Terveztem magamnak valamikor egy bőrszerkót, amit egyszer vettem még fel. Most kedvem van abban a cuccban megjelenni a suliban. Fekete bőr mininadrág, alá fehér vastagharisnya, felsőnek fehér atléta, baseballsapkaszerű sapim is bőrből készült. És ezt még megspécizem az acélbetétes bakancsommal. Rohadtul úgy nézek ki, mint egy rossz buzi csajban.

Átszaladok a többiekhez, mivel az történtek után végképp odaköltöztem. A családom pár napja eléggé furán néznek rám… ennyire érződne rajtam a szaga? Fura, én nem érzem. Csak mosolygok rájuk. Ők pedig zavarban vannak állandóan, ha meglátják vigyoromat. Megszokták előző énem.

Brandont karon fogom és táncolok vele. Ez régebben mindennapos volt nálam. A zenét én adom, dúdolgatok. Ő pedig nevetve veszi fel a keringő alapállását. Betáncolunk a konyhába. Ott lejtünk néhány kört a konyhapult körül, majd kétszer-háromszor megpörget és elenged. Ugyanazzal a lendülettel hagyja el a konyhát és int felém egyet. Hülyének titulált. Rágalom! Szám fülig ér.

Greg hazatéved. Megáll előttem és rosszallóan bámulja öltözékem. Megvillantom fogaimat felé, tarkón üt.

-       Öltözz át, Pij – kér. – Bridget már így is túl hóbortosan öltözik. Fontolgatja azt, hogy Oklevelet állít ki neked.

-       Milyen címen?

-       Szerinted?! – hüledezik.

-       Nem öltözök át – adok választ kérdésére. – Minek? A lány úgy öltözik, ahogy akar. Már amikor idejött se öltözött másként. Vedd tudomásul, öcsikém… a barátnőd őrült.

Megrázza a fejét és ő is kimegy a konyhából. Én meg lázasan gondolkozok, miért jöttem én ide? Megvan! Vért kell innom. A helyzet az, hogy Aaronnal való szeretkezésem még jobban felpezsdített az ivására. Csak az a baj, hogy egyfajta vért kívánok már... Aaron pedig valami csoda folytán nincs kiakadva ezért. Önként szívja le a vérét mindennap a másnapra valót. És mivel még csak ebben a házban van vérkavargató felszerelés így itt tartjuk. Ma Apu önként vállalva átszereli az én kunyhóbeli hűtőbe.

A két deci vér meghozza a hatását, elpárolog étvágyam. A továbbiakban ma csak emberi kajafalatokat eszek.

Indulás a suliba. Kocsival megyek, méghozzá a bogárhátúmmal. A háromkerekű kocsimat visszaszolgáltattam régi gazdájának pár napja. Mark velem jött külön kocsival, ő hozott haza. Természetesen a lóvét, amit fizettem érte nem kértem vissza. Megszolgálta. Ő pedig hülyének titulált és annak, hogy egy ilyen csinibaba csakis angyal lehet. Mondtam Angyal is vagyok. Gonosz Angyalka.

A téli szünetből visszatérő diákok élményeiket mesélve igyekeznek be az épületbe, vagy maradnak kint a szabadban. Én odamegyek Markékhoz a dzsiphez és nekitámaszkodok. Sok ember tekintete rajtam pásztázik, vigyorom pedig szerteágazó.

Öcsémék is megérkeznek. Első ránézésre Greg tekintete ölni tudna az öltözetem miatt, Bridget pedig elismeréssel tekint rám. Azt se tudom, hova röhögjek.

De ám a csajszi sincs rosszabban öltözve. Citromsárga hosszúnadrág, fekete bokacsizma, lila hosszú ujjú, rózsaszín „Mad girl” felirattal, egy piros kiskabát, aminek rövid az ujja és a melle alatt ér véget. Haja pedig a feje búbján összekötve. Gratulálok neki… tényleg tanult tőlem. És hol az oklevelem?

A suli bejárata felé a téli szünetben történtekről dumálgatunk. Mire odaérünk a könnyem is kicsordul. Milyen szép volt nekik! És milyen nekem...

Első órám fizika. A tanár nagyban beszél a táblának a súrlódásról. Felrajzol néhány ábrát, de meggondolva magát a másik kezével egyből le is töröli. Hallom az osztálytársaim szitkozódását. Megtanulhatnák már, lassan három éve tanítja nekünk ezt a tantárgyat.

Kicsengőkor mindenki fellélegzik. Úgy tódulunk ki a teremből, mint egy csürhe banda. Egyből meglátom Markot és Jenny-t. Odamegyek hozzájuk.

Még mielőtt odaérnék hozzájuk, meglátom Apu-t, Greget, Bridgetet és Jacket, ahogy egyszerre hagyják el az iskolát. Kislányosan mosolygok. Szerintem Brigd tett be az egyik tanárnak, totál ideg az arca. Még most is füstölög magába, ide érzem az illatáról.

Milyen mázlijuk van, nekik véget ért a nap. Nekem meg itt kell poshadnom még legalább három órát. Azt se tudom, mennyiszer zongorázom végig ezt a rohadt osztályt, és már kezdem unni. Ha legalább egy kicsit öregebb koromban maradtam volna meg halhatatlanként, akkor dolgozhatnék is. Mit tudom én, mondjuk autószerelőként vagy orvosként.

Gregnek jó, ő vagy ötödszörre járja a sajátját. Benne még benne van ez az új kaland felé való rajongás. Fogalma sincs, hogy a testvéreibe mi üt, amikor esetleg új városba költözünk és újrakezdjük a gimnáziumot.

Én viszont megfogadtam. Ezután az év után én otthagyom az iskolát. Apuval megdumáltam, hogy előrehozott érettségit teszek mindenből. A tanárok bolondnak néztek, mert még egy egész éves anyag van hátra, képtelenség azt benyalni. Kinek, nekem? Frászt.

Biosz órán flörtölök a tanárral. Sűrűn szemezgetek vele. Mivel ma laza óra van, szóval nem tanít, ezért fogja magát és mellém ül. Gyakran teszi ezt, amikor nincs kedve tanítani. A tananyagot a könyvből is meg lehet tanulni, hisz arra van.

Daniel megsúgta nekem, jövőre elhúz innen a fenébe, abbahagyja a tanítást. Utálja ezt, nem neki való. Helyeslően bólogattam neki és sok szerencsét kívántam a továbbiakhoz majd. Szóval velem fog távozni? Majd év végén leisszuk magunkat és elbúcsúzunk a másiktól.

Most viszont örül nekem:

-       Nos, Piji, mi jót műveltél a téli szünetben? Mi ez az új vadság?

-       Ó, tudod.. akarom mondani tudja Tanár úr – sejtelmesen mosolygok. – Új fejezet nyílt az életemben. Teljesen független lettem.

-       Miért? Eddig függő voltál?

-       Fenéket. A téli szünetben átestem valamit, ami megszabadított egy tehertől. Egy kisebb beavatkozás. Vérátömlesztés… már nem vagyok beteg.

Csak szerelmes.

-       Miért? Nem is tudtam, hogy beteg vagyok.

-       Hosszú lenne elmagyarázni – legyintek. Témát váltok. – Tanár úr mit művelt?

-       Én kirándulni voltam szokásomhoz híven. Elmentünk egy jó kis dombvidékre szánkózni a haverokkal.

-       Jó lehetett.

-       Az is volt – helyesel. – Annyi őrültet egy rakáson! Annyit estem a szánkóval, hogy szinte mindenem sajog.

-       Elhiszem. Rajtam is van néhány zúzódás.

-       Mert mit műveltél? – lepődik meg. – Verekedtél?

Huncut mosolyt vágok. Ha eltudnék, elpirulnék. Vagy eltudok? A fene se tudja… rég pirultam már.

Daniel elvihogja magát.

-       Jobb, ha nem tudom, igaz?

Bólintok – Menjen Tanár úr, foglalkozz a többiekkel is.

Megteszi és feláll. Arcán még mindig a vigyorral megy oda a többiekhez és körbeérdeklődi, hogy vannak.

Addig én előveszem a füzetemet és írok. Eldöntöttem, befejezem az elkezdett vidám hangulatú regényemet. Eléggé szuperül érzem magam a folytatásához. Ha hazamegyek hozzá is látok.

Kicsengetnek. A továbbiakban halál unalmas óráim vannak. Angol, matek, történelem. Ezeket mind lehúzom, mert muszáj. Mire odáig jutok, hogy vége ezeknek az óráknak, rémülten veszem észre, hogy rohadt éhes vagyok. És nem vérre, hanem emberi kajára. A hasam is korog, amit életemben nem hallottam még.

Több kaját viszek ki magamnak, mint amennyit szoktam. Testvéreim undorodva nézik, ahogy tömöm magamba a szerves táplálékot. Az eb hatásának mondják, én meg rájuk hagyom. Szerintem emögött a dolog mögött más van.

Kajálás után lehúzom az uccsó matek órát. Új tanárunk feltűnően dühös. Miss Donawan vagy hogy a lótúróba hívják, enyhén pipa valamire vagy valakire. Ez mulattat, mert minden egyes alkalommal, amikor eltör egy krétát, szitkozódni kezd.

Végre ennek a sulinapnak is vége és húzhatok haza. Teljes gázzal megyek az úton... sürgős beszédem van Brandonnal. Utána akarok járni ennek az éhséges dolognak.

Brandon nincs otthon, és jóformán alig valaki. A két idősebb testvérem fent vannak a szobájukban. Valószínűleg nagyon elfoglaltak. Elordítom magam: kezeket a paplan fölé! Anyázás a felelet részükről.

Hazamegyek. Sétálok és nem szaladok. A kellemes lágy szellő jól esik ilyen hidegben. A bőr szerkó melegen tart és elrejt valamennyire a hűvös érintésétől. Felfűt és bent tartja a hőt a kabátban.

Miközben sétálok megérzem az édeskés babahintőpor illatát. Megtorpanok és körbetekintek. Valahol itt kell lennie, de elbújt. Megvonom a vállamat és tovább indulok.

Ő hátulról támad rám, váratlanul. Farkasként ront be a házba, egészen a hálószobáig. Ott átváltozik emberré és az ágyra teper. Kihajtogat a kabátból, félredobja. Ráhajol a számra és puszit nyom rá. Ezután a két írásnál is a bőrömön. Megborzongok.

Elenged és úgy, ahogy van, pucéran kimegy a szobából. Bemegy a fürdőszobába. Hallom a víz csobogását. Kedvem lenne mellé állni, de mégis visszafogom a testem. Felállok és a konyhába megyek. Szétnézek a hűtőben, találok-e valami kaját a számára. Állítom, hogy otthon kiéheztetik őt. Mióta úgymond „összejöttem” vele, akárhányszor hazatoppanok látom, megfogyatkozott a készletem. Bolond szerelmes létemre nem haragszom rá emiatt.

Szakadt farmer térdnadrágban toppan a nappaliba. Fáradtan elterpeszkedik a kanapén és bekapcsolja a tévét. Odaviszem neki a levest, amit még tegnap csináltam. Nem ám egy tányérral, az egész lábassal elé rakom. A dohányzóasztal fölé görnyed és eszik. Hálásan tekint rám.

-       Kösz, Piji – mondja. – Kimerítő napom volt ma.

-       Mit műveltél Szőrpamacs? – Felállok és kezembe a polcokat kezdem nézegetni. Könyvet keresek.

-       Bridgetke ma hülye volt – mondja. És lám, kitért a felelet elől. Most belemegyek, de később visszatérek rá.

-       Mikor nem? – elgondolkozok. – Jah igen, ma Jack és Apu valamiért bent voltak a suliban. Első óra után el is hagyták négyen az épületet. Mesélt róla, mit művelt?

Elvigyorodik és megrázza a fejét. Egy újabb adag kanál kaját önt a szájába, kicsit megrágja és lenyeli.

-       Szerinted? Azt várja, hogy meséljek arról a napról.

Szemem elkerekedik, mosolyom elszélesedik. Nem fordulok felé, csak a vállam felett tekintek rá. Ennek ellenére látom vagány mosolyát... Tudtam, hogy ezt a bomba ábrázatát használja. Mindig ilyen, amikor büszke arra, amit tett.

Azon gondolkozok, hogy mégis mi járhat Aaron fejében. A mi kapcsolatunk nem olyan, mint a többi szerelmespáré. MI nem verjük nagydobra. A többiek előtt ugyanúgy marjuk egymás idegeit, mint eddig. Mondjuk ez itthon is igaz. Nem telik el egyetlen egy óra sem, hogy ne kötekednénk a másikkal, mikor kettesben vagyunk. Ez olyasfajta kedves civakodás.

Igaz, hogy csak pár nap telt el, de mondanom sem kell, azóta egyszer sem feküdtünk le egymással. Nincs szükségünk rá. Aaron ugyan majdnem minden este itt alszik. És kész, semmi több. Természetesen, mint a csók és simogatások megtörténnek. De érezzük, ezt több a puszta sexnél.

Vigyorogva és még mindig a könyvespolcnál állva eszembe jut az az éjszaka, amikor a szobámban egymás karjaiban ébredtünk.

Enyhén bamba, lusta, álomittas arca volt. Haja borzas, belelógott a szemébe. Bátran hátrasimítottam neki, ő meg elkapta a kezem. Szokásához híven morgott.

Már akkor érződött, ez nem lesz hétköznapi love story.

-       Ezen is túl lennénk – mondtam merészen, alatta. Ő éppen lefogva tartott, haragosan nézve a szemembe.

-       Megöljük egymást? – kérdezte ő, csillogóan vigyorogva.

-       Tegyük – feleltem hetykén és készítettem a szemfogaimat.

Ő erre csak vadul megcsókolt, majd felkelt. Könnyed otthonossággal kinyitotta a szekrényemet és kotorászni kezdett benne. Néha egy-egy fehérneműnél felvont szemöldökkel érdeklődte: ezt te? Mindannyiszor vállrándítással válaszoltam.

Úgy tíz perces kutakodás után egy bugyival és egy egyrészes ruhával tért vissza. Kedves pasi, fel is adta rám azokat. Majd a fotelba ültetett, ő meg az ágyon foglalt helyet velem szemben.

-       Tény, hogy vonzódunk egymáshoz – állapította meg.

-       Tény – helyeseltem kislányosan.

-       Lefeküdtünk egymással.

-       Le.

-       Hülye vagy.

-       Hülye.

-       Beléd zúgtam.

-       Beléd zúgtam.

-       Folytatjuk vagy abbahagyjuk? – ez pöppet kétértelműen hangzott.

De azért rávágtam:

-       Folytatjuk.

És ez így ment fél óráig is, akár. Ő dumál, én csak egyszavasan mondogattam. Nagyon rommantikus volt. A végén az sült ki, hogy fogalmunk se volt a folytatást illetően. Nem zártuk le. De neki mennie kellett, mert otthon várták. Nos igen… azóta rájöttem, hogy a vére kell nekem. És, amikor nem a vére, akkor csak az, hogy mellettem legyen.