Kintről farkasüvöltést hallok. Megborzongok és kinézek az ablakon. Minden tiszta, minden nyugodt. Ismét eszembe jut az az őrült Szőrcsimbók, aki tönkretette az életemet. A kezem akaratlanul is az Ezüst Vérfarkasfogra téved. Leveszem a nyakamról, a szemem elé emelem. Fantasztikus, ahogy csillog a fényben. Fantasztikus, hogy egy hét múlva ez fogja átszakítani a szívemet. Ettől leszek független félvér.

Ez jutatja eszembe, ideje meginni tényleg a véradagomat. Lesétálok a lépcsőn, teljesen vidáman. Néha átugrok két lépcsőfokot, pörgök kettőt, hármat. Táncolni van kedvem. Úgy, mint a bálon Aaronnal. Talán egy kicsit gyorsabban és vadabban. Valami belém ütött. Idióta vagyok. 

A hűtőnél egy édeskés illat üti meg az orromat. Hogy kerül ez ide?

-         Szia Piji! – köszön.

-         Ó, heló kiccsaj! Mi újság? – kérdem tőle.

-         Semmi, hiányoltalak. Rég nem láttuk egymást.

-         Úgy vettem észre, téged ez nem zavart – hupszika, ez egy kicsit durvábbra sikerült, mint gondoltam volna.

-         Hol az Ezüst Vérfarkasfog? – érdeklődi. És tényleg! Fenn hagytam szobámban. Én marha.

-         Tudtam, hogy valamit elfelejtettem! – mondom és felhúzok a szobámba, felveszem a nyakéket és szempillantás alatt újra mellette vagyok. A hűtőt is sikerül kinyitnom. - Ne haragudj az előbbiért, a hiány szedte ki belőlem.

-         Semmi gond. - feleltem mosolyogva.

Bólintok. Kiöntöm a véradagomat egy 3 decis pohárba és belerakok egy szívószálat. A lány majd elájul mellettem, erre muszáj elnevetnem magam. Ő is tudja, kénytelen lesz vámpírként ezt a löttyöt ennie. Még vadásznia is kell. Ó, a vadászat. Mennyire hiányolom!

Lenézve a padlóra a szemembe ütközik a lábbelije. Elnevetem magam, felvette a gumicsizmát, amit tőlem kapott a Mansoni vásárlásunkkor. Alig lehetett rábeszélni, hogy fogadja el. Az ő stílusa is az őrült öltözködés, de nem ennyire. Láttam rajta, hogy csak a nekem való örömszerzés végett fogadja el. És na tessék, felvette. Amint látom jól is érzi benne magát.

Greg oson hozzánk. Újra birtokba akarja venni Bridgetet. Komolyan nézek felé, jelezvén húzzon el. Megteszi. Ideje dumálnom a csajszikával az elkövetkezendő beavatkozásról.

Felszaladok a szobámba. Mikor odaérek, akkor kapok észbe, ő nem képes gyorsan futni. Sebaj, megvárom őt. Addig is kigondolom, mit fogok neki mondani. Tuti, hogy ő is azt a nézetet vallja, miszerint fülig szerelmes vagyok a mostohabátyjába. Ha meg már így van, akkor neki is nyugodtan bevallhatom. Legfeljebb elcsodálkozik rajta, milyen nyílt lettem hirtelen.

A kiscsaj betoppan. Kicsit visszahökköl a látványtól, ami elé tárul. Vérrel teli pohárral ülök az ágyamon és mosolygok felé. Bizarr lehet a kép. Sebaj, majd hozzászokik előbb utóbb.

-         Mi az? - kérdezi.

-         Elmondta Greg, hogy amióta tudod a karácsonyi ajándékomat, azóta alig tudsz aludni, rémálmaid vannak.

Megvonja a vállát és leül az ágyammal szemben lévő fotelre. Kényelmesen elhelyezkedik, rám emeli totál nyugodt ábrázatát. Ez a csaj teljesen lökött. Rémálmai vannak miattam és totál nyugodt. Szerintem narkózik.

-         Ne aggódj miattam – szólok. - Túl fogom élni. És aztán Aarontól független leszek, valamint ő is tőlem.

-         Nem hiszem. – feleli.

-         Hogy? – na ugye megmondtam! Tudtam én, hogy ő szerinte is szerelem.

-         Nem hiszem, hogy függetlenek lesztek egymástól – fog bele. Ebből papolás lesz! - Piji! Köztetek van valami, ami nem gyűlölet! De a méreg köztetek viszályt alakított ki magának és ezért érzitek azt, hogy legszívesebben kettesben lennétek, hogy együtt lehessetek, mielőtt megölitek egymást.

Ezen elmerengek. Tényleg a méreg hatna ránk ennyire? Hisz én is megharaptam már őt, elég sok helyen, és ő is engem. Az ő harapása okozta nálam a függőséget, nála pedig lehet az én mérgem hatott rá. Erre miért nem jöttünk rá hamarabb! Talán még Brandonék se gondolkoztak ezen.

És ha már itt tartunk, a csaj megérdemli a bevallást. Úgyis rájöttem arra, hogy igaza van mindenkinek. Mindenkinek, aki ezt a rohadt tényt felvetette előttem, majd tűzként terjesztette ismerőseim körében.

-         Igazad van – vallom be.

Szemei kikerekednek, arcára ráül a meglepettség. Valahol elkavarodtak a gondolatai.

-         Hogy? – kérdi.

-         Nem leszünk függetlenek egymástól – szinte lehelem a szavakat.

Milyen könnyen ment! Kinézek az ablakon. Úgy bámulok kifelé, mintha üzenetet tudnék küldeni a gondolatommal a partra a vérfarkasoknak, hogy hehe, én már rájöttem a dologra. Segítséggel ugyan, de rájöttem.

Ajaj, de ugyan mit szólnának ők ehhez? Ha abból indulok ki, hogy Jacob és Nessie kapcsolatától is féltek az ebek, akkor itt is lesz valami zűr. Ezt pedig sosem szeretném. Eddig békében megfértünk egymás mellett, mert így hozta a sors, nehogy énmiattam vesszünk össze!

-         Ha nem zavar, átmennék Greghez – húz vissza Bridget a gondolataimból

Teljesen elfeledkeztem róla. Legalább ő is tudja, hogy én mit érezhettem Edwardéknál egy hete. Micsoda gonosz vagyok! Pedig rajtam van a nyaklánc is. Szörnyű.

-         Csak nyugodtan – válaszolom.

-         Szia – elköszön és távozik a szobámból.

-         Pá, kiscsaj – szólok utána.

Megrázom a fejem. Ő nem járt sosem úgy, hogy elkalandozott a gondolata a témától? Sőt tudom, hogy neki is voltak már ilyenjei. Hányszor láttam már úgy, hogy csak néz ki az ablakon. Csak én ilyenkor is meg tudtam állapítani, kire gondolt. Gregre, kire másra?

Ismét lemegyek a nappaliba. Szokásomhoz hívem elmosom a használt poharat és a helyére rakom. Aput és a Nagybácsit sehol sem találom, majd később szólok nekik. Ráér.

Jenny int magához, helyet foglalok mellette a tévé előtti kanapén. Hátradőlök és a képernyőre meresztem tekintetem. Kezdi vagy sem?

-       Beszéltél már az ebeddel? – kérdezi hirtelen.

Ó, egek, mindenki ezzel jön! Először Greg, majd Jake, aztán Bridg miatt is felhozódott és most Jenny is hajtja. Elnevetem magam, megölelem őt. Viszonozza a szeretetnyilvánításomat, mégse tudja mire vélni. Én se, és szerintem lényegtelen.

-       Nem – felelek. – Később fogok. Szeretném, ha Greg is ott lenne.

-       Miért pont Greg?

-       Mert az öcsénk a mostohahúgába szerelmes, ezért. Ha már itt kell lennie annak a Szőrgombócnak, akkor teljes békében legyen itt. Vágod nővérkém?

-       Igen. Azt akarod, hogy rád koncentráljanak és ne egymásra. Nehogy egymásnak ugorjanak Bridget miatt, miközben beléd százliternyi vér folyik ki és be.

-       Fején találtad a szöget, okos vagy – mosolygom.

-       Kösz – vigyorog. – Minél előbb tedd meg ezt, lehetőleg.

-       Meglesz – bólintok.

Felállok tőle és továbbmegyek. Markot messziről elkerülöm, mert félek, ő is megkérdezi tőlem ezeket a marhaságokat. Inkább kimegyek a szabadba. Megnézem a Naplementétől különböző színben játszódó felhőket az égen. Szívok egy kis friss levegőt. Meglátogatom a függőágyamat a faágon, amit fogalmam sincs mikor raktam már ki.

Teljesen belepte a hó. Már a két ág, ami tartja alig bírja a súlyát. Egy mozdulattal lerázom róla a rengeteget és bele ülök. Jeges, viszont jól esik. Hátrahanyatlok és nézem az eget. Lassan be fog sötétedni. A színek tényleg elkezdenek játszadozni a felhőkkel. Először csak halványsárga, majd narancssárga, aztán piros, majd égővörössé változik. Megnyugtató nézni, teljesen elálmosodok tőle. Á, és ahogy a hólepte ágakat megvilágítja ez a kis halovány fény! Olyan vörösesen, égőn izzik minden, amire rávetül ez a csoda. Elképesztő.

Hihetetlen, hogy elaludtam rajta. És még hihetetlenebb, hogy idefagytam az ágyhoz. Végtagjaim mind megmerevedtek, alig bírom őket mozgatni. Rettenetes egy fagy lehetett éjszaka, és én idekint voltam. Én marha, már megint hülyeséget csináltam.

Mégis olyan röhejes ez az egész. Egy félvér, akinek átlagos a testhőmérséklete, melegebb a vámpírokénál, idefagy egy legalább száz méterrel a talaj felé tornyosuló nagy fán lévő függőágyához. Mást se tud csinálni, csak felfelé nézni és bambulni. Ami pedig a legjobb, még a nap is süt. Csillog az egész bőröm.

Meg kéne mozdítanom a karomat és levennem a nyakláncomat. Hátha a hőhullámos dolog is visszahatna rám. A fene, de ahhoz itt kéne lennie valakinek, hogy a támadás visszapattanjon róla rám. Elvetendő ez az ötlet. Ismét röhögnöm kell, Pijinek nem fogok a buksija.

Várok és várok, hogy felengedjek. Ez nehéz, mert a fehér hó visszaveri a hősugarakat, tehát lassabban olvadok. Legalább az ujjaimmal már tudok dobolni a nagy semmibe.

Hangokat hallok, farkasüvöltést. Beleszippantok a levegőbe és megérzem a fajtánk és a vérfarkasok szagát. A fülemet szélesebb távra állítom, vagyis jobban koncentrálok az ismerőseim hangjára. Máris megvan, miért ordítoznak ennyire. Engem keresnek.

Akkorát ordítok torkom szagadtából, mint egy vadállat. Remélem, hogy meghallják. Amúgy miért nem tudták, hol vagyok? Mindig ezen a fán szoktam ülni éjszakánként, mindig innen nézem a tájat. Ezeknek szerintem kicsit amnéziájuk van.

Megüt egy büdös szag. Könyörgök valakinek, magam sem tudom, kinek, de könyörgök. Csak ne ő próbáljon felmászni ezen a fán. Csak ne ő vicsorogjon Bolhásként az arcomba, majd röhögje el magát a szituáción.

De hiába remélek én mindent össze és vissza. Aaron megjelenik mellettem átváltozott alakjában és tényleg mosolyog. Torkából vihogásszerű hangot hallat. Égnek emelem a tekintetemet, majd ennyit nyögök:

-       Szabadíts ki, te átkozott dög! – nyah, ez durvára sikerült.

Mellkasából morgás hallatszik. Elkönyvelhetem, amíg a rokonaim ide nem érnek, ki leszek szolgáltatva neki. Minden vágyam ez volt.

Ő azonban merész próbálkozást teszi és rám tehénkedik. Bundás teste máris melegíti az enyémet. Akaratom ellenére is a fejéhez hajtom kiolvadt fejem. Sóhajtok egyet.

Már megint ő húzott ki a csávából. És egy hét múlva ismét ő fog. Vonzódok hozzá.