Otthon röptében elmesélem a családnak, mit tudtam meg. Apának ez újabb tanakodást ad, hogy a srác rólam álmodott - és valószínűleg ugyanazt - mint én róla a támadás után. Fel is húz azonnal a szobájába. Elkacagom magam.
Majd a szobámban felkapok magamra egy narancssárga térdig érő bő szoknyát, lila felsőt, elől megkötős, fehéralapon kék pöttyös pólót. Lábamra hosszúszárú converse csukát ráncigálok. Fejemre pedig egy sapót rakok, buggyosat. Olyan jambó félét.
Elköszönök a családtól, akik sok sikert kívánnak az összebarátkozáshoz. Nem köszönöm meg, majd ha sikerül. Kocsiba ülök, megnézem, minden a helyén van-e. Ellenőrzöm, hogy nincs-e benne valami visszataszító. Semmi. Totál steril a járgány.
Bridget ablaka lassan átjáróvá minősíthető, mikor újra bepattanok rajta. Ő felriad, lehet elbóbiskolt egy peppet és én felriasztottam. Mindenesetre elnevetem magam a vicces kinézetén. Kicsit kótyagos, de a meredt szemeik, amik engem pásztáznak mindennel felér. Úgy érzem jól fogunk szórakozni.
- Pattanj fel csipkerózsika! – köszöntöm.
- Szia Piji! Hát te hogy kerültél ide? – köszön ő is és teszi fel a hülye kérdést.
- Bejöttem az ablakon – mutatok az ablakra, totál unottan.
Megfogta a fejét az ablak újonnan való használatának rávilágítása után.
- És miben segíthetek? - érdeklődik
- Gyere velem, megyünk vásárolni egyet.
- Mégis hova? Itt Crowleyban nincs semmi!
- De Mansonban van! – világosítom fel.
Ekkor olyan megvilágosult képet vág. Hirtelen kivágódik az ajtón leszalad, majd vissza. A telójához kap, megnyom három gombot és vár. Kisvártatva beszélni kezd. Valami megbeszélt találkozója lett volna Vanessával és ő teljesen elfelejtkezett róla. Szerencsére a barátnői nem haragudtak meg rá, elnapolták a dolgot. Bridg pedig megkönnyebbülve teszi le a telefont. Visszafekszik az ágyára.
Leülök mellé, matatok valamit a borzos haján, közben szüntelenül kuncogok. Lehet zakkantnak néz, de nem zavar.
- Na? Jössz velem Mansonba? – kérdem újra.
- Mehetünk – válaszolja.
- Kint leszek.
Kimásztam az ablakon és leugrottam a kocsimhoz. A továbbiakban várom, hogy megérdeklődje az apjától, hogy eljöhet-e velem. Gondolom kicsit furcsállja majd, hogy a lánya pont velem fog eljönni vásárolni. Ráadásul egy városba.
Úgy öt perc múlva már ki is nyílik a bejárati ajtaja a háznak. A lány először meghökken, mikor meglát. Ezúttal a kocsimé a csodálat. Szeretettel megpaskolom a kicsikét, majd beülök a kormány elé a másodperc tört része alatt. Onnan integetek neki, hogy igyekezzen.
Mikor beül mellém, meg sem várom, hogy a biztonsági övet bekapcsolja. Rossz szokás, mert nekem fölösleges. De azért sikerül neki. Majd faggatom egy kicsit arról, hogy mit szeret. Ő válaszolgat. Hirtelen megint belém költözik a kisangyal... ismét faggatni kezdem: miért akar ő vámpír lenni? Ezen kicsit összevitatkozunk, de hamar lehiggadunk.
Úgy fél óra múlva Mansonba találjuk magunkat. Lelassítok az úton, mivel korlátozás van mindenhol. Ez természetes, efelől utálom a tötyörgést.
Fogalmam sincs, hány boltot nézünk végig a délután folyamán. Azt viszont meg tudom állapítani, hogy nálam több szatyor van, mint nála. Lássuk csak, mit is vettem: fehérneműt, színeset, vicceset és egyszerűt. Felsőket, bőket, testhez simulósakat. Fülbevalót, zöldet, kéket, sárgát, vöröset. Cipőt: sportosat, elegánsat, szandálosat, csizmásat. És még sorolhatnám. Ami a legjobban tetszik, az egy farmerszoknya. Évszakhoz megfelelően lehet váltani szára méretét. Rengeteg cipzár van rajta, egészen combtőtől kezdve vízszintesen lefele húsz-huszonöt centinként. Így miniszoknya is és hosszúszoknya is kisülhet belőle. Ezenkívül pedig rengeteg másik cipzár is található rajta, össze-vissza, keresztbe-kasba. És ami a meglepő, hogy egyik se merevíti az anyagot. Fantasztikus tervezés.
Mikor leülünk kajálni egy étterembe előveszem az egyik szerzeményem.
 - Totál vagány cuccokat vettem! Ez a piros hajpánt királyul fog kinézni a csillogós citromsárga napszemcsimhez – nevetem.
Bridge erre kicsit furán mered rám. Ismét kacagok.
- Téged mi lelt? - kérdezi
- Jaj, tudod, hogy csak vicceltem! – fülig ér a szám, és érzem, hogy ez a nevetés szívből szól. Nincs citromsárga napszemüvegem.
- Na jó, tényleg azt hittem, hogy megőrültél – jelenti ki.
- Mostanában sűrűn gondolhattad azt, hogy valami baj van az elméddel, igaz? – kérdezem tőle.
- Nos igen, valóban – vigyorog.
Valamin elmereng és én is követem a példáját. Totál hülye ez a csaj, de nincsen vele semmi baj. Főleg, mert ki tudta végre mozdítani Greget a házból, végre láthattam totál normálisan nevetni és mosolyogni. Nem mintha, ez nem lett volna nála szokás, de azok olyan üres mosolyok voltak.
És ezt szóvá is teszem a lánynak, hogy milyen nagyszerű egy teremtés. Ő ezen meglepődik, de megmagyarázom neki, miért. Nem várta, hogy pont ezt fogom róla mondani, de hát ez van. Örüljön neki, hogy happy end lett a vége.
Miközben a kólámat kavargatom a szívószállal, ő felteszi az újabb bugyuta megállapítását:
- Annyira furcsa, hogy te szoktál enni, meg inni.
- Miért fura? – kérdem megszeppenve.
- Mert az. Jenniferéktől sose látom ezt, és úgymond tetszik, hogy neked szokásod az evés – mosolyog, bár egy kicsit erőltetetten.
Erre muszáj nevetnem. Tetszik neki, hogy eszem?! Nekem kevésbé. Meg aztán mondtam volna azt, hogy azért eszem, mert megfeküdte a vad a gyomromat? Azon nyomban hányingert kapott volna és kiadta volna magából a kaját.
Egyik pillanatban olyan képet vág, mint aki rájött valamire. Szemei kerekek, döbbenettől fűtöttek. Nah mi van? Rájött, hogy le is támadhatnám? Fogadok, hogy pont ez járt az agyában. De még mielőtt megmondhatnám volna neki, hogy nyugi, megszólal:
- Eljössz hozzánk? – szólal meg hirtelen.
- Még szép, már vártam, hogy megkérj rá – nevetek, totál szívből.
Kirakjuk a lóvét az asztalra, majd távozunk.
- Nem baj, ha először hozzánk megyünk? Ki akarom szedni a cuccaimat – kérdezem.
- Persze, nem gond.
Örömmel látom, hogy ezt mondta. Gyorsan a gázra lépek és kiló negyvennek száguldunk végig az úton. Kevesebb időbe is telik, mire végre kikötünk nálunk.
- Nem haragszol, ha megvárlak itt kint? – kérdezi, mint aki félne bejönni. Meg is értem, így válaszolok:
- Nem erőltetem, ha nem akarsz bejönni. Nem lesz két perc, és visszajövök.
- Okés – mondja nyugodtan.
Befutok az ajtón, elrebegem a családnak, hogy majd jövök, Bridgetéknél leszek, majd fel a szobámba és ledobtam a cuccokat az ágyamra. Ha hazajöttem helyére rakom őket. Aztán kipattanok az ablakon, le a betonra. Mindezt alig két perc alatt véghezvittem. A lány, akit én anno vérbanknak neveztem, döbbenten néz rám. Biztos őrültnek tart.
Visszaülünk a kocsiba, egyből indítok. A csajszi újfent megint későn csatolja be az övét. Legközelebb odafigyelek rá, de tényleg.
Látom rajta, hogy valamiért feszeng. Nem firtatom, miért, hátha nem rám tartozik. Ám amikor leparkolok a házuk előtt megszólal:
- Ha Aaron bunkó lesz, ne haragudj – mondja, és tényleg komolyan gondolja.
- Aaron? - kérdezem
- A mostohabátyám.
- Ja, értem – nah, szuper, gondolom magamban.
Kiszállunk a kocsiból és a ház felé megyünk. Vajon ciki azt gondolni, hogy itthon érzem magam? Valahogy nincs bennem az a feszéj, hogy ne érezzem magam jól náluk. Ha azt mondanák: érezd magad otthon, tuti azt csinálnám. Mert ha ezt mondják, komolyan gondolják, nem?!
A házban elég kellemes illatok terjengnek. Látom, hogy feltehetőleg October, Jack új felesége főzöget valamit a konyhában. Csodálkozásomra pedig ezt a mennyei illathoz enyhén érezhető, de mégis kivehető bűz társul. Csak azt ne mondja, hogy Aaron egy vérfarkas, mert akkor lehidalok alfába.
Octobernek is be vagyok mutatva mostmár. Ez elhessegeti magamtól az idióta gondolatot. Felmegyünk Bridget szobájába, körülnézek és kinyilvánítom tetszésem. Aztán leülünk az ágyra és dumálunk. Főként Gregory-ról kérdezősködik, én meg válaszolok. Majd hirtelen felpattan és kimegy a szobából. Valami eszébe jutott. Na irány utána.
A fenti nappaliban találom meg, ami elég tágas ahhoz képest, hogy fenti. Leülök az egyik fotelba és elnézem, mit babrál az őrült leányzó.
És ekkor érzem azt a fertő bűzt, amit kezdetektől fogva, mihelyst beléptem. A szag irányába fordítom fejem, ekkor meglátom Őt. Ő lehet Aaron, akiről Bridget mondta, hogy lehet gorombán fog velem viselkedni. Szóval ő tudja, hogy Aaron vérfarkas. Mi a fene, előbb tudott róla, mint én.
Ez viszont nem lényeg. Teljesen máson jár az eszem, szemem pedig rajta jár. Szerintem alig lehet 22 éves a srác, mégis kigyúrt, izmos alakja van. Haja sötét, szeme fekete. Vérszomjas összeállítás. Arca erőteljes, férfias. El tudom képzelni, hogy a kemény vonások mögött érzékeny lélek lakozik. Látom, ahogy teste megfeszül, arcizmai viszont kisimulnak. Nincsen más rajta, csak egy szakadtas nadrág, az is csípőig letolva. Felkavarodott a vérem a látványától.
És ő is bámul engem, nem kis csodálkozással. Testem éget a tekintetétől, fogalmam sincs miért. A fog körül, a szívemnél pedig egyenesen lángol. Mi a fészkes fene történik velem megint? Miért kalapál úgy a szívem, mint egy ütve fúró?
Bridget viszont, még mielőtt erre rájöhetnék, elráncigál a nappaliból. Valahogy nem vagyok hajlandó vele menni, ezért erőlködnie kell. Végül azért csak sikerük kicibálnia a fotelból és betuszkolni vissza a szobájába.
Lepottyanok az ágyára, egy szót sem szólok. Ifjú barátnőm pedig kérdőre von:
- Mi volt ez?
Most mi a fenét válaszoljak erre, ha én sem tudom? Egy darabig gondolkozok ezen, de képtelen vagyok rájönni. Így csak elmosolyodom, mint egy rossz viccen és megvonom a vállamat.
Kopogás nélkül berontanak a szobába, Aaron az.
- Bridget, azért nem gondoltam volna róla, hogy pont a Cullenekkel állsz össze.
Aaron fogd be! Azzal barátkozom, akivel akarok.
- Azzal a Greg gyerekkel jársz, a nővérével jársz vásárolgatni. Veszélyesek, az égre már!
- Veszélyesek? Te is veszélyes vagy és a barátaid!
Na király, ezek itt leállnak fél napot veszekedni. Pedig már így is sötét van. Még szerencse, hogy holnap nincs suli, mert hétvége van. A veszekedést pedig akkor sem előttem kéne lebonyolítaniuk. Főleg nem arról, hogy ki a veszélyesebb a két faj között. Nevetséges. Ennek jeléül el is nevetem magam.
Mind a két elfogultan vitatkozó fél felém fordul, meglepetten, érdeklődve. Bridg tekintete annyira nem zavar, de a srác fürkésző pillantása annál jobban. A szaga orrfacsaró, el is fintorodom. Észreveszi és megemlíti:
- Mivan, Vérszívó, csak nem irritálja valami az orrod? Elmondanám, hogy te se vagy valami fress, egzotikus női illattal ellátva. Hányinger kerülget.
Vérszívónak mert nevezni? Ő, akinek a fajtájának a szőre néhol csimbókokban szokott összeállni? Ő ennyi erővel lehetne Csimbókfejű is. A dühöm egyre jobban előtör. Már megint az a különös érzés tőr belőlem elő, amit az erdőben éreztem teliholdkor.
Látom rajta is, hogy megfeszülnek izmai, enyhén remegnek. Szemei végigpásztáznak rajtam, újra és újra. Fentről lefele, lentről felfele. Tüzetesen végigmustrálgat, majd egy bizonyos pontnál megállapodik a szeme. Újra égetni kezd a Fog, vele együtt kalapál a szívem.
A pokol elszabadulása előtt, felpattanok az ágyról. Aaron mellett kimegyek az ajtón, meglökve őt, mert nem ment arrébb. Odalent elköszönök Jacktól és Octobertől. Majd a bejárati ajtón túl felgyorsítom lépteimet. Következő másodpercben már a kocsinak adom a gyújtás. Elszáguldok.