Elképzelni se tudják, szerintem.

Greg még mindig félti tőle Bridgetet. És most, hogy a szeretett nővére bele van zúgva még utálatosabb lett a számára. Bizalmatlan felé, mert bármikor letámadhatnak a barátaival. Engem pedig egyenesen megvet azért, mert engedem őket bemenni a kunyhómba. Nagyon elhidegültünk az utóbbi időben.

Megállok előttük. Egy percig se várok, egyből közlöm velük:

-       Gyereket várok Aarontól.

A reakciójuk a következő: döbbent arc, nyitott szájjal. Elkerekedett szem, dühös és ijesztő tekintettel. Öt perces rám nézés néma csenddel. Aztán hirtelen nevetés Jenny részéről, oldalba vágja Markot, aki egyből abbahagyja a bambulást és feláll.

Megölel engem, magához szorít és agyonszeretget. Váratlan fordulat, ők is örülnek a bennem ébredező kis léleknek. Szemeimből újra kicsordul a könny. Ma már harmadjára bőgök, szerintem. Kezd elegem lenni.

-       Hugocskám, eléggé korán fogtatok bele, nem gondolod? – kérdezi Jenny.

-       Oh, dehogynem – válaszolom nevetve. – De egy olyan éjszaka után te is itt tartanál és ugyanúgy örülnél neki, mint én.

-       Ez igaz... – látom szemében a letörtséget. Neki sosem lehet gyereke.

Egy valaki azonban nem örül velünk ennek. Greg dühödten néz rám, nem bírja felfogni a dolgot. Felháborodottan áll felé és kirohan a házból.

Kibontakozok az ölelésből és utána rohanok. Néha megállok, hogy megérezzem illatát. Arra megyek, amerre ő is. Nem telik sok időbe, mire felfogom. A rezervátumba igyekszik. Mi a francokat akar ez csinálni?

A parton kapom el, három vérfarkas társaságában. Feldühödve támadnának egymásnak, de közéjük állok. Mérgesen Greg felé fordulok és próbálom leállítani. De ő csak fújtat és a farkasokra vicsorít. Nem hagyom, hogy egymásnak ugorjanak, én ugrok neki.

Tudom, hogy nincs esélyem ellene, de nekiugrok. A levegőből terítem le a homokra és ott fogom le. Ököllel ütöm az arcát, hátha észhez tér. Ő mozdulatlan marad. Egyetlen egyszer se támad rám. A gyerek miatt vagy, mert a testvére vagyok? Tuti az utóbbi.

Megelégelem magam dühét, felkelek róla, őt is felállítom a két lábára. Megfogom a kezét, és elrohanok vele be az erdőbe. Bocsánatkérően nézek a farkasokra. Apró rezgéseiket a bőrükön messziről is észlelem. Őket is elkapta a méreg.

Mikor már jól az erdő mélyén vagyunk levágom az avarba. Egyből ráordítok:

-       Észnél vagy? Hárman voltak egy ellen! Meg akartak magad öletni?

Zavarodottan bámul fel rám, mint aki azt sem tudja hol van. Megrázza a fejét, összeszedi az összes gondolatát.

-       Nem hiszem el, hogy gyereket vársz egy ebtől! – veti a szememre. – Felfogtad? Az ősi ellenségeink egyikének a fattyát hordod a szíved alatt!

Elképesztő, hogy miket mond. Ráadásul bele a képembe. El se hiszem, hogy pont ő rontja el ezt az egészet. Pont ő mocskolja be a napomat azzal, hogy veszekszik velem és gyűlöli a történteket. Pont ő…

-       Fogd be, Greg! – kelek ki magamból, ismét egeret áztatva. – Mit akarsz? Én mikor vetettem a szemedre ilyen hangnemben, hogy beleszerettél egy emberbe?? Mi a fenét ártottam én neked?

-       Nem te, az ég szerelmére, hanem a te drágalátos szerelmed?

-       És Ő mit? Azt, hogy farkasember? Ugyanúgy, ahogy te, ő se választhatott más sorsot. És ha neked csak emiatt van vele bajod, jobb, ha engem is elfelejtesz. Örökre.

Ezzel én indulok útnak. Vár az én kényelmes kunyhóm, ahol folyathatom patakként a könnyeimet.

De ez lehetetlen… most is rám tőr az émelygés. Lelassítok, testem görcsbe rándul. Fájdalom hasít a szívembe, a földre hanyatlok. Megint történik velem valami, ami elrontja a jókedvemet. Valaki ebben a rohadt univerzumban utálja a létezésemet. Pedig egy rohadt bogárnak se ártottam hobbiból. Csak kényszerből öltem, úgy, mint a többi vámpír.

Tudatom kialszik.