Reggel éppen úgy kelek, hogy nem kések el. Mint egy gép, úgy öltözök, azt sem tudom, mit veszek magamra. Még az órák előtt meg akarom látogatni a csajt. Szóval igyekeznem kell. Lent a konyhában csak egy joghurtot kapok be, hogy ne legyen üres a gyomrom és ne kelljen a vérre gondolnom. Gyalog indulok neki, így gyorsabban odaérek hozzájuk.
A lány még itthon van, szerencsére. Bemászok az ablakán, megpillantom őt az ágyon ülve. Elköhintem magam, majd megszólalok:
- Bridget, ugye?
A lány megrezzen, peppet megijedt. Azt hiszem nyomban hátast dobna, ha tudna ültében. Kicsit szaggatottan, félősen felém fordul. Szemei tágak, arca meglepetéstől tükröződik.
- Mi van, pizsama van rajtam? – kérdezem
- Nnnnnnem, de te Piji vagy, ugye? – kérdezi ő
- Jah, Greg nővére. Tudsz mindent, igaz?
- Mindent és nem félek.
- Ki kérdezte, hogy félsz-e? Engem az érdekel, hogy mit akarsz Gregtől. Úgysem változtat át vámpírrá.
- Szerintem meg igen, ha megkérem rá.
- Őrült vagy! Tudod milyen nyomorúságos egy élet?? Nem is élet, hanem halál.
- Én akkor is vámpír akarok lenni, úgy mint Greg. És vele akarok élni.
- Hogy a fészkes fenébe akarnál te még vele élni? Hisz 17 éves, ha vagy!
- Ahha, szóval erről beszélt Greg. Ez a te hideg természeted… - mondja a kiscsaj.
Forr bennem a méreg. Hogy beszélhet velem így, ez a... vérbank? Hmm, megvan már mit teszek vele. Úgy fog égni, mintha kemencében sütnék. Megtudja, hogy mi az én hideg vérem.
Erősen koncentrálok a lány szervezetére. Látom, hogy kezd feszengeni előttem, kezd megjelenni a homlokán a verítékcsepp. Egyre több. A következő pillanatban legyezőként használja az egyik füzetét. Mindenközben csak nézzük egymást. Lehet kiült az arcomra a gyilkos mosolyom, mert hirtelen halálfélelem lepte el a testét. Még jobban verítékezik.
De még mielőtt befejezhettem volna a tortúrát, valami ránehezedik a nyakamra és helyet foglal ott. Egyből egy súlyos kő esik le a vállamról, és én hirtelen észbe kapok. Bridg a paplanra dől, és mélyeket lélegzik. Szeme nem rajtam, hanem a hátam mögött lévő alakon pihen. Megfordulok.
Greg áll velem szemben. Szemei nem mutatják a haragot, csak egy kis szánalmat. Majd odamegy a lányhoz és melléül. Halkan megkérdezi tőle, jól van-e.
Megfogom az ezüst fogat a kezemben, letekintek rá. Íme az, ami ismét megnyugtatott egy végzetes kimenetelű eseménytől. Az Ezüst vérfarkasfog.