Pár nap elteltével kiderült az a tény, miszerint a Telihold csak közelebb hozott minket egymáshoz Aaronnal. Már az eddigi rágódásunk a másikon átváltott az idegenek előtt is csupán kedves civakodássá. Mindezt azért, mert rájöttünk a világ legegyszerűbb dolgára: úgyse tudunk egymás nélkül meglenni.

Brandon kezd hozzá szokni. Sajnálatos módon még eddig nem állt módomban elmenni a gyógyszertárba vennie egy terhességi tesztet, de szándékomban áll. Apu pedig ideges, várja az eredményt. Kettős érzelmek mennek keresztül benne. Egy: újabb feladatot kap, ami kihívásokkal teli. Kettő: lehet Nagypapi lesz. A sorrendben vitatkozhatnánk.

Rajtam is látszik a változás. Bolond az, aki nem látja, mennyire kivirultam. Minden reggel dalolva kelek és dúdolva fekszek. Táncolok az testvéreimmel és szeretteimmel. Ide teszt se kell, tudom és kész. Gyerekem lesz.

Egyetlen gondolat aggaszt. Hogy fogom én ezt elmondani Aaronnak? Oké, hogy rajong értem és állandóan velem van, de vajon a hír után is velem lenne? Mert ugyebár ő még csak 22 éves, előtte az egész élet. Nem gondoskodhat egy gyerekről. Nem mintha kéne neki, mert én úgyse csinálnék semmit. Lenne rá időm.

A másik az az, hogy a szülei mit fognak szólni hozzá? Ha jobban belegondolok Aaronnak hozzám kell majd költöznie, azt pedig előtte Octoberrel kéne megdumálni. Bár száz százalékig biztos vagyok az engedélyben.

Mindegy… most kajára vágyom. Aaron is sűrűn nézeget a konyha felé a kanapéról. Meccset néz a TV-ben a haverjai társaságában. Ezek egyre többet vannak itt, én meg egyre többet kapok hányingert és émelygést általuk. Annyira imádom a dolgot… de nincs szívem elküldeni őket. Olyan békések.

A kész kaját, egy tál rakott karfiolt az ebédlőasztalra rakok. Mind a hárman idejönnek. Kyle úgy néz rám, mint egy megmentőre. Nevetek rajta és ő is csatlakozik. Aaron pedig morogva leül az asztalfőre és kiszed magának egy hatalmas adagot. A többiek is ezt teszik. Hamarjában egy falat se marad a tepsiben. Pedig én is rohadt éhes vagyok ám.

Mindegy, majd valamit összeütök a hűtőből. Megelégszek én egy négytojásos rántottával is, sajttal, sonkával, hagymával. Ám még mielőtt elmehetnék az asztal mellől Aaron a derekamnál fogva az ölébe ültet és a számba nyom egy falat karfiolt. Megremegek és nyitom újra a számat. Etet, mint egy kisgyereket.

És nem zavartatja magát. Barátai csak vigyorognak ezen. Mindegyikőjük tudja, mekkora dicsőség ez a számukra. Hisz igába hajtottak egy vámpírt. Egy vérfarkas győzött egy vámpír felett. Milyen vicces, fordítva is igaz.

-       Én azt hittem, a vámpírok nem esznek emberi kaját – szólal meg Vis.

Elmosolyodom rajta. Ez valóban igaz. De két érv szól mellette. Az egyiket ő is tudja, a másikat nem. És még én el nem mondom Aaronnak, addig ő se fogja tudni.

-       Ez igaz – mondom. – De félvér vagyok. Néha kell egy kis emberi kaja, vagy szívhatom egész idő alatt a vért...

Az utolsó szavakat rémisztően mondtam. Kicsit kinyílik a csipája erre. Neki és a többi társának Aaronon kivéve még türtőztetniük kell a közelemben magukat. Egy-két ilyen kijelentés a másik jelenlétében eléggé felkavaró tud lenni. E pillanatban is látom, hogy visszafogja magát.

Jobb, ha távozom. Ma van időm a teszt elvégzésére. Aaronnak pedig ideje hazamennie. Nem jó dolog sokáig elmaradni ok nélkül. És lassan nem foghatja mindig Hughékra a dolgot. Erről is dumálnunk kell majd. Miként adjuk be a családjának??

Kyle és Vis addig maradnak, ameddig akarnak. Úgyse tudnak kárt tenni semmiben sem. Azért, mert a TV-n és a konzolon kívül nem nyúlnak semmihez se. Ja igen, az utóbbi pár napban beszereztek egy ilyet is. Nagyon örültem neki.

Kiviharzok az ajtón és a régi otthonom felé veszem az utam. Hallom, ahogy Aaron is elhagyja a fészkünket. Babahintőpor illata egy ideig követ engem. Mélyen beszippantom, mennyeien hat rám.

Brandon vár rám az ajtóban. Szeme komoran néz, megvonom a vállam. Viszont felvillantom az eddig a zsebemben szunnyadó kis dobozkát. Bólint és követ engem be a lakásba. Egészen a fürdőszobáig. Sürgős neki, nagyon. Szerintem még nálam is.

Ugyan ez a fürdőszoba alig van használva, mégis mindig makulátlan tisztaság uralkodik benne. Leülök a fürdőkád szélére és kiszedem a dobozból magát a tesztcsíkot. Elolvasom a használati utasítást. Próbáljak arra pisimet arra a valamire célozni. Meglesz, hiszen ebből versenyt nyertem... Mekkora egy nagy idiótaság.

Azért megteszem. Rápipilek arra a kis műszerre vagy mire. Utána jól kezet mosok és várok két percet. Ha pirosra változik akkor nem lesz babám, ha kékre, akkor igen. A másodpercek lassan telnek, én meg közben fel alá járkálok a fürdőszobában.

Közben azon töprengek, mi lesz, ha gyerekem lesz. Meddig leszek egyáltalán terhes? Mit kell utána etetnem vele? Szopni fog vagy vérre fog szomjazni? Át fog változni vérfarkassá vagy simán fog majd élni? Ááá, milliónyi kérdésem van. És annyira félek.

Elérkezett a pillanat. Kezemben a teszt, szemem pedig hunyva. Háromig elszámolok, majd kinyitom. A szám lassan mosolyra húzódik. Elképesztő, hogy meg lehet ezt érezni. Valamiféle új érzés kelt hatalmába, nagyon boldog vagyok. Boldogabb, mint bármikor máskor.

Szokásához híven a telefonom ismét megzavarja a meghittséget így magamban. Miközben felveszem kimegyek a helyiségből kezemben a teszttel. Aput keresem, aki türelmetlenül a nappaliban ül a fotel háttámlájának támaszkodva és a fürdőszobát lesve. Elvigyorodik, mikor meglát.

Közben telefonálok:

-       Piji Cullen, kivel beszélek? – szólok bele.

-       Zel vagyok – iszonyatosan mély hangja van. – Aila adta meg a számát. Fontos ügyben keresem.

-       Mi lenne az? – kérdezem, miközben Apu kezébe nyomom a tesztet. Aztán felzúzok a szobámba. Ott folytatom tovább.

-       A testvéreimmel együtt láttuk magát New Yorkban.

-       Igen és?

-       A lényegre térek… - mondja. – Tudjuk, hogy maga vámpír, éreztük, amikor elment mellettünk. Észrevétlenül figyeltük és követtük egy bálba. Ott láttuk, ahogy egy vérfarkassal küzd. Nagyszerűen harcol, de ez most nem lényeg. Szeretném, ha személyesen találkoznánk.

-       Ó, igen? Talán maga is vámpír?

-       Eltalálta. Ma legyen pontban tízkor a mansoni reptéren. Este tízkor. Hozza magával a vérfarkas barátját is.

És le is csapja. Hihetetlen, a vámpír azt hinné, hogy az a New yorki bálos kiruccanás semmit sem vonzott maga után így jó sok idő múlva. Erre pedig tessék. Pont, amikor nem kéne felhív egy idegen Zel nevű vámpír és találkozni akar velem ma a mansoni reptéren éjszaka. Az a kérdés mi a fenét akar tőlünk?

Gyorsan kimegy a fejemből a gondolat, mert Apu nyit be az ajtón és ölel meg. Szemében kellemes melegség. Szerintem rohadtul örül. Nagypapi lesz, igazi Nagypapi. Nem fogadott gyerekkel, hanem vérszerintivel.

-       Felhívtam Carlisle-t, amíg te telefonáltál. Ő sem tudja, mitől lehet ez. Öt percig röhögött azon, hogy veled mi minden történik. Te egy különleges félvér vagy, Pij. Szeretlek.

Elvigyorodom és röhögök egyet. Tényleg igaz, amit a Nagybátyám mondott, velem minden megtörténik. A legkülönb dolgok is. Apu pedig örül mindnek, ha jó és utálja mindet, ha rossz.

-       Én is szeretlek Apu. Annyira örülök!

Könnyezve a vállára borulok és elsírom magam. Ez ilyen állapotos nyavalya lehet, miszerint a nők mindig érzékenyek. Normális esetben tuti nem bőgném el magam. Vagy nem tudom, még nem volt terhes nő körülöttem a rokonok közül.

Hagyja, hogy a könnyeim átáztassák a ruháját és tönkretegyék. Csillapítón simogatja a hátamat, hajamat és suttogva nyugtatgat. Azt mondja, nyomban hozzálátnak a vizsgálatoknak. Kevesebb szabadidő, nagyobb élvezet. Ők is kíváncsiak, mikorra születik meg a baba.

Lentről halljuk, a többiek is megérkeznek. A hangokból ítélve öcsém nincs közöttük. Szememből Apu kiolvassa a kérdezetlen kérdést és bólint. Nekik is el kell mondani, mikor mindenki itt lesz. Holnap. Ma menjek haza és pihenjek. Ennyi elég volt mára.

Ezt teszem és puszit nyomok az arcára. Odalent szintén mindenkit végigpuszilok, ahogy ezt az utóbbi napokban szoktam. Megszokták, és viszonozzák a dolgot. Szárnyalni tudnék.

A kunyhó felé eszembe jut, hogy holnap dél körül vendégem lesz. Megkértem lökött Farkasom, mondja meg a mostohahúgának, jöjjön el hozzám. Nekem kell majd érte mennem, természetesen.

Otthon Aaron fogad, megölel és megpuszil. Hatalmas karjaiban elvesződök, kiszorítja belőlem az összes lelket. Mégis nevetek, ahogy megforgat. Viccel, mennyire megváltozott. Azt hittem sokkal durvább lesz velem. De mégse.

Leültet az asztalhoz, amire két tányér ki van rakva. Ezek szerint tudta, hogy mindjárt hazaérek. Telefonon beszélt Apámmal? Jesszus, remélem nem mondta el neki! Előre kell terveznem, miként mondom el neki az egészet. És kettesben szeretném neki megsúgni. Titkosan, romantikusan.

Megeszünk egy-egy tányér kaját, amit délben is ettünk. Utána elmosogatok és fáradtan nyújtózkodok egyet. A fürdőszobában hidegvízzel lezuhanyozok. Felfrissültem, mégis aludni szeretnék. Túl lenni ezen az egészen. Elmondani neki és beletörődni, ha utána nem kellek neki.

A szobámban a franciaágyon elterülök. Ő még kint matat valamit, hamarosan csatlakozik hozzám. Ismételten fölösleges a paplan. Csak hozzá kell bújnom és máris felmelegedek. Neki viszont kell, mert a testemtől reszket.

A sötétben elmeséli, hogyan vallatta ki Bridget nemrég. Mikor az ő és a Greg közötti sex jött szóba, rosszul lett. Az öcsém egyből megjelent, a lány egyből jobban lett. Valahogy kezdi az én szerelmem értékelni az ilyeneket. Hisz éppen fenékig benne van egy ilyen kapcsolatban.

Mondandójának utolsó felét már félálomban hallom. Vagyok is meg nem is a valóságban. Végül teljesen kialszik a tudatom.