Reggel arra kerek, hogy rázogatnak. Ránézek a kis éjjeliszekrényen lévő órára. Már kilenc óra van. Ennyire kidöglöttem tegnap? Régen esett meg velem az, hogy ennyit aludtam. Ha jól emlékszem még egészen fiatal voltam. Száz éves se.

Renesme ül mellettem és mosolyog. Kezében egy pohár vörös ital. Megnyalom a szám szélét és elveszem tőle. Megköszönöm neki, majd kortyolgatni kezdem. Ő csak annyit fűz hozzá, hogy Bridget érdekében igyam meg ezt. Nehogy rátámadjak.

Különösen nézek rá, miért támadnék én a lányra? Hisz eddig nem kellett vért innom ahhoz, hogy találkozzak vele. Mégis jól esik a nedü, finom húsevő állaté. Érzem a zamatát.

Nessie kimegy halványan mosolyogva. Valami aggodalmat viszont felfedeztem a tekintetében. Szokatlanul ébertelen ébredésemnek tettem be ezt a megállapítást. De most, öt perccel később még mindig látom a szemén.

Leteszem az éjjeliszekrényre a véres poharat és a fürdőszobába megyek. Belenézek a kicsi falitükörbe és látom: éjszaka kivert a veríték. Rosszat álmodtam volna? Egyáltalán nem emlékszek rá. Szóval ezért rejtőzködött a fiatal lány arcán a feldúltság?

Meleg vizet engedek a kádba. Amíg folydogál, addig a szobában kiválasztom a napi cuccomat. Fekete cipő az egyik lábamra, másikra fehér. Zöld és sárga csíkos bő csípőnadrág, kék felső és piros dzseki. Fejemre az I love vampiers baseballsapkám.

Visszamegyek a kádhoz, elzárom a csapot. Levetkezek és elmerülök a habokban. Hátradöntöm a fejem és próbálok visszagondolni az éjszakámra. Sehogy se sikerül. Teljes homály, hólepte az agyamat.

Miközben fürdök, még mindig iszogatom a félliteres pohárból a vért. Meglehetősen nagy mennyiség ahhoz képest, hogy tegnapelőtt ittam meg ugyanennyit. Ilyen sűrűn vágynék rá már megint? Valami bajom van ismételten.

Kopogtatnak az ajtón. Renesme biztos aggódik miattam és megnézi, mit csinálok. Beengedem, ő pedig benyit. Majdnem felsikoltok, mikor Jacobot látom meg az ajtóban állva. Ijedten ellenőrzöm: a hab mindenem elfedi.

Ő is csodálkozik, de egyáltalán nincs benne a letámadási vágy. Semmit sem jelent számára egy fürdőző lány látványa. Hála Nessie-nek.

Jake hátrafordul és kikiált a helyiségből:

-         Még él!

Elnevetem magam. Belesüllyedek a vízbe, majd kibújtatom a fejem. Látom a srác eltávozott. Fogok egy törölközőt, kiszállok a vízből. Megtörölközök, majd felöltöm a ruhámat. A szekrényemen nagytükör is van, azon megnézem a kinézetem. Ismét kacagnom kell. Újra őrült külső.

Lemegyek a földszintre. Meglepetésemre Edward és Emett is itt van náluk. Éppen hallom, hogy Bella azért nem tudott jönni, mert otthon kicsit nagy lett a kupi. Elkacagom magam, ahogy beindul a fantáziám. Edward is röhög velem, mert beleolvasott a gondolataimba.

Csatlakozok hozzájuk az asztalhoz. Nessie látja a kiürült poharamat, elveszi tőlem. Belenyúl a hűtőbe és elővesz egy újabb adagnyit, majd kiöntve elém rakja. Ezek halálra akarnak vérezni?

-         Mi ütött belétek? Miért akarjátok azt, hogy vért igyak mindenféleképpen?

Azért mégis iszom. És mennyeien hat rám.

-         Beszéltél álmodban – mondja Nessie.

-         Hogy én? Mondanom kellett volna... – mondom. – Igazán sajnálom. Ez nálam mindennapos szinte.

-         Brandon idejött az éjszaka – vallja be Edward. – Azóta Emett és én itt vagyunk, hogy vigyázzunk rád.

-         Huh, kösz. Na és mit mondtam? – érdeklődök.

-         Ölni akarsz – szól közbe Jacob kicsit fagyosan. – Állandóan ezt hajtogattad: „ölni akarok. Érezni akarom a vérét! Bridget… Aaron…”

Elmosolyodom. Ezek azt hitték, meg akarom ölni a lányt, ha már kiejtettem a nevét egyszer. Biztosan tudom, Aaront akartam kinyírni akkor. És megint olyan érzésem támad, mintha rólam és a srácról szólna az egész életem. Mindenhol ott van az a Szőrcsimbók. Elegem van belőle.

Azért biztonságképpen kiürítem még ezt a poharat is.

-         Nyugodjatok meg – mondom utána. – Bridgettel semmi bajom. Alig érzem az illatát, tehát nincs veszélyben. Aaron vérét akarom érezni.

Jacob kiejti a kezéből a hatalmas nagy lapát kanalat, amivel a reggelijét burkolja magába. Rám mered, szemei villámokat szórnak. Megértem a viselkedését, hisz egy vérfarkasról beszéltem az előbb. Mégis jobb, ha bocsánatot kérek tőle:

-         Bocsáss meg, Jacob, de ez ellen az érzés ellen semmit sem tehetek.

-         Tudom – dünnyögi.

-         Jaj, skacok, ne drámázzatok már – próbálja oldani a feszültséget Renesme. – Az a lényeg, hogy Bridget nincs veszélyben. Jake, Piji úgyse fogja bántani Aaront. Egy vérfarkas se fog meghalni.

-         Remélem is.

Elgondolkozok azon, hogy mi lenne, ha megölném a srácot. Több embert magamra haragítanék, mert lényegében mindenki szereti Aaront. Semmi hasznom nem lenne belőle, csak az, hogy én jobban lennék és megszabadulnék tőle. Márpedig az rossz vég egy barátok nélküli világban.

Edward és Emett felállnak. Még annyit mondanak távozásuk előtt, hogy fél óra múlva a pályán. Érdeklődésemre, miszerint milyen pályára megyünk, a baseballozást válaszolták. Játszani fogunk, mert esőre áll az idő. Nagyszerű program ilyen időben. Hó is van, meg eső is lesz. Korcsolyázni szeretnének netán?

Jake megkönnyebbülhetett a bocsánatkérésem után, mert vigyorog. Átkarolja Nessiet mosogatás közben, aki élvezettel dől a srác mellkasához. Milyen megható. Fölöslegesnek érzem magam.

Felspurizok a szobámba. Kinyitom az ablakot és kiugrok rajta. Egy fa törzsén kötök ki, felmászok rajta. A magasban átkémlelem a környéket, hatalmas pusztát keresve. Nem is olyan messze van egy hely, amit fák vesznek körbe. Arrafelé veszem az utam.

Tényleg nagy terület, de alig látszik meg rajta a sok futkosás. Nem hiába, a vámpírok futás közben alig érintik a talajt. Szinte repülnek.

Felnézek az égre. A felhők elborítják az eget, a Nap itt is állandóan bujdosik. Szeretnék egyszer végre Napra menni, de az én bőröm is csillogna. Az emberek pedig újra öldösnék az egymást boszorkányság miatt.

Lefekszek a pálya kellős közepére. Azon gondolkozok, hogy mi lenne, ha megkérném Jacobot és Renesmét, jöjjenek velünk C-be? Akkor a srác is láthatná, mi folyik köztem és Aaron között. Renesme pedig kicsit kimozdulna.

Vajon nem csak azért hívnám őket, hogy biztonságban legyek? Nem lenne ez egy kicsit önző dolog? Hisz így végül is biztosítékot kapnék arra, hogy nem én vagyok őrült. Meg aztán, ha elszabadulna a pokol, lenne kire támaszkodom. De erre nem ott van a családom?

Eskü megbolondultam. Miért toboroznék magam mellé még több ismerőst? Hisz nincsen semmi baj. Hisz csak egy farkassal van bajom. De az is hamarosan megszűnik. Miért akarom én Jacobot is belekeverni? És miért Nessie-t?

Halk dobogást hallok. Felülök. Az emlegetett szamárpár egyik fele megjelenik. A lány kecsesen jön felém, fejét rázogatva. Idősebb vagyok nála jóval, mégis parancsolgatni akarna nekem? Érdekes.

A párja kijön a fák közül. Felső testén nincs semmi, meg sem érzi a hideget. Ő is rázza a fejét. Jesszus, ezek itt vagy lecsösznek, vagy megvernek. Elnevetem magam.

A többiek is jönnek, kocsikkal, motorral, quaddal. Hát az öcsémet is nyakon kell vágni, hogy ilyen időben fagyoskodásra kényszeríti a csaját.

Látom a csaj is összehozta a ruházatát. Azt hiszem rossz hatással vagyok rá. Piros és kék zokni, térdig érő lila rövidnadrág, narancssárga felső és zöld hajráf.

Látom rajta, hogy valami baja van. Vajon elmondták nekik Edwardék, hogy róla is álmodtam? Biztos be van ijedve szegény. Hisz egy rakás vámpír veszi körül. Így jár az, aki közénk kerül.

A csapatok felállnak. A mi családunk az övék ellen, valamint hozzánk csatlakozik még Emett. Bella beáll bírónak, Esme pedig elkapja a labdákat, ami a többiektől jön felé és az dönti el kint van-e a labda vagy sem. Nagyjából hülye vagyok hozzá, de futkosni szeretek.

Mi kezdünk. Alice a dobó, Greg az ütő. Megszólal az első villám, majd a dörgés. Ekkor Greg is beleüt a felé érkező labdába, az messze száll, be az erdők közé. Edward és én szinte egyszerre rohanunk utána. Gyors vagyok, de őt még én se érem utol. Maximum két tizedmásodperc az előnye mindig. Ez pedig éppen elég.

Így megy a játék zavartalanul. Mikor én kerülök az ütő helyre méregetem egy kicsit az ütőt. Próbálgatom, hogy lenne célszerűbb fogni. Mikor rátalálok a fogásra, közeledig a labda. Egy kézzel vágom el a fenébe. Majd elkezdek körberohanni. Nem csalok, sima laza futásban haladok. Így is körbeérek. A többiek körülöttem leálltak. Kicsit furán nézek rájuk. Elveszett a labda. Akkorát röhögök ezen, hogy alig bírom abbahagyni. A többiek is nevetnek rajta vagy rajtam. Ez már hidegen hagy.

Az új labdával Emett is vagányul játszik. Felugrik a levegőbe, úgy kapja el őket, majd még a levegőben továbbítja azt. Rosalie kecsesen, de elég győzelemittasan futkorászik mindig körbe, mikor rá kerül a sor. Tudni kell róla, nem tud veszíteni. Jenny-vel is ugyanez a helyzet. Ebből a szempontból egyenlő a két csapat.

Legutoljára Mark ütött és én futottam a labda után. Könnyedén megtaláltam és visszadobtam a feladó felé. Ujjongva hallom, hogy Bella száját a „kintvan” hagyja el.