-         Elmondtam Bridgetnek, hogy vérátömlesztésed lesz – mondja Greg. Fogalmam sincs, mikor ült le mellém utoljára beszélgetni.

Ránézek, megvonom a vállam. Szíve joga, hogy mit mond el a barátnőjének. Ráadásul sose kért engedélyt arra, hogy valamit is elmondjon neki. Nagyfiú ő már, úgy gondolja. Csakhogy nem tudom, ki dédelgette útját egész idő alatt, amióta itt van.

Mégsem tudok rá haragudni. Hisz csak tájékoztatta a csaját arról, hogy mi fog történni nálunk az elkövetkezendő egy hétben. Mindenre fel kell őt is készíteni, mert rá is kihatással lehetnek majd a dolgok. Lehet soha többé nem találkozhatunk, mert az ellenkezőjére is fordulhat a dolog.

-         Semmi gond, öcsi – mosolygok -, rá is gondolni kell.

-         De nem kellett volna – vallja be letörten. – Azóta rémálmai vannak és folyton a te és az Aaron nevét hajtja.

-         Nocsak! Csak nem aggódik a mostohatestvére miatt?

-         Szereti őt.

-         Tudom.

-         De te is szereted Aaront.

A kijelentéstől hátratántorodok. Ez meg honnan a fenéből szedi ezt? Hisz egyszer se látott minket együtt.

-         Libus, érződik rólad a szaga, ha velük találkozol. Alig lehet melletted megmaradni.

-         Hülyeség. Hogyhogy most itthon vagy? – váltok témát.

Ránéz a telefonjára és morog egyet. Akkor szokott így viselkedni, mikor a szerelme nincs vele. És még félti is. Hogy kiktől? Naná, a vérfarkasoktól.

-         Hülye vagy... – jelentem ki. – Előbb mondtad, hogy Bridget szereti a mostohabátyát. Én meg azt tudom, hogy a srác is szereti őt. A dolog kölcsönös. Innenstől kezdve nem kell féltened őt. Légy életvidámabb ilyenkor.

-         Hja, te dumálsz? – veti fel. – Napok óta hullaként viselkedsz.

Milyen igaza van! Amióta hazajöttem New Yorkból és ők is hazajöttek egész idő alatt alig szólaltam meg, bábként mozogtam az egész házban. Mivel vadásznom se kell mennem mostanában, ezért szinte ki se mozdulok a házból.

De eldöntöttem. Ennek mostantól vége. Piji visszatér!! Hisz nincs itt semmi baj. Mi is lenne? Ami N.Y.-ben történt az semmi. Azt se tudták ki vagyok. Ők nem ismertek minket, én ismertem őket. Apu lévén. Ennyi. Gond egy szál se. A vérátömlesztés? Két doki fog rám vigyázni, plusz még egy rakás vámpír, akik olvastak ilyen szakkönyveket. Kizárólag a koruk miatt nem mehetnének dokiknak.

Ki is hessegetem az öcsémet a szobámból és felöltözök. Hirtelen tört rám és még azt se engedte meg, hogy felvegyek magamra valami meleget. Állig bebugyolálva ültem az ágyon, nehogy lefagyjak. Most nem mondhatom azt, hogy a meztelenségem miatt, mert akkor hazudnék. Látott ő már pucéran, sőt...! De ez maradjon titok.

Felveszek egy sárga pólót, aminek az elején egy hatalmas nagy összevissza kanyargós nyíl van, ami lényegében oda le mutat. A nyíl körültekergi egy feliratot: love me!! Nadrágnak egy tűzpiros csípő nadrágszoknyát öltök, aminek a mintája ilyen-olyan figurák. Van rajta Mickey egér, Donald kacsa, Tapsi-hapsi, Dodó, Csőrike és Plutó is rajta van. Meg persze sokan mások. Sapkát ezúttal nem veszek és mezítláb vonulok le a többiekhez.

Mosolyogva látják, ismét a régi az öltözködésem. Csak vigyorgok feléjük és kihúzom magam. Igen, Piji újra a régi mától fogva. Egyetlen egy sajnálatot sem kérek az elkövetkezendő időszakban. És egyetlen egy tanácsot se. Mindent elmondtak nekem, amit csak lehetett.

Leülök Nessiék mellé, akik itt maradnak egy darabig. Örülök nekik, a lánnyal szuperül kijövök. Jake már egy kicsit húzósabb. Renesme elmondta, hogy csak aggódik miattam, mert nem jó ötletnek tartja az egész beavatkozást. Ezen kicsit csodálkoztam.

Ami azt illeti, még nem volt alkalmam bemutatni Jacobot Aaronnak és a többi vérfarkasnak. Fogalmam sincs, mikor kéne ezt megtörténtté nyilvánítani. Minél előbb, annál jobb lenne. Még lehetőleg a nagy esemény előtt. Mert azelőtt ők elmennének, ha lehet. Miért ne lehetne? Nem börtönben vannak.

Helyet foglalok nagy komoran Markhoz, aki a sakkasztal előtt ül. Éppen rakosgatja el a bábukat. Kicsit érdekesen néz rám, mikor meglát. Visszarakosgatja a bábukat a helyükre. Ő van a fehérekkel, én meg a feketékkel. Ő kezd.

Az egész mérkőzés nagyon szoros. Szinte mindig ugyanannyi bábunk van leütve mind a kettőnknek. Rendben van, hogy alig játszom ezzel a játékkal, de értek hozzá. Volt, aki megtanítson. Magával a mesteremmel ülök szemben.

És egy huszárral leütött engem, és kivégeztetett. A tanítványnak még sokat kell tanulnia ahhoz, hogy mesterét legyőzhesse. Végérvényesen megalázza és a földbe tiporja. Jaj, már hallom a gonosz kacajomat, ha eljön az a pillanat. Megborzongok.

Továbblépek tőle, mert Jenny topog mellettem. A párjával szeretne lenni, ne akadályozzam már meg ebben. Én rohadék! A turbékoló pár immáron újra egymásra talált. Két lépés között nyalják és falják egymást. Hányinger.

Brandon telefonál, tehát őt most hanyagolom. Greggel nemrég dumáltam, most ismét elvan a telefonjával a tévé előtt. Bridget lehet elfelejtette a nagy vérfarkas őrületben a kötelességét. Micsoda egy szemtelen fruska! Majd én adok neki. Totál idegessé teszi a bátyámat. Végre valaki, aki nem én vagyok!

Megpillantom Jacobot a konyhában. Fiatal srácnak néz ki, aki éppen ki van gyúrva. Éppen tömi a fejét valamivel. Állandóan éhes, szerencsére teli a hűtő és minden más. Meggondolom magam, nem iszok előtte vért.

- Pij, dumálni akarok veled – szólít meg.

Lezuttyanok mellé az asztalhoz. A szemembe néz, abbahagyja a kajálás. Mit akar tőlem? Tudom, hogy ellenszenves vagyok neki valamennyire, mert meg akarok ölni egyet a fajtájából.

- Kényelmes halála lesz – mondom neki.

Szemében látom az apró villámokat. Erre muszáj nevetnem, megveregetem meztelen vállát. Kicsit félrenyeli a falatot, ami a szájában volt. Öt percig mást se csinálok, mint a hátát veregetem, hogy jobbá tegyem neki. Sikerrel.

-         Bocsi – nyögöm. – Ugye nem ez lett volna téma? Viszont mielőtt rátérnél a mondandódra, elmesélnéd nekem, miként estetek egymásba Renesme-vel? Lehet mesélted már, de elfelejtettem. Szenilis félvér vagyok, jobb, ha tudod.

Egy pillanatra eltöpreng a kérésemen. Miközben mereng a múltban száján lassan vigyor ül ki. Igen nevetséges szituáció lehetett. Azt tudom, hogy Nessie még csak akkor született meg, ő meg 16 éves volt. Azóta is annyi, hisz nem fejezte be a rendszeres átváltozásokat. A falkával van.

-         Huh – fog bele. – Húzós volt, mert egyedül voltam egy vámpírral teli házban. De Renesme viszont ragaszkodott hozzám és én is hozzá. Szóval, amikor Bella nekem esett a hír hallatán, hozzáteszem ekkor már vámpírként, akkor is megbocsátottam neki. Mert barátok voltunk, sőt, szerelemesek is voltunk egymásnak. Aztán ez az érzés megszűnt és átvette egy másik, mennyei érzés. A Nessie iránti szerelmem, ami elválaszthatatlanná tesz minket.

-         Szóval nem harcoltatok, nem kötözködtetek egymással Nessie-vel?

-         Miért tettük volna? Hisz a bevésődés a kölcsönös vonzalomról szól és a teljes odaadásról, nem a szétmarcangolásról.

Nagy kő esett le a szívemről. Tényleg semmi ilyesfajta érzelem nem köt Aaronhoz. Legalábbis én magamon így vettem észre. A többiek véleménye pedig vajmi keveset számít nekem. Ők azt hiszik, fülig bele vagyok esve.

-         Gondolom a srác és a te kapcsolatodról gondolkodsz – találja ki Jacob. – Erről szerettem volna csevegni veled egy peppet. Meg arról, mikor mutatsz már be neki.

-         Nemsokára – mondom. – De mi van a kapoccsal?

-         A tiétek enyhén szólva még nekem is fura. A Cullen család lévén sok marhaságot és hihetetlen dolgot hallotta már, de a tiétek az egészen elképesztő. Hogy meg akarjátok egymást ölni, de előtte lefeküdni a másikkal? Hát mi ez, ha nem valamiféle vonzódás?

-         Jake! Tuti agyadra ment a kaja. Ez marhaság.

-         Fenéket. Ide figyelj Piji, aki meg van őrülve, azt csak te lehetsz. Mi bajod van vele? Vérfarkas, na és? Én is az vagyok, mégis tőlem kérsz tanácsot. Egy 16 évestől.

-         Harminc vagy, öregem – mosolygom. – Csak 16-nak nézel ki.

-         Tök mindegy. Ő talán még öregebb nálam is.

-         Azt nem tudom, mióta bolhás, de azt igen, hogy 22 éves. Szóval fiatalabb nálad, öregem.

-         Mindegy. Te meg vénkisasszony vagy. Ennyi – elmosolyodik. – Ne jártasd ezen a burád, megárt. Ha bevallod magadnak, ha nem, te belezúgtál egy fajtánkba. Jobb, ha beletörődsz.

Elnézem fiatalos arcát, ami a mindezidáig történő átváltozások miatt maradt ilyen gyermeki. Büszke arra fajtájára, mert eképpen is uralni tudják a mifélénket. Szemében elégedettség tükröződik, azt hiszi okosakat mondott.

Vagy lehet tényleg. Mert jobban belegondolva állandóan Aaronon jár az eszem, mindig vonz hozzá valami. Ha vele vagyok, akkor az undor mellett mindig rajtőzik bennem egy olyan vágy, ami azt akarja: mindig legyek vele. A gyomromban fura érzés uralkodik, ami kihat az egész szervezetemre. Meg ott vannak még az álmok, ahova beférkőzte magát mocsok módon. Az utóbbi időkben mindig róla álmodom. És lassan azon csodálkozom, hogy nem vele. És vajon nem azért akarok én vele harcolni, mert így érezhetem testét? Anyám, borogass! Egyre több elképzelhetetlen dolog jut az eszembe.

Jake meg csak vigyorog önelégülten. Felállok mellőle és elindulok a szobám felé. A hátamon érzem a tekintetét, tudom mi jár az agyában. A megfutamodásom gondolata. Tényleg azt hiszi, hogy ezt teszem?

Mielőtt kilépnék a nappaliba vezető küszöbön, hátrafordulok és felé villantok egy mosolyt:

-         Igazad van, Jacob – mondom. – Őrült egy hatással van rám.

A nappaliban is hallom a vihogását. Megmondom a szerelmének, hogy teljese meghülyült. Szinkronban nyomatják a röhögést, ebben is egyek. Ez olyan varázslatos.

És van még valami, ami megakadályozza a szobámba vonulásomat. Egy kocsi parkol le a házunk előtt és egy ismerős száll ki belőle. Carlisle megérkezett az egy hét múlva lévő beavatkozásomra. Azért jött ilyen hamar, mert előtte még ismét át akarják zongorázni az egész dolgot. Biztos, ami biztos alapon. Rájuk hagytam, tegyék azt, amit jónak látnak.

Köszönök neki és megölelem. Érdeklődik hogylétem felől, én meg megnyugtatom. Jókislány módjára dicsekszek azzal, hogy mindennap megittam a véradagomat. Felvont szemöldöke kérdezi, ma is? Oké, ma még nem. De ráérek, nem érzem szükségét.

A tiszteletteljes üdvözlés után tényleg elvonulok a szobámba. Bekapcsolom a gépet és netezek egy kicsit. Küldök e-mailt Alice-nak, nehogy aggódni merjen és nehogy még ideküldje Jaspert az esetleges támadáslehetőség végett. Majd Aila is kap tőlem egyet avégett, hogy minden rendben van velem. Ne féljen a bálon történtek miatt, annak semmiféle következménye sem lesz. Várhatólag. Mert mivel egyik ellenfelünk se ismert minket. Én onnan őket, hogy Apu mesélt róluk nekünk. Velük vigyáznunk kell.

Ezeken kívül szétnézek a világhálón, hátha találok valamiféle jót. Nézelődök ruha iránt, könyv iránt, és régi vágyam egy írógép beszerzése is. Most, hogy ismét eszembe jutott, kutatgatok utána. Rengeteget lök ki a gép, ahol be lehetne egyet szerezni. Megpróbálok valami közeli helyről zsákmányolni egyet. Legnagyobb örömömre Mansonban találtam is egyet. Holnap érte megyek.

Még mielőtt kikapcsolnám a gépet, megnézem az e-mailjeimet, hátha valaki visszaírt már. Úgy látszik Aila netközelben volt, mert kaptam tőle egy választ. Azt írja, semmiféle balhéra nem emlékszik. A bál simán lezajlott, mindenki jót mulatott. Csak azt sajnálta, hogy hamar leléptem az én fess szerelmemmel.

Szerelmemmel?! Voltaképpen mit ámítom magam? Ha még Aila is meglátta a köztünk lévő kapcsot, pedig csak fél napig se volt velünk és akkor is vitatkoztunk egy sort, akkor tényleg lehet ebben a szerelem dologban valami. Kacagnom kell az egészen. Ilyen szerencsétlen helyzetet! Én és egy vérfarkas? Egy Szőrcsimbókkal éljek együtt? Ezt a történetet megírom egyszer. Komolyan, regénybe foglalom.