A telefonom csörög. Ez térít vissza a jelenbe. Felveszem, Greg kér meg arra, ugorjak el Bridgethez. Még mindig aggódik érte? Pedig tudhatná, hogy a vérfarkas velem van. Mindenesetre teljesítem kívánságát, elruccanok a kiscsajhoz. Azt mondja, nem sürgős, csak a szerelme kíváncsi. Vicces, ki gondolta volna? Később Brandonék felé nagy kitérővel elmegyek hozzá.

Farkasom érdeklődve néz rám hátradőlve, jóllakottan elterpeszkedve a díványon. Odasétálok mellé, arrébb tuszkolom a lábát, majd leülök én is. Hátra dőlök, tarkóm érinti a karját. Érzem, ahogy megmozdul, ujjai a nyakamat cirógatják.

-       Tehát, Cumis? Hiányolnak? – kérdi.

-       Ja, Szőrpamacs, fontos szerve vagyok a családomnak. Meg kell látogatnom a mostohahúgodat.

-       Mi a rohadásnak?

-       Ideje, nem? Fogadjunk, hogy téged is faggatott.

-       Faggatott hát! Miért ne tette volna? Hisz a vámpírok célozgatták a dolgot neki.

-       Akarod mondani, utaltak rá – javítom ki.

-       Azt – bólint. – Na de nekem lépnem kell. Hugh ki van akadva, mert valamelyik őrült tudós csapat ilyenkor kutat az erdőben. Éjszaka.

Öregem, télen sátorozni, kutatni, csillagokat nézni? Pont itt, az i Isten háta mögött? Hugh azért aggódik, mert telihold lesz. Ilyenkor a vérfarkasok az erdőbe menekülnek az emberek miatt. Nem szeretnének rájuk támadni.

Tehát ezért kimerült Aaron. Egész nap az után a hely után keresgélt, ahol el tudnák tölteni normálisan, vadabb farkasként az időt. Mi vámpírok pedig vigyázunk rájuk. Kordában tartjuk őket, körözgetünk a rejtekhelyük körül. Ők próbálnak egy helyen maradni.

-       Szólok Brand-nek – szólok. – Ő hátha le tudja őket dumálni, hogy tegyék holnapra.

-       Felesleges. Hugh, mikor elváltunk, meglátogatja őt. Tuti találnak valami ideális helyet, ha ez nem lehetséges.

-       Remélem.

Kínos csönd borul ránk. Aaron keze már a karomat simogatja, odabújok széles mellkasához. Nézzük a TV-t és egy szót se szólunk. Szabad keze a kezemben. Újra elfoglalt. Hüvelykujjam az övét birizgálja, másik kezem pedig a karját.

Kellemes békesség, szeretetreméltó melegség. Néha érzem, hogy a szája a fejbőrömhöz ér. Ilyenkor nyújtózkodni támad kedvem és még jobban hozzá bújok. Izmai a hidegtől megrázkódnak. Mindig mosolygok rajta.

Felnézek az arcára. Fekete szeme eltűnődik, tekintete előre szegeződik. Kíváncsi vagyok, mi jár a fejében. Számtalanszor tudni szeretném. 22 éves nagy menő létére sokat jártatja az agyát. De, ha kell, gyorsan kapcsol. Éles eszű és egyben idióta is.

-       Szeretném, ha velem lennél ma este és figyelnél – kéri.

Szemeim elkerekednek, ma már sokadjára. Fancsali mosolyt eresztek felé, mintha nem hinnék neki. Kétségeim vannak afelől, hogy ez jó ötlet lenne. Mert megint megtörténhet az, ami múltkor… És nem a sexre gondolok, hanem a harcra. Nincs garancia arra, hogy teliholdkor lévő énjével nem ugranánk egymásnak és szednénk darabokra a másikat.

-       Bármennyire szeretnék, de rossz ötlet. Megölhetjük egymást.

-       Egy túrókat – morran. – Szeretjük egymást.

Tényleg ez a nap a meglepetések időszaka. Egy: rohadt éhes vagyok emberi kajára. Kettő: Aaron bízik bennem, ma rám akarja bízni magát. Három: elfogadta a szerelmünket. Ha így folytatjuk teljesen fel leszek villanyozva estére. Így is sötétedik már. Nekem pedig még a kiscsajhoz is el kell jutnom, majd dumálni Brandonnal.

De előtte még tartozok egy vallomással szerelmemnek. Kiszabadítom a karom, felülök, majd én gyűröm magam alá. Ráülök az ágyékára, előrehajolok és puszit nyomok a szájára.

-       Csak, mert ilyen szépen mondtad, veled leszek. Hívj, hogy merre lesztek és én rohanok. Szeretlek.

Még egy puszi a Piji’s heart írásra a szívénél és már ott sem vagyok. Elindultam Bridgethez.

Azt veszem észre, hogy lassabb vagyok a szokásosnál. Egyszerűen nem tudok olyan sebesen szaladni, mint régebben. Valami megakadályoz ebben. Mintha hatalmas súlyt cipelnék. Ezt is megérdeklődöm már Aputól. Jesszus, ma többet jártatom a számat, mint egész életemben.

Bridgeték háza előtt lefékezek. Először az ajtó felé nézek. Ott menjek be vagy az ablakon? Válasz egyből érkezik a lány ablaka felől. Nyitódik. Én meg már ugrok is fel, talpam a párkányon pihen. Leguggolok és bekukucskálok. Bentebb megyek.

-       Na szia kiccsaj! – köszönök neki.

-       Szia Piji! - vigyorog.

-       Mi a helyzet? – közben lazán otthonosan elfekszek az ágyán. Kezem a fejem alatt. Fejem felé fordítom.

-       Jelenleg semmi, majd később lesz valami.

-       Hű, visszajön Greg?

-       Jaj nem azért! – elvihogja magát. - Beszélek Aaronnal.

-       Mire vagy kíváncsi? – vonom fel a szemöldököm.

-       Mindenre, az ő szemszögéből.

-       Aha, tehát kíváncsiskodsz, hogy milyen a szex egy vámpírral? – ezen muszáj röhögnöm. Totál idióta a csaj. Az ő szemszögéből? Engem se kérdezett még ki.

-       Infót kéne gyűjtenem, mielőtt belekezdek – mostantól kánonban nyomjuk a kacarászást.

-       Csak nyugodtan - felelem.

-       Te szoktál Greggel rólam beszélni? – érdeklődik kíváncsian.

-       Persze.

-       És mit?

-       Tudod, kiccsaj, amióta itt vagy, C-ben, teljesen megváltoztattad az én öcsikémet. Boldog, és már nem a vér az, ami élteti, hanem te! Amikor nincs veled, olyankor elsiet vadászni, és már egy jó ideje csak állatra. Nem csillapítja teljesen az étvágyát, de legalább nem hal éhen – vallom be mosolyogva.

-       Az is valami - feleli. - Mit gondolsz, ő meddig szeretne elmenni velem?

-       Hogy érted?

-       Mennyire ragaszkodó típus?

-       Amióta vagy, azóta rettentően.

-       Szerinted elvenne feleségül?

-       TESSÉK? – húha, ez egy kicsit durva. 17 évesen meg akar házasodni? Mondtam hogy hülye.

-       Sh! - int csendre. - Jól hallottad.

-       Igen, biztos elvenne... de te házasodni akarsz? Ilyen fiatalon?

-       Nem számít, hogy mennyi vagyok csak az, hogy Greggel lehessek!

Nah, ha ennyire érzelgősre fogtuk a dolgot, akkor üsse kavics. Szívesen fogadom a családba, már így is az egyik tagjával járok. Átok ez a familia… rohadtul lehet hozzájuk ragaszkodni.

Odaugrok hozzá és eképpen szólok, miközben a karjaim közé zárom.

-  El tudnám viselni, ha a családba kerülnél! Sógornőm.

Elröhögi magát a szón, hogy sógornőm. Így is az lesz. De Greg mindenféleképpen szerintem meg fogja várni azt, hogy leérettségizzen. Ha vámpír lesz, akkor nem fogja tudni befejezni és feltűnő lesz. Szerintem legalább érettségizzen le. Erről viszont majd ők ketten dumálnak. Nekem dolgom van még ma. Rengeteg.

-  Ja és majd kíváncsi leszek, hogy mit mond Aaron, szóval úgy jegyezd meg! Na mentem! Pá, kiccsaj!

Az ablakon át távozom. Rohanok, ahogy bírok. Még Greggel is dumálnom kell arról, hogy ma nem jön velünk. Kicsit mostanában elvesztette azt a felelősségtudatát, amit eddig volt. A lány teljesen hatalmába kerítette.

Otthon megtalálom összes családtagomat. Vendégünk is van, Hugh. Valószínűleg még mindig az új tervet eszelik Apuval. A testvéreim tisztes távolságban vannak tőle, megtartják a három lépés távolságot.

Döbbenten sokadszorra is meglepődök. Hugh bűzt áraszt magából. Én azt hittem, miután lefeküdtem Aaronnal, nem fogom a szagukat érezni. Ezek szerint tévedtem. Érzem én, csak nem a páromét. Ettől egy kicsit megszédülök, le kell ülnöm.

Valószínűleg a többiek látják a falfehérségemet, két oldalról támasztanak meg. Villámgyorsan a kanapéra ültetnek. Aggódó szemükből sugárzik a félelem is. Mély levegőt veszek és legyintek egyet. Ettől jobban magamra vonom a figyelmet. Rohadt jó.

Vidámságom azonban nem lankad. Összeszedem magam és odamegyek Brandonhoz és a vérfarkashoz. Egy térkép felé görnyednek, ujjaikkal mutogatnak rajta. Tényleg terveznek.

Mikor odaérek hozzájuk Hugh egy kicsi mosolyfélét villant felém és elismerően bólint. Ezzel fejezi ki az irántam érzet új tiszteletét. Hisz sikerült elcsábítanom a falka rangsorában lévő második tagot. Szemeimmel megköszönöm neki.

Én is megnézem magamnak a térképet. Apa már annyi ilyen domborzati tervrajzot hozott használt már el miattunk, hogy mindig újat kell beszereznie. És tud. Szerintem a boltokban már eleve százas csomagokkal várják.

Nah igen... avatatlan tekintetem ebből a kesze-kusza valamiből semmit se lát ki. Hol zöld, hol kék, hol sárga, hol piros karikák, vonalak és egyéb jelzések díszelegnek a hatalmas lapon. Mind a közelben vannak egy-egy biztos pontnál, ahol lehetnének éjszakára.

Aztán Brandon és Hugh távoznak a házból. Szó nélkül, mintha ott se lettem volna mellettük. Faképnél hagyva felmegyek az emeletre. Hátha elkapom Greget az emeleten, mert itt lent nem látom. Mindenképpen beszélni szeretnék vele, mielőtt visszamenne kedveséhez.

Meg is találom. A szobájában van a kis heverőjén ülve. Zene nem szól, totál csend van. A kezében van egy könyv, amit még nem olvasott szerintem egyikőnk sem. Valószínűleg a kiscsajtól szermányolta. Majd elkunyerálom tőle, vagy ellopom. Úgyis kiolvassa egy éjszaka alatt. Nekem ehhez több nap kell. Pláne, mert más dolgom is van.

Leülök a lábához és megveregetem a combját. Végre rám figyel, elmosolyodik. Kedvem lenne verekedni vele egyet. Vagy futóversenyt szervezni. Bár szerintem mind a kettőben ő győzne. Hiába vagyok jobb nála futásban, mégis legyőzne. Sokat lassultam az utóbbi napokban. Pedig egyáltalán nem veszítettem az erőmből. Mindegy.

Közlöm vele, hogy most ne menjen este a barátnőjéhez, hanem segítsen nekünk. Erre ő felháborodik, neki rá kell vigyáznia. Hogy ő aztán nem megy, mert minek? Elég oda négy vámpír is. Az ebek sose csinálnak semmit se.

És ekkor hozom fel az egyetlen egy érvemet. Mert én csakis kizárólag ma Aaronra fogok ügyelni. Megint ordibál, miért vigyázok én az rá, ha ő nem tehető Bridgettel? Totál méreg. Jobb lenne neki lenyugodnia.

És végszóra tényleg lenyugszik. Rám hagyja a dolgot és beleegyezik a dologba. Ma magára hagyja Bridgetet, de csak ma éjszakára. Csakhogy örüljek. Hozzáteszi, jobb, ha kimegyek a szobájából. Szerintem telefonálni akar.

Kint elgondolkozok a történteken. Greget én idegesítettem fel a kérésemmel, de mitől higgadt le? Egyik percben majdnem nekem esett, a másikban pedig nyugodt arccal nézett rám és elfogadta a kívánságomat. Mi van már megint?

Éjfélig sok idő van, sokat fogok beszélgetni Apuval, úgy érzem.

Lent meg is találom a térképnél. Hugh nincs már vele, egyedül nézi. Odamegyek hozzá és belesúgom a fülébe: jöjjön fel a szobámba. Egyből követ. Másodperc múlva ott vagyunk, helyet foglalva az ágyon és a fotelban.

-       Apu, egy csomó különös dologra figyeltem fel ma magammal kapcsolatban.

-       Mi lenne az? – kérdezi.

-       Először is sok emberi kaját eszek, mert kívánom. Tudod, eddig legfeljebb egy almát vagy egy-két falatot kellett lenyelnem. Most meg vagy kétadagnyit. Másodszor lassabban futok a kelleténél. Veszítettem a gyorsaságomból és olyan érzésem van, mintha valami terhet cipelnék. Harmadszor az erős szagoktól elkap az émelygés. Egyszerűen szédülök és elvesztem az összes egyensúlyom. Negyedszer. Új tehetségem van. Greggel az imént veszekedtünk. Nem én hergeltem… vagyis én, de nem úgy. Mérges volt, nagyon. Aztán a másik pillanatban lenyugodott és belement mindenbe.

Eltűnődik a szavaimon, hosszasan hallgat. Közben a szobában rója a köröket, mint, aki begolyózott. Mint aki nagy tudás birtokába jutott, hümmög. Néha rám emeli a tekintetét, néha ki az ablakon. Idegesítő ez a csend. Ma már túl sokat kaptam belőle. Szeretem a zenét és zenét szeretnék.

Odamegyek a hifimhez, berakok egy salsa zenekaros lemezt. A Cuba című szám szól, akaratom ellenére is táncolni kezdek. Vidámságom visszatért, próbálom Aput is rávenni, hogy vegye fel az alappózt. Képtelenség, erősen koncentrál. Sima homlokán, ha lennének ráncok, már megjelentek volna.

Ő kényszerít a leülésre. Megteszem neki, helyet foglalok az ágyamon. Érdeklődve figyelem, mit próbál a közöltekből kisütni. Mindig fel-alá járkálva belekezd a mondandójába:

-       Feltételezem nem védekeztetek, amikor lefeküdtetek egymással.