Húhú! Lassan itt a téli szünet. Megtudtam, hogy Forksba készülünk a rokonokhoz. Carlisle-t és a fiúkat ismerem ugyan régebből, de a többieket még csak említésből. Kicsit idiótán is érzem magam emiatt. Alice-ről hallottam, Belláról is, Emettről és Rosalie-ról is. Jah és igen. A kis Reenesme, aki szintúgy félvér, mint én. Én születtem előbb, de akkoriban valami elérhetetlen helyen éltünk. Természetesen miattam. Így azt hiszem születésem után úgy száz-százötven évvel, Nessie születése után két-három évvel jöttek rá Carlisle-ék, hogy én is létezem. Kicsit cikinek tartottam ezt akkor. De hát ez van.

Most, így 13 év múlva nemigen ismerném fel a gyereket, mert egyrészt hetente nőtt fél évet, másrészt meg rég láttam. Sokat változhatott azóta. Amúgy ahogy Carlisle-től hallottam az ő vére nem mérgez. Akkor az enyém miért? Lehet sosem tudom meg. Őszintén? Nem is érdekel túlzottan. Viszont ami még meglepő a számomra, hogy beleszeretett egy vérfarkasba csecsemő korában. Kész katarzisként érte őt és Jacobot, a vérfarkast, a bevésődés. Ma már békésen járogatnak egymással, ahogy hallottam Marktól és Jennytől.

Jaj igen, ők ketten egy hét után visszatértek hozzánk. Egy mukkot se szóltak, hogy mit műveltek ott. Hazajövetelükkor csak mosolyogtak, mint akiket csiklandoznak. Greggel napokig faggattuk őket szakadatlanul és eredménytelenül. Majd feladtuk a dolgot és rájuk hagytuk.

Greg elárulta, hogy Bridget arra kér minket, hagyjunk fel az emberi vérrel. Az igen, gondoltam magamban, a csaj nem lacafacázik. Állítólag nem akar viszályt a vérfarkasok és a vámpírok között. Pláne nem miatta. Merthogy Aaron félti őt tőlünk, Greg pedig félti őt tőlük. Bonyolult ez, viszont Greg nevében mondhatom, hogy ő már leállt vele.

Mikor arra került a sor, hogy ideje ismét emberi vért innunk, ő nem kért belőle. Vicces..., elég könnyen ment neki. Vele ellentétben én még megittam a magam adagját, természetesen donorvérből. Carlisle betartotta azt, amit mondott: Apuval egyetemben összehoztak nekem egy időre való csomagolt vért. Immáron szívószállal iszogatom le-fel bolyongva egy pohárba öntve. Kicsit frusztrál az, a tény, miként le kell mondanom a vadászatukról. Így azokban a napokban, mikor a kényszer bennem van, elviselhetetlenebb vagyok. Amúgy minden oké velem. A hír, hogy a vérátömlesztéssel minden rendben lehet, teljesen felvidított. Visszaszereztem az életkedvemet.

Ó, és említenem sem kell, hogy Bridget szuperül beilleszkedett a mi kis családunkba. Mindenki szereti őt, mert kedves kis teremtés. Mindenki elfogadta azt a hülye tényt, hogy ő is vámpír akar lenni. Én meg közben rosszul éreztem magam, mikor mondta, mert végiggondolva a családban minden hősszerelmes lány vámpír akart lenni. Kivéve az én Anyám. Ő aztán Apu elmondása szerint még csak nem is gondolt ilyesmire. Illetve felvetette egy pillanatra. Ám hamar alábbhagyott az a kis reménytűz Apunak. Miután megszülettem a kedvese nélkül maradt. Engem pedig mindennél jobban szeretett addig, míg először Mark, majd Jenny megjelent az életünkben. Utána egy jó ideig ők voltak a figyelem középpontjában, mert vegára kellett őket szokatnia Brandonnak.

És most, hogy Greg is leszokott az emberi nedű fogyasztásáról, Apu ismét büszke magára. Igaz el van foglalva mostanában velem... naphosszat a telefonján csüng és a testvérével beszél. Kivéve, amikor dolgozik. Akkor pihenhetek végre. El sem lehet képzelni, mennyiszer vettek tőlem vért… Kész buli volt az látni mindenkinek. Apa felhasználta ellenem a Fogat, ami meg tud sebezni. Azzal szúrta át a bőröm az ereimnél, majd nyomta bele a vastag tűt, végén a kémcsővel. Ha nem gyógyulnának gyorsan a sérüléseim, akkor totál kék- és zöldfoltos lennék. Plusz még a fájdalom is kikészített néha. Olyan maró, égető, bizsergető és felkavaró érzés volt, mint ami a vízesésnél történt. Csak ez enyhébb annál. Hiányzott belőle a vágy. És hiányzott hozzá Aaron is.

Bridgetékhez is elmentem párszor, mikor nem volt otthon a Szőrcsimbók. Néha félóránként felhívtam a csajt, hogy elment-e már a féltestvére. Ennek következtében sokszor este tudtam bemászni az ablakán. Túlzottan sokat sosem dumáltunk, mert mindig elálmosodott. Ám főként arról dumáltunk, hogy mi lesz Forksban a téli szünetkor. Meg arról, hogy ő utálja havat, én meg szeretem. Mit vigyünk, mivel megyünk, mikor indulunk, egyebek. Totál ideges a csaj, alig bírom ki mellette röhögés nélkül.

Amikor meg nem foglalkoztam semmiféle üggyel, csak magammal, akkor császkáltam erre arra. A vérfarkasok megenyhültek felém...tényleg visszavonták az összes szabályozásukat. Szóval a partra is lemehetek esténként és akkor, amikor akarok.

Néhány kellemes, váratlan pillanatban a telefonom is megszólalt. Alice hívott fel mindig elújságolni, hogy látta jövőmet. Ilyenkor érdeklődéssel hallgattam a még látatlan új barátnőmet. Mert ezektől a félórás-órás beszélgetésektől eléggé összerázódtunk. Úgy a harmadik–negyedik alkalom után megállapítottam: igaza volt Jaspernek, Alice tényleg jóféle dilis.

Ilyeneket látott rólam. Egyszer szembenézek egy olyan személlyel, akit ő nem láthat. Itt felvilágosítottam: csakis Aaron lehet az. Másszor figyelmeztetett, hogy kerüljek el egy helyet. Nos ezt a helyet nem kerültem el, mert addig dumáltam vele telefonon, míg eljutottam oda. Szép hely volt, kár, hogy vagy harminc métert zuhantam a mélybe. Ugyanis elbambultam és egy sziklaperem végére jutottam. Nagy cucc volt... kis sebesüléssel megúsztam. Mindenesetre Alice rohadt jót röhögött a dolgon. Harmadszor pedig látta, hogy nem fog sikerülni a vérátömlesztésem. Ez egy kicsit lelombozott. Ám Carlisle és Apu megnyugtatott egy konferenciabeszélgetés alkalmával, hogy jobban fognak igyekezni. Újra vidám lettem. Alice is megnyugodott.

Mivel kezdem érezni a hideget, ezért előszedtem régi téli felszereléseimet. Bevallom, hogy saját tervezésű ruháim vannak. Az évek során, amit sikerült átvészelnem, rengeteg pénzt gyűjtöttem össze. Egy szó, mint száz, megtehetem magamnak azt a kis kényeztetést, miszerint saját méretre szabott ruhát ölthetek magamra.

Idén karácsonyra is rajzolok magamnak egy új költeményt. Erre viszont még ráérek. Most azon kell gondolkoznom, hogy mit vigyek magammal Forksba. Ugyan alig 12 óra van az indulásig, de én már lázban égek. Olyan szinten, hogy nem lehet leállítani.

A suliban sem figyelek oda, hanem azt tervezem, mit fogok ott csinálni. Először is találkozok Nessiékkel és beszélek velük. Majd kirándulok egy jót a hegyekbe. Ó, nem ám gyorsított menetben! Szépen lassan, ráérősen. Szánkózni fogok, hóembert építeni és hóangyalkát csinálni.

Délutánonként meg összeszedem a dolgokat, amiket magammal viszek. Szomorúan hallottam, hogy nem mehetek külön kocsival, se motorral. Az utóbbi azért, mert veszélyes lenne. Az előbbi pedig azért, mert Greg megy külön járgánnyal Bridgettel. Hulla jó lesz majd egész három óra hosszáig Mark és Jenny enyelgését nézni, valamint Brandon szóáradatát hallgatni. Mindig ez van, ha valahova elmegyünk egy kocsival. Akkor legalább Greggel hátul ülünk és tudunk kártyázni vagy valami.

Ma, az én kis véradagomat egy félliteres pohárba öntve mászkálok össze-vissza. Testvéreim ennek érdekében elhúztak a francba valamerre. Apu pedig dolgozni van. Greg pedig csajozik. Enyém az egész ház... Milyen rég volt ilyen!

Benyomom a TV-t és a zenecsatorna ütközik velem szemben. Valami förtelmes nyáladzós szám megy, egyből elnyomom. És vagy száz csatornán keresztül csak kapcsolgatok. Semmi nincs ebben a lapos dobozban. Lehangoló.

Pörögnöm kell, vagy visszaesek valahová. Megvan mit teszek... lemegyek a partra fürödni. Elvetendő, lefagynék. Fordítani valóm sincs, mert az ügynökség jelenleg el van veszve. Vagyis vírusosak lettek a gépeik és addig nem tudnak dolgozni.

Nemrég felhívtam Aput, hátha kell neki valamilyen segítség a korházban. Estére elkél a segítség a gyerekeknél, mondta, mert néhány gyerek alvajáró és néha a leglehetetlenebb helyekről szedik elő őket. Meg többeknek nem engedik az alvást és ilyenkor el kell őket foglalni, mert a szülők nem nagyon érnek rá. És én szeretek velük foglalkozni.

Az egész házban dübörög a Ska-p. A zenekar hallgatása közben azon töröm az agyamat, miért pont a gyerek osztályra küldött Apu. Tudtommal tovább képzéskor máshonnan is elmegy néhány nővérke. Én meg most vért iszogatok pohárból. Emberi vért.

Brandon pedig tudja, mi folyik le bennem, amikor donorvér folyik le a testemben. Kicsit feszült, kicsit érzékeny és érzéketlen. Valahogy hasonlít arra, hogy nincs rajtam a nyakláncom. Különös.