Jacob és Aaron egymásra találtak. Szinte mindenben egyet értenek. Mást se csinálok egész idő alatt, csak bámulom azt, ahogy beszélgetnek. Mind a ketten a másik falkájáról érdeklődnek a másiktól. Kiderült, ugyanazon sors szülöttei: mindketten Alfahímek lennének. Jobban mondva Jake az is, csak nem tartja magát annak. Micsoda véletlen!

Furcsálltam azt, hogy a békjózómnak annyira tetszik Nessie. Vele is kijön, semmi baja sincs vele. Lehet Jake-nek köszönhető. Mégiscsak vérfarkas. De még mindig ellenzi azt, hogy egymásba vagyunk esve. Tiltakozik ellene:

-       Őrültek vagytok – jelenti ki Aaron. – Hogy lehetnék én ebbe az őrült libába belezúgva? Hisz undorodom tőle.

-       A bevésődés már megtörtént – szól Jacob. – Valami még meggátol benneteket abban, hogy egymáséi legyetek.

-       Persze – helyeslek -, a vére, a foga, mindene.

A szerelmespár elneveti magát. Tudom, hogy az én új vérfarkas barátom elmondta a kedvesének, mi a helyzet velem. Hisz kettőjük között nincs titok. Ennek az eltitkolása is annak számított volna.

Mérgesen nézek rájuk. Mivel kint vagyunk az erdőben egy békés helyszínen, ahol az esetleges viták és egymásnak esések könnyen kezelhető, ezért rövidre akartuk fogni a dolgot. Ezennel befejezettnek tekintem a dolgot.

Befejezem a fel-alá járkálásom és Jake-re figyelek. Ő és Aaron ismét belemerültek valamilyen témába. Nessie meg elpárolgott. Pedig alig két perce még rájuk néztem. Biztos van még egy két elintéznivalója az indulásig. Ma este mennek haza. Holnapután pedig reggel elkezdődik a vérátömlesztésem.

Otthagyom a két farkast és a város felé szaladok. Nem egészen másfél perc múlva Bridgeték házának ajtajánál állok és kopogok. Beszédem van a csajjal. Eldöntöttem, hogy a holnaputáni dogok miatt össze kéne ülnünk négyesben dumálni. Ő, Greg, Aaron és én. Mindent tisztázni és mindent megbeszélni. Szeretném, ha minden flottul történne, egyetlen balhé nélkül.

October nyit ajtót, kedvesen mosolyog. Végignéz érdekes öltözetemen. Tiri-tarka szőrős csizmámba bele van dugva a bolygómintás sötét nadrágom, felsőnek egy kapucnis pulóver vettem fel, ami sárga színű és különböző lila felíratok díszelegnek rajta: szeress belém, feküdjünk le, hülye vagy?, hívj fel!, barátok?, és még sorolhatnám. Hajam két copfban. Rettentően gyorsan nő.

Beenged az ajtón és közli, Bridget fürdik. Tényleg, egy kicsit későn jöttem. Este nyolc óra van. Hallom, ahogy a kakukkos óra megüti. Ennek ellenére nem haragszanak rám, sőt… örülnek jöttömnek.

Kiccsaj mostohaanyja szóvá is teszi, régen jártam erre. Ó, ha ő azt tudná, mennyiszer voltam itt az utóbbi időben! Rengetegszer. Csak akkor az ablakokon keresztül közlekedtem és nem az ajtókon. Ugyan legtöbbször a fia miatt voltam kénytelen átlépni az ablakpárkányt. Brandonnak és Carlisle-nek minden nap volt valami fontos kérdésük és információjuk Aaronnak. És mivel az én érdekemben történik mindez, nekem kell utánajárnom a dolgoknak.

Megköszönöm a nő kedvességét, mert sütivel kínált. Nem rég ittam meg a véradagomat, ezért a szervezetem egyelőre nem kívánja a rendes kaját. Úgy egy óra múlva talán. Ha addig még itt leszek, akkor szívesen elfogadnék néhány szeletet. Ezt közlöm vele is.

Felmegyek Bridget szobájába és leülök az ágyra. A bekapcsolt gép mutatja, hogy nemrég használatba vették. Az ágyon megérzem a testvérem illatát, fél órája se járhatott itt. Másfél hete kábé nem alszik itt, miattam. Mivel figyelni kell a viselkedéseimet éjszakánként. Őrködik felettem és legyezni azokat a szavakat, amiket mondok álmomban. A rám szerelt monitorokról pedig doktori tudással leolvassa az agyhullámaimat.

Bridget pizsamában nyit be a szobájába. Haját éppen törölgeti, így nem látja, hogy itt vagyok. Piszok módon megijesztem:

-       Üdv kiccsaj. Mizujs?

A dobhártyám majd beszakad a sikításából. Reflexből nekem vágja a törölközőjét. Nevetve dobom vissza neki. Liheg párat, kifújja magát. Mikor végez, leordít és megnyugtatja Jackat, aki idegesen ordított fel megérdeklődni, mi történt.

-       Piji, te totál marha vagy – jelenti ki. – A szívbaj kerülget.

-       Bocsi – mosolygom. – Szóval? Hogy vagy?

-       Hogyhogy érdeklődsz felőlem? A héten többször itt voltál, mégse dugtad be az orrodat a szobámba!

-       Honnan tudod, hogy itt voltam? Mindig éjfél körül másztam be Aaron ablakán.

-       Ő mondta nekem. Legalább felébreszthettél volna! – ordítja. – Azt hittem a barátnőm vagy.

-       Az is vagyok, kiccsaj. Efelől semmi kétség.

-       Legalább felhívhattál volna – mondja letörten. – Már azt hittem, valami baj van veled. Greg persze mindig az ellenkezőjét állította.

-       Greg nekem egy szóval sem mondta, hogy néha szóba kerülök. Ha tudtam volna, hogy ennyire aggódsz miattam, akkor eljöttem volna hozzád napközben. De te miért nem jöttél felénk?

-       Greg...

-       Tudtam… - sóhajtom. – Miattam igaz?

Bólint, majd eltöpreng valamin. Kíváncsi lennék, mi jár ilyenkor a fejében.

-       Azt mondta, hogy újra a régi hóbortos testvére vagy, de mégis érez rajtad valami feszültséget.

-       Na jah – hagyom rá. Témát váltok. – Figyi, Bridg, ott akarsz lenni holnapután a beavatkozáson?

Bólint

-       De nem szeretnék a szobában lenni – mondja óvatosan.

-       Nyugi, a pincénkben egy komplett műtőt rendeznek be nekem. Akit érdekel, hogyan alakulnak nálam a dolgok, az egy plexi ablak mögül nézheti.

Megkönnyebbüléstől egy hatalmas sóhaj hagyja el a száját. Elnevetem magam és megveregetem a vállát.

-       A Szőrcsimbóknak kell mindvégig mellettem lennie. Neki ott lesz egy külön ágy, nem messze tőlem. Hidd el, nem örülök a dolognak.

Most rajta a vihogás sora. Ugyanúgy megveregeti a vállamat, mint én az övét. Csak utána még a kemény bőröm miatt még meg is rázza a fájdalomtól. Én pedig meg se éreztem. Szívás.

-       És lenne még valami – közlöm komolyan. – Holnap délelőtt Greg eljön hozzád és elvisz titeket, téged és a Bolhazsákot a kunyhómba. Ott leszek én is. Beszélnünk kell egymással. Ráérsz?

-       Szünet van, nincs semmi dolgom – mondja és elgondolkozik. – Habár October sütni szeretne. Körülbelül meddig tartana ez a beszélgetés?

-       Passz, kiccsaj. Amíg gördülékenyen megy minden. Nem szeretném, ha Aaron és Greg miattad vagy esetleg miattam egymásnak esnének.

-       Hát jah, én sem – bólint.

Kimegy a szobájából és lemegy a lépcsőn. Ugyanebben a pillanatban megszólal a telefonom. Alice az és kérdezi, miként mennek a dolgok. Sajnálattal közli, fogalma sincs már a műtét kimeneteléről, mert homályos. Megnyugtatom, hogy Aaron miatt. Ő ugyanis az Apja és az én Apám rendelete szerint ott fog velem poshadni ugyanabban a helyiségben.

Bridget visszatér és közli, délelőtt ráér. Összecsapom a tenyerem, ez el van rendezve. Felállok és távozni készülök az ablakon keresztül. Észbe kapok, hogy a bejárati ajtón keresztül érkeztem. Fejemet vakarva mosolygok és a kijárat felé indulok.

A lépcsőn összefutunk Aaronnal, aki morogva köszön. Ma már másodjára.

-       Vérszívó, legalább egyszer mosakodnál meg! – legyez a feje előtt.

-       Te meg igyál ciánt.

Brigdget köszöni, zavarban van. Idegesen tuszkol lefelé a földszintre. Segítség nélkül is le tudok jutni. A szülők még mindig a nappaliban vannak, TV-t néznek. Odaköszönök nekik, ők visszaköszönnek nekem.

A csajszitól is elbúcsúzom és már ott se vagyok. A házunk ajtajánál fogom vissza a tempót. Simán belépek a küszöbön.

Egyből letámadnak, merre és hol voltam. Egyik kérdésre se válaszolok, de a befogott orruk alapján érzik rajtam Aaron szaga, ami a lépcsőnél ragadhatott rám. Egy szót se szólnak.

A szobámban bekapcsolom a zenét. A Muse-tól a Supermassive Black Hole című szám dübörög a hangszórókból, idegesítve a házban lévőket. Bár fogalmam sincs, miért zavarja őket, hisz alig hallgatnak valamit. Ebben a házban ritkán szól az én szobámon kívül máshol zene.

Carlisle és Apu félóránként meglátogatnak, van-e valami gondom, látják-e rajtam a szomjúságot. Egyszer se, mindig csak hümmögnek. Érdekesnek találják a dolgot. Miért? A vizsgálatok ellenére nem éhezek jobban, mint máskor.

Már készülődök lefeküdni és áttérni a képzelet világába, amikor Carlisle közli: holnap délután vadászni fogunk. Vadra és nem emberre. Mind a ketten megvitatták, hogy látszik rajtam a vadászási vágy. Persze ezt én nem észlelem, de látják a szemfogaimból. Pff, azt hittem a vámpíroknak nincs is nagyobb szemfogaik az embereknél.

Erre a hírre a fürdőszobámban megvizsgálom a fogazatomat. Meredt szemekkel látom, hogy tényleg meg van nőve a szemfogam. Valószínűleg attól, hogy nem használtam egy jó ideje. Sajnos Nagybácsi azt is mondta, hogy a vadászat ellenére a fogam mérete ugyanekkora fog lenni. Szóval úgy negyed centivel nagyobb. Miért nem vettem eddig ezt észre?

Azonban jól áll. Meg kell mondani, tényleg jól áll. Legalább ettől is különbözök a fajomtól. Lassan olyan fogaim nőnek a vadászathiány miatt, mint az ebeknek. Vajon bolhássá fogok egyszer változni? Végtére is belém került egyikőjük DNS-e, ami beépült az enyéim közé.

Röhej a dolog, teljesen. Ledőlök az ágyamba, teljesen betakarózok és a párnára hajtom a fejem. Behunyom a szemem. Elalvásom előtt megérezik Greg. Rám rakja az össze tapaszt, bekapcsolja az összes monitort, végül helyet foglal kényelmes fotelében és rám bámul. Jó éjt kíván.

És elalszok.