Innentől szabad a pálya, bármit csinálhatunk. Ugyan eddig se volt megmondva az, hogy ki mit tegyen, mégis programokat szerveztek nekünk, amik során megismerhettük egymást.

Kicsit unatkozok. Edward és Bella Nessie-hez mennek, így én most kihagyom az ottlétemet. Inkább csatlakozok Apuékhoz a Cullen házba. Nagy a nyugalom, semmi sem zavarja meg ez. Nincs pezsgés, vagy csak én vagyok ennyire felpörögve? Valaki beszélget a másikkal, valaki TV-t néz, valakik a szobájukban vannak. Teljesen fogalmam sincs, mit tegyek.

Ismét van időm elmélkedni egy kicsit. Sok hülyeség az eszembe jut, mit általában. Per pillanat az ötlött az eszembe, mi lenne akkor, ha egyedül hazamennék. Ott legalább el tudnám magam foglalni valamivel és nem kéne unatkoznom.

Elkérhetném az egyik kocsit a Carlisle-től és elmehetnék a közeli nagyobb városba valamilyen járgányt venni. Azzal hazajuthatnék egyedül is. Persze erről a többieknek nem kéne tudniuk. Hisz egész idő alatt alig foglalkoztak velem. Mintha itt se lennék.

Közbe nézem az arcokat. Jenny és Rosalie egymásra találtak, ismét pletykálnak valamiről. Mivel már régebbről ismerik egymást, így bőven akad mesélnivalójuk a másiknak. Sokat nevetnek és birizgálják a hajukat. A nővérkém ismét szőke, eredeti. Teljesen lekopott róla a festék. Felhőtlenül boldog mind a kettő, nevetnek egymás sztorijain.

Mark közönyös arccal olvas egy tudományos szövegű könyvet. Edward magyaráz mellette, hogy mire kell odafigyelnie. Bátyám bólogat, néha felfigyel rá. Ők is megértik egymást. Ezek szerint Edward mégse ment Jakékhez.

Greg Jaspert fogta ki, egymást méregetik. Kint vannak a szabadban és verekednek. Egymást vágják a földhöz, mintha rohadt nagy mulatság lenne. Szemlátomást mind a ketten élvezik a dolgot.

Apu Emettel beszélget valamiről. Erről álmomban se hittem volna, hogy megesik, erre tessék. A srác úgy néz fel Brandonra, mintha az egy Isten lenne. Na jó, annál jóval kevesebb... Mindenesetre Emett ismét tanulhatott valamit.

Esme amint látom ennivalót készít. Valószínűleg Bridg kapja majd az adagot. Ám ez a főzőcske örömöt okoz neki. Miközben vagdalja a zöldségeket dudorászik, mosolyog és táncolgat.

Carlisle pedig éppen most érkezik haza a korházból. Egy srácnak eltört a karja több helyen. Elég komor az arca, valami aggasztja. Kissé szórakozottan megy el mellettem, kissé meg is lök. Mintha ott se lennék.

Nos igen, innen esek én ki. Most nem akarok felmenni Bridgethez, mert ő egész idő alatt Gregről dumálna. Meg amúgy is, épp most indul fel hozzájuk Rosalie és Emett.

Keresem Alice-t. Edward helyett ő kísérte el Bella-t. Remek. Vele legalább el tudtam volna dumálni valamiről. Erről is letehetek.

Tényleg megyek Carlisle-hez és elkérem az egyik kocsijukat. Aput is odaintem. Inkább megmondom nekik, hogy elmegyek, mintsem elszökjek. Habár az se lenne nagy szám, mert Alice tuti látta már.

-         Carlise – szólítom meg. – Kölcsön kérhetném az egyik kocsitokat? Be szeretnék menni Port Angelesbe venni egy járgányt.

Brandon felvonja a szemöldökét, a Nagybácsim csatlakozik hozzá. Várják, hogy folytassam.

-         Hazamegyek. Itt nem találom a helyemet. – Carlisle-ra nézek. – Sajnálom, nem a ti hibátok. Csak úgy érzem, mintha mindenki kerülne engem. Amióta itt vagyok, és ez már két napja, rajtatok és Nessie-ken kénívül senki se szólt hozzám. Szellem lennék, vagy rém?

Beletelik vagy két percbe, míg megemésztik a dolgot. Egymás szemébe néznek, majd körbe a házba. Egyből átcsillan az agyukon, hogy itt mindenkinek megvan a maga párja a családban. Kivéve nekem. Elmosolyodom és bólintok egyet. Nyújtom a kezem.

Ekkor Edward odatoppan mellém, gondolom mindent hallott. Csatlakoznak hozzá a többiek is. Kivéve azokat, kik nincsenek itthon vagy fent vannak az emeleten.

-         Nem mész sehová – jeleni ki Edward.

-         Micsoda?! – hüledezik Jenny. – Te el akartál menni? És miért?

-         Nővérkém... – kezdeném, de nem fejezhetem be.

-         Őrült vagy, Piji – kezdi Mark is. – Itt hagynál minket?

-         Bátyókám... – ismét félbe szakítanak. Kezdem unni.

-         Úgy érzi elhanyagoljuk – mondja Edward. – És ez igaz is.

-         Miért lenne igaz? – kérdezi Mark.

-         Elmagyarázom – fogok bele ismét és remélem, ezúttal be is fejezhetem.

Tévedtem. Edward ismét befejezi a mondandómat:

-         Amióta itt van, egyikünk se ült le vele beszélgetni. Mindeninek megvan a két család között a párja. Brandon és Apa, Emett és Mark, Greg és Jasper, Bella és Bridget, Jenny és Rosalie.

-         Alice vagy te? – kérdi Jenny. – Veletek mi a helyzet?

-         Nos, én egyáltalán nem érzem magam egymértékűnek vele – vallja be őszintén a srác. – Alice pedig igyekszik kerülni a látomásai miatt.

Szóval ezért ment el ő és nem Edward. Kerül engem, hogy ne lássa, mi fog felem történni. Roppant kedves, de szeretném én eldönteni, mit akarok tudni. És amiket ő lát, azt igen. Feltétlenül. És Jake mellett gyengébb a képessége.

De, ha így áll a dolog, akkor tényleg jobb, ha elmegyek. Még mielőtt ebben megakadályozhatnának, kihúzok a házból. A garázshoz megyek és a mi kocsink közül viszem el az Apáét. Gázt adok neki, és már porzok is el a fenébe. Irány Port Angeles.

Az út feleannyira kanyargós, mint a miénk. A kocsi könnyen irányítható, hajtatok százzal is. Azt teszem. A látnivalók semmivel egyenlők. Alig látok valamit, olyan gyorsan hajtok. Alig húsz perc alatt teszem meg odáig az utat.

Örömmel látom, hogy az első üzlet egy kocsiszalon. Leparkolok előtte, már bent is vagyok az épületben. Szebbnél szebb autók tárulnak elém. Mind fullextrásra felcicózva. Kábé mind sportkocsiféleség. Ilyen nekem nem kell. Fordultamból kimegyek az üzletből.

Csüggedten hajtok tovább, hátha találok másikat. Ám egy plakáton felfigyelek egy hirdetésre. Éppen erre van nekem szükségem. Tárcsázom az papíron lévő számot. Kiderül, még mindig megvan neki. Egyből odahajtok.

A srác kicsit meghökkent, mikor meglát. Elképedve nézi, ahogy egy kicsit puccos kocsiból szállok ki éppen. Én azonban magabiztosan megyek felé. Nyújtom a kezem és bemutatkozok:

-         Heló, Piji Cullen vagyok. Te vagy az a srác, aki a hirdetést feladta?

Megszorítja a kezem és elmosolyodik. Végignéz rajta, elfüttyenti magát.

-         Kocsi pöpec, tulaj pöpec, öltözet merész... – állapítja meg. Bevezetet a házába. Hellyel kínál, elfogadom.

-         Álmomban se hittem volna, hogy egy cicababát fogja érdekelni a járgányom.

Elnevetem magam. Cicababának nevezett? Pont most, amikor a legrosszabb formámban vagyok?

-         Éppen engem – mondom. – Láthatnám élőben is?

-         Persze, természetesen. Kövess, légy szíves.

Kimegyünk a hátsó ajtón. Majd be egy garázsba. Ott áll az én gyönyörűségem. Megfényezve, megolajozva, teljesen készen. Megsimogatom az oldalvázát. Totál belezúgtam.

-         Nah, ilyet se láttam még, hogy egy csaj belezúgjon egy háromkerekűbe.

Ismét nevetnem kell. Hisz jó hogy nem szeret bele egy háromkerekűbe, mert nem is járkál háromkerekű az utcákon. Ennek hiányába a lányok se kedvelhetik.

-         Magad építetted. – mondom. – Miért adod el?

-         Apám azt mondta, szabaduljak meg tőle. Szívem szerint megtartanám, de kell a pénz.

Ez őszintén hangzott. Mivel ennyire megtetszett a háromkerekű közlekedési eszköz, így bármennyit leperkálok neki. Inkább én állítom ki a csekket, mint ő.

Előveszem a füzetemet az övtáskámból. Egy igen nagy összegről állítok ki egyet, aminek az eleje 6-tal kezdődik és utána öt nulla áll. Majd átadom a srácnak. Neki meg muszáj megkapaszkodnia valamiben.

Kimegy az építmény kulcsáért. Én addig jobban megszemlélem. Tényleg három kereke van és gurul. Elől egy, hátul kettő. Maga a jármű kicsi, de ahogy a motorjánál matatok eléggé erős felszereltségű. Kétüléses, cabrióvá alakítható. Kicsi a csomagtartója ugyan, de két táska elfér benne bőven. Az orra összeszűkülő, attól még elfér benne a motor és a többi alkatrész. Az ablaknak, ha cabrióvá alakítod, akkor is megmaradnak a vázai körébe. Belül kék bőrülés, piros műszerfal és fekete kormány. Az egész karosszéria pedig sötétzöld, rajta fehér tenyérlenyomatok.

A régi tulaja visszajön. Felhívta a bankot, hogy igazi-e a csekk. Így tanulta a filmekből, én meg csak mosolygok rá. Minden joga megvan arra, hogy ellenőriztesse új vagyonát.

- Amilyen kicsi, olyan fürge – világosít fel. – Kipróbáltam éjszaka az egyenes úton és megütötte a kétszázötvenes sebességet is. Ja és még valamit. A tenyérlenyomatok világítanak a sötétben. Saját találmány.

- Köszi szépen. Nagyon baba a kocsi.

Beszállok a kocsiba és kényelembe helyezem magam. A srác mellém ül az anyósülésre. Kihajtunk a sportkocsi hoz. Leállítom a motort és átpakolom az egyik csomagtartóból a másikba a táskámat.

Úgy döntöttem, hogy amivel jöttem, azt itt hagyom a fiúnál megőrzésre. Megbízok benne. Ha tévednék, így jártam. Senkit sem értesítek afelől, hogy hol hagytam volna. Tudom, Alice egyből megmutatja nekik. Alighanem már el is indultak ide. Jobb indulni.

A kicsi kocsi tényleg jól megy. A kanyarokat is simán beveszi, hiába van egyel kevesebb kereke. Hála a lengéscsillapítónak és az egyéb ismeretlen kütyüknek.

Így egyedül totál unalmas az út hazafelé. Hallgatom a rádiót, éneklek vele. De ismét nincs, aki szóba álljon velem. Micsoda egy rohadt élet ez. Totál hullámvölgy. Visszasírom azokat a napokat, amikor mindig nevetnem kellett. Nem is volt ez olyan rég... olyan három hónap környékén. De ki kell vernem a fejemből azt az indokot, miszerint Bridget miatt lenne.

Valaki követ. A visszapillantó tükörből látom, hogy egy terepjáró közelít felém. A fene enné meg, ezek utánam jöttek. Unottan lekanyarodok az útról és leállok. Kiszállok a volán mögül és nekitámaszkodok az ajtónak.

-         Te ezt most komolyan gondoltad? – esik nekem egyenesen Brandon. Ilyennek még nem láttam. Este fél 10-kor kiborul. És nem általam, hanem miattam. – Nem magyarázta el neked senki?

-         Mi a fenét kellett volna elmagyarázni nekem? – kérdem. – Amint mondtam ezelőtt három-négy órája, hogy egy kukkot sem szóltatok hozzám.

Mélyet lélegzik, majd kifujja a fölösleges levegőt. Egy percig némán áll, közben csatlakozik hozzá utastársa. Alice arcán nincs mosoly, ez egy kicsit megrémiszt.

-         Arról van szó, hogy láttalak téged és azt az Aaront. Aaron ismét meg fog harapni téged, Piji. Ezúttal tényleg meg fogja sebezni a szívedet. Az Ezüst Vérfarkasfoggal.

Muszáj megkapaszkodnom valamiben. Olyan erősen fogom Brandon karját, hogy hallom csontjai reccsenését. Ő érzéstelen arccal tűri a fájdalmat, amit okozok neki. Bárcsak ne tenném.

-         De hiszen neki már nincs... – nyögöm. – Itt van nálam.

-         Azzal fogja.

-         Hogyan?

-         Először átharapja a bőrödet a fogával, majd bele mélyeszti a Fogat a szívedbe és átszúrja. Ettől megvadulsz... és Aaronnak esel.

Végre leesett a tantusz. A többiek tudtak már erről és azért nem közelítettek felém egyszer sem. Micsoda megkönnyebbülés. Vagyok olyan őrült, hogy ezen röhögjek? Naná, hogy vagyok.

-         Feltételezve ettől fogok meghalni – mondom.

-         Dehogy – vallja be Alice. És no lám..., mintha elpirulni szeretne. Lesüti a szemét – Aaron és te… izé… szóval…

Felnézek az égre. Már megint az, hogy én lefekszek azzal a Szőrcsimbókkal. Legalább azt látta, hogy élvezni fogom a dolgot? Egekre, mit fogok én még átélni.

-         Viszont azután semmi bajod se lesz.

Végre valami, amit ismét örömet okozhat nekem. Ennyi lett volna kezdettől fogva az egész? Ágyba bújok Aaronnal, majd felszabadulok? Ha ezt tudom, akkor már a vízesésnél megtettem volna. Én barom.

-         Efelől szeretnék hazamenni – jelentem ki. – Alice, nem kérdeznéd meg Jake-t és Nessie-t, hogy nincs-e kedvük ellátogatni hozzánk Carlisle-val? Ő úgyis jön az átömlesztésre, vele jöhetnének.

-         Miért menjenek?

-         Bevallom önző szándék vezényel. Jake Aaron miatt aggódik, pedig nem is ismeri. Szeretném, ha megismernék egymást és rájönne, milyen kiakasztó. Nessie-vel meg szeretek beszélgetni. Ennyi.

A lány elmosolyodik, bólint. Ezzel elintézetnek találja a dolgot. Visszaszáll a kocsiba. Brandon még marad pár percet. Kioktat a drága.

-         Carlisle-val értesültünk arról, reggel milyen élvezettel ittad a vért. Szeretnélek megkérni, hogy otthon is igyál meg legalább egy két decis pohárral reggel. Ezzel csökkenthetjük annak az esélyét, hogy bevadulsz.

-         Tényleg azt hinnéd? Kétlem, de megteszem – és vigyorgok. – Ám mindenki tudja, hogy hazajövök?

Megrázza fejét, komoran tekint rám.

-         Greg és Bridget nem tudják. Ők fent aludtak.

-         Ne is mondjátok el nekik – mondom. – Most megyek tovább, mert még ma haza akarok érni és még van két óra az útból kb.

-         Vigyázz magadra, Pij. Tudod, hogy az életem vagy.

-         Én is szeretlek Apu – megölelem és beszállok a kocsiba. Gázt adok, visszanézés nélkül elhajtok mellőle.

A továbbiakban az utam tényleg halálunalmas. Apu szavai egy kicsit elgondolkoztatnak azon, hogy igyak vért. Ráadásul minden nap két decit? Ezek megzakkantak.

Ha minden igaz, akkor van egy teljes napom, mire hazajönnek. Azalatt az egy nap alatt beszélek Aaronnal. Minden gátlásomat és minden undoromat félrerakom, a gyomromat a helyére igazítom mielőtt elmennék hozzájuk. Mindezt titokban persze, mert ha Bridget apja rájön a dologra, akkor eltiltja tőlünk őt.

Már megint a pech! Anyám borogass! Ha ezt az elkövetkezendő időszakot túlélem, akkor mindenki happy lesz. Vajon én is?!