Lediktálom neki a címet, majd leteszem. Aila a legjobb újságíró ezen a helyen. Ő tud mindenről, ami ebben a városban és a környékén történik. Semmi sem marad előtte titkon. Mindent kiderít. És azt is tudom, hogy azt is tudja, amiért idejöttünk.

Körbe-körbe járkálok szobában. Azon elmélkedem, hogyan kéne nyomtalanul és feltűnésmentesen végigszaglászni a városban. Aaron mindenféleképpen jó, hogy jött, mert rá könnyedén felfigyelnek. És a srác önként vállalja majd a csali szerepét.

Engem az se zavarna, ha egy két vámpírt megölne. Igazán nem. Én csak azt szeretném tudni, ki áll ezeknek a hátterébe. Annyira örülnék neki, ha nem a Cullen család ősi ellensége rendezné romokba a város lakosságát. Én annyira örülnék neki.

Ám Apuék? Apuék annyira el vannak velem foglalva, meg másokkal, hogy ilyenekre nem figyelnek. Már több mint ötven éve nem jelentkezett az ősi vámpír megölni minket, erre most ismét megjelenik. Gyilkol, mert élvezi és gyilkol, mert nagyobb lesz a hatalma.

Kopogtatnak az ajtón. Bizonyára Aila érkezett meg. Kinyitom az ajtót, de Aaron mellkasa köszön vissza nekem. Fenézek az arcára és elég mogorva tekintettel találkozok. Elengedem magam mellett, hagy menjen be a szobámba.

-         Lehet itt valamit burkolni? - kérdezi.

-         Persze, falat. Kezdj neki, lehet kiraknak az épületből miatta.

-         Agyas, kajára gondoltam. Korog a gyomrom.

Odamegyek a szobatelefonhoz, kezembe veszem és odaviszem neki. Ő furcsállva nézi. Megnyomom rajta az egyes gombot, ami a portát hívja, majd a füléhez nyomom.

-         Rendelj kaját a számlámra – mondom fakón. – Kérjél egy kancsó almalevet is és valamilyen sütit. Vendégünk lesz.

Belenyúlok a zsebembe, pénzért kotorászva. Előveszek egy 10 dollárost és odanyújtom neki. Borravaló a pincérnek. Zsebre vágja, jobbal elnyújtózkodik a fotelban.

Én bemegyek a fürdőszobába és lezuhanyozok. Miután végzek felveszek egy sortot és egy toppot. Így megyek ki a nappaliba. Jah igen, egy lakosztályt béreltem ki.

Aila már ott van és éppen a sráccal beszélget. Úgy látszik elvannak egymással, bár látom Aaron szemén az unott kifejezést. Talán nem jön be neki a szőke csaj? Pedig hozzávaló lenne.

Barátnőm feláll megölelni engem. Ad két puszit az arcomra és máris magával rángat. Kéri az összes pletykát, ami velem történt az elmúlt fél évben. Azóta nem találkoztunk egymással. Legutoljára azért jártam erre, mert Apunak egy aktáját kellett elhoznom. Neki más elfoglaltsága akadt.

-         Aila... - szólitom meg -, mit tudsz a gyilkosságokról?

Rám néz, elmosolyodik és egy jegyzetfüzetet vesz ki a táskájából. Fellapozza és megvizsgálja. Átadja nekem.

-         Ebben le van írva minden, ami az üggyel kapcsolatos. Állítólag ma este bált rendeznek azok az emberek, akik érdekeltek ebben.

Ijedve látom, hogy olyasmi történt, amiről még egyikőnk sem hallott egész életében. A legalább 160 évem alatt én nem. Szívesen megkérdezném Brandonékat, de nem akarom megzavarni a hátralévő szünetüket. Utánanézek magam.

A kis noteszkába nevek vannak felsorolva. Olyan emberek, akiknek igen sok pénzük van és igen nagy hatalmuk. A hatalom elnyeréséhez úgy látszik mindent bevetnek, még szövetkeznek is egymással. A rohadékok kihasználták azt, hogy egy fiatal vámpírbagázs pusztít a városban. Összeszűrték a levet a mifélénkkel, mert azok könnyen meg tudják fenyegetni az embereket.

Mindenki jól jár. A vámpírok embervérhez jutnak, a fejesek pedig megszerzik a vállalatokat, üzleteket és mindent, amire szükségük van. Észrevétlenül terjeszkednek, mert senki sem gyanítja rajtuk kívül, hogy mi létezünk. Áá, mérges vagyok.

A bálról annyit ír, hogy teljesen fajtánk mentes lesz. Aila megvan rá hívva, neki kell meginterjúvolni az embereket. Megkérném rá, hogy számoljon be az eseményekről és arról, hogyan viselkedtek a pénzhajkurászok. Ennél jobb ötletem van.

-         Gyerünk, bolhazsák – pattanok fel. – Megyünk veszünk neked öltönyt, nyakkendőt. Embert varázsolok belőled.

Háborodását nem leplezi, célirányosan az ajtó felé veszi az útját. Könnyedén utolérem és útját állom.

-         Mi van? Nem akarsz táncolni velem? – duzzogok. – Szóval rossz bőrnek tartasz. Hát jó.. megyek egyedül.

-         Ütődött vagy, Piroska – jelenti ki és megrázza a fejét. Halkabbra veszi a hangját: - Vámpírokról volt szó, nem keringőről!

Aila eközben jóízűen falatozgat a felhozott kajákból. Szerintem a mai napja se volt másabb, mint a többi. Ide-oda rohangált a városban, mert muszáj volt neki. A jó cikkért és a jó hírnévért meg kell dolgozni. Ezt teszi ő is. És persze ezáltal lemond minden élvezetről és csak a karrierjének él.

Arra a hírre, miszerint vele megyünk a bálra, fülig érő mosollyal válaszolt. Megadta a címet, ahova mennünk kell. A partnerével ott fognak minket várni a bejárat előtt. Jelzi ne késsünk, pontban fél 10-kor jelenjünk meg ott. Bólintottam.

Miután elment én gyorsan magamra húzok valami melegebb ruhát, amiben kimozdulhatok és vásárolni mehetek. Rákényszerítek Szörpamacsra is némi ruhát. Vonakodva veszi fel a vékonyka cuccokat. Legalább úgy néz ki, mint aki melegen fel van öltözve.

Kirobbanunk a szállodából, bepattanunk a garázsban lévő kocsimba. Körbe-körbe furikázunk az utcákon egy normális bolt után kutatva. Akkora ez a város, mint Crowley ezerszer. Első perctől elegem van belőle, túl nagy a zaj. És meg lehet fulladni a szmogtól. A társam is fintorog. Az más kérdés, hogy tőlem vagy sem.

Egy bevásárlóközpont századik emeletén végre megtaláljuk a nekünk való üzletet. Elegáns báli ruhákat és öltönyöket árulnak benne. Igaz főként esküvői szalon lenne, de akad köztük nekünk megfelelő öltözék is.

Mivel Aaront könnyebb felöltöztetni, ezért vele kezdek. Mivel elég barna a bőre, ezért inkább fehér színű ruhára gondoltam. Az eladónő megmutat néhány választhatót. Egyik jobb, mint a másik. Sorban felpróbáltatom vele azokat. Valahogy mindig nevetnem kell rajta, amikor kijön az öltözőfülkéből. Egyre mogorvább képet vág, ám arca ellenére is igen fess mindegyikben.

Végül egy könnyű szabásúnál maradtunk, ami kiemeli alakját. Az inge, nyakkendője és az öve fekete, valamint a cipője is. Lehet, hogy ő fog egyedül eképpen megjelenni, de fantasztikusan mutat benne. Eláll a lélegzetem, hacsak meglátom.

Most következek én. Először felpróbálok egy egyrészes, vállatlan ruhát. Mindenkinek tetszettem benne, csak saját magamnak nem. Következő egy kopp fekete nyakpántos egyrészes ruha, aminek a felsőrésze testhez simuló, szoknyarésze laza. Ebben is szép voltam. Másoknak.

Hosszas turkálás után rátaláltam az igazira. A leendő partneremhez is passzol. Szintén egyrészes, vállatlan. Ám ez attól különbözik az elsőtől, hogy a szoknyarészén nem tapad rám, hanem a kevés alsószoknyával elválik tőlem. A színe teljesen fekete. Az alján van egy kétujjnyi fehér csík, amiből liánszerűen futnak fel a fehér levelek, szépen bemintázva az egész anyagot.

Szavamra mondom, ebben a ruhában meglátva, Aaron is elfüttyentette magát. Ja igen, ő volt az egyetlen, aki közönyösen nézte végig a száz ruha felpróbálását. Egy szót se szólt egész idő alatt, csak mereven bámult előre.

Jaj, a cipőm. Nos igen, mivel így is magas vagyok, elég csak egy öt centis sarkú elegáns fekete szandált felvennem a lábamra. Azt pedig bárhol kaphatok. A ruha alatt úgyse látszik, megveszem az elsőt, amit látok.

Felszerelkezve indulunk vissza a szállodába. Még van egy óránk ahhoz, hogy elkészüljünk. Megparancsolom a Bolhazsáknak zuhanyozzon le és szedje rendbe magát. Én is ezt teszem, kitudja hanyadszorra állok a víz alá.

A zuhanyozással végezve felveszem a ruhámat. Felülre szilikon melltartót vettem, aminek nincs pántja. A hajamat szabadon hagyom, nem kötöm össze. Rakok magamra némi sminket, amit a nők általában magukra mázolnak. Felhúzom a ruhához tartozó kesztyűt és kimegyek a nappaliba.

Aaron már ott áll és idegesen topog. Kicsit megakad a levegője, mikor meglát, hamar összeszedi magát és kimegy az ajtón. Felkapom a bőrkabátom és a táskám, majd utána rohanok. A liftben érem utol.

Kevesebb, mint 13 perc alatt jutunk el a megbeszélt helyre, pontban időben. Kicsit se puccos hely. Vörös szőnyeg, riporterek sokasága veszi körül a bevonuló embereket.

Meglátom Ailat is. Vörös ruhája földig érő, testhezálló. Elég merész dekoltázzsal. Párja mellette vigyorog a büszkeségtől. Szépen szólva igaza is van, Aila elég szép teremtés. Ha pasi lennék tuti rábuknék.

Bevonulunk négyesben. Első, amit megérzek az a fertő bűz. Egyre több meglepetés ér ma engem. Mit keresnek itt vérfarkasok? Csak ők tudnak számomra elviselhetetlen szagot árasztani. Ami pedig eléggé aggasztó, hogy ők is megérezhetnek engem.

A hely belül is elég merész. Totál giccses arany szegélyek, minták. Tiszta barokkos beütés. Ettől a hányinger kerülget, mindig is utáltam a túlzott aranyt. Aranyiszonyom van.

Van itt minden, svédasztal, piásasztal. Az emelvényen egy zenekar játszik kellemesen ringó dallamokat. Ennek köszönhetően feléled bennem az a vágy, hogy a táncparkettre lépjek. De kivel? És amúgy is, dolgom van.

Lábujjhegyre állok a topánomban, hogy elérjem partnerem fülét. Ő egy kissé lehajol segítségül. A fülébe súgom:

-         Vérfarkas szagot érzek, rajtad kívül van itt még valaki.

-         Én is érzem a fajtád szagát – fintorog, és elvigyorodik. – Ölünk?

Megrázom a fejem és kézen ragadom. Beviszem a tánctérre, elé lépek és felvesszük a tánchoz szükséges alap pózt. Ismét csodálkozok, a srác tud valamit. Megfogja a derekam, kezem a vállára teszi, a jobb karomat meg a másik kezébe. Magabiztosan irányít.

Ösztönösen tesszük a lépéseket, figyelmünk máson jár. Ő a vámpírt keresi, én az ebet. Ennyi ember illata mellett elég nehéz megtalálni őt. Annyira csábítanak ezek az illatok, nehéz koncentrálnom.

Úgy látszik Aaron érzi ezt, mert közelebb von magához. A zene eközben lassabbra váltott, olyan meghitt összesimulósra. Magához ölel, én átkarolom a nyakát. Mellkasában hallom a morajt, ami a nemtetszését jelzi. A teste is remeg.

A mód, hogy az vérebek szagára koncentráljak hatásos. Néhány perc múlva elhaladunk egy olyan ember mellett, aki rettentő szagot áraszt ki magából. Egymásra nézünk, ő is érzi az én illatomat. Megtorpanunk.

Felnézek táncpartneremre, ő célirányosan bámul előre. Arra nézek, amerre ő. Neki is megvan a szag forrása. És én felismerem őt. Az ősi ellenségünk régi csatlósa. Legtöbbször őt küldi minden eseményre, mert jómaga igen lusta és csak parancsolgatni tud ilyen jelentéktelen eseményeknél.

Innenstől kezdve minden hirtelen történik. Az idő lelassul az emberek számára és felgyorsul négyőnknek. Mahoe, a vámpír mellénk érkezik, belevigyorog az arcomba. Nekiesik Aaronnak, aki minden erejével megtartja őt. Nekem pedig a másik vérfarkas ugrik.

Megkezdődött a harc. Aaron állja a sarat és én is. Amikor én kerülök fölénybe ellenfelemmel szemben, akkor próbálom kiszedni belőle, ki lehet ő. A nevét egyszer sem árulja el. Sebaj, bizonyára Aila majd szolgálni tud nekünk némi adattal.

Aaron pedig mindennél jobban próbálja magát visszafogni, nehogy átváltozzon. Vámpír ellensége gyengébb nála, de mégis kénytelen uralkodni a testén. Még mielőtt bekövetkezne mindenki szeme láttára az átváltozás: képességemnek hála mind a kettő ellenfelünkre rá tudom hozni a legnagyobb hőingadozást. Miután ezt megtettem és fagyosan mozdulatlanná dermedtek, felengedem őket, és egymásnak uszítom őket, mert ezt is megtehetem.

Ez olyképp működik, hogy fel tudom kutatni áldozataim gondolataiban a legapróbb rosszindulatát is a társa iránt. És ezt ellenük tudom fordítani azzal, hogy bebeszélem nekik jobban a dolgokat. Így haragra gerjednek és egymásnak esnek.

Mi eközben Aaronnal rohanvást az utcára kerülünk. Gyorsan bevágódunk a kocsiba. Ezerrel hajtok el, minden szabályt kábé megszegve. Rohadtul nem érdekel, van elég lóvém ahhoz, hogy kiváltsam magam a zsaruknál. Természetesen Aaront is. Most per pillanat jobban érdekel az életem.

Olyan éjfél körül vágódunk be a szállodába. Utasítom a srácot, azonnal csomagoljon, indulunk haza. Nem kell kétszer mondanom, azonnal átmegy a szobájában és egy bőrönddel tér vissza. Ki se csomagolt. Mondjuk én se.

Lent a portánál kifizettem a szobát, majd betuszkoljuk a csomagokat a hátsó ülésre. Úgy, ahogy vagyunk, báli ruhában indulunk neki az útnak. Kétszázzal hajtva.

Most Szőrpamacs vezet. Mivel fél óráig cikizte vezetési technikámat, átadtam neki a kormányt. Félvér létemre bekapcsolom a biztonsági övet, halálfélelmen van a gyerek mellett. Néhol olyan érzésem van, a kanyarokban csakis a két oldalsó kerekeken haladunk előre.

Csakhogy felvillanyozzam a napot, ami másnapba fordult át, ránk villog a rendőrautó. Hangos vijjogással jön utánunk. Aaron lelassít és leáll az országút mellé. Kiszáll a kocsiból és a zsernyákok elé megy. Próbálok hallgatózni, mit mond nekik. Sikertelenül.

Öt perc múlva visszaszáll a járgányba és elhajt. Sebességén mit sem változtatva az előbbiektől. Ha ilyen tempóban haladunk a négy óra kettőre csökken.

Az út további részében senki sem zavar minket. A sofőröm unottan előz meg minden előttünk haladó kocsit. Közben az orra alatt morog, mert éhes. Állítólag van kajája a táskájában. A nagy szoknyám ellenére is hátrahajlok és kotorászok a zsákjában. Találok némi szendvicset, mindet előre rakom a műszerfalra. Egyet kicsomagolok és a szájába nyomok. Megfogja, és mostantól egy kézzel vezet. Belesüppedek az ülésbe.

Fellélegzek, mikor megjelenik előttünk a Crowley tábla. Hajnali fél három van. Mondom Aaronnak, hogy először hozzájuk menjünk, az anyjáéknak mondja azt, hogy meggondolta magát és hazajött. Bólint és bekanyarodik a sarkukon. Kevéssel a házuk előtt leparkol, köszönés nélkül kiszáll, kiveszi a cuccát a hátsó ülésekről és a hátsó bejárat felé veszi az útját.

Bemászok a kormány elé, megigazítom az ülést, hogy elérjem a pedálokat, majd fék csikorgatva hazahúzok.

Még van egy teljes napom, amíg a többiek hazajönnek. Ezalatt az idő alatt eldöntöttem, semmit sem csinálok. Elegem van, túl sok megrázkódtatás és információ jutott nekem az elmúlt időszakban.

Így is teszek. Először is levetem magamról a báli rucimat és gondosan a szekrény mélyére rejtem, nehogy megtudják a többiek, mit műveltem. Aaronnak is megmondtam, nehogy beszélni merjen a barátai előtt erről a kis kiruccanásról. Még a gondolataiból is űzze ki.

Hajnali négy ellenére megfürdök. Szokatlanul mocskosnak érzem magam mostanában. Kezemben egy pohár vér, kell a nyugtatószer. Ezúttal állati nedűt iszok, állat nélkül.

Fogalmam sincs, mióta vagyok már benn a kádban, de ahogy a fényeket elnézem igen reggel van. Egészen kivilágosodott, ebből következtetek a bealvásomra. Fáradt is vagyok. Még mindig.

Megválok a hideg víztől és felveszek egy bemelegítő együttest. A konyhában kimosom a poharamat, eltörlöm és a helyére teszem. A nappaliban elterpeszkedek a kanapén és kezembe veszek egy könyvet. Közben meghallgatom az üzenetrögzítőt. Rengeteg üzenet érkezett azalatt az idő alatt, amíg nem voltam itthon. Apa is keresett, nyugodt hangon. A többiek is, mind. A mobilom nincs bekapcsolva, ezt is megemlítik. Alice nem látja a jövőmet, nem látta mit csináltam az elmúlt napban.

Felhívom Brandont é megmondom neki, hogy lent voltam a parton egész nap. A telefonom itthon hagytam és bizonyára lemerült. Semmi gondom sincs, teljesen jól vagyok. Megkönnyebbülve köszön el.

Ezenkívül fordítanom is kellene. A könyvet ezúttal e-mailban küldték el nekem és kérik, abban is küldjem vissza átfordítva. Angolról magyarra szeretnék, ha egy horroros történetet fordítsak. Neki is kezdek.

Ez beletelik annyid időbe, hogy ismét lemenjen a nap, én meg megint mosott kakiként érezzem magam. Azért még gyötröm magam a TV előtt és megnézek néhány anime-t. Az Animaxon éppen a Chrno Chrusade megy, ami egy démon srác és egy ember lány szerelméről, harcáról szól az démonok ellen. A másik a Naruto. Nagyon érdekes, minden gyerek tud valamit az erejéből kihozni. Csakrájuk van, amit felhasználnak. A harmadik a Hellsing. Nekem való anime, hisz a vámpírokról szól. Csak itt egy kicsit azokról a hiedelmekről mintázták őket, miszerint nem mehetnek ki a napfényre mert elporladnak. Koporsókban fekszenek és feltétlenül gonoszak. Ám van egy, akinek a mestere egy ember. Az a vámpír megvédi a nőt mindentől. Ebben a részben éppen a nő a halálán van és műtik. Visszaemlékezik arra a napra, mikor találkozott védelmezőjével. Nagyon megható és enyhén véres.

Elég a brutális hülyeségekből. Irány fel az ágyam. Azt se tudom, hány óra van. Holnap valószínűleg korán itthon lesznek a többiek. Feltételezvén velük jön Nessie és Jacob is. Mennyire örülnék nekik! Igazán megkedveltem őket.

Levetkezek és bemászok az ágyba. Egy percig se gondolkodok. Vajon miért ájulásszerűen merülök bele ismét az álmok tengerébe? És miért kísért már megint a Vérfarkasfog?