Későn kelek, gyors felöltözök. A telóm már csörög, hogy hol a fenében vagyok. Elfelejtettem, hogy ma mennem kell segíteni a tesiszertárból kicipelni a dolgokat, felkészülvén az órára. Nem figyelem, mit veszek fel, lényegtelen. Arcom és fogam megmosom és már pattanok fel az én kis robogómra.
Az utat úgy 10 perc alatt megteszem. Viszonylag száraz, sehol egy vízfolt. A nap nincs elől, teljesen elborítja a felhőzet az eget. Itt majdnem minden nap ilyen. Azokon a napokon, amikor nem, hiányzunk az iskolából.
A tesitanár vár rám. Kicsit türelmetlen, de mégis vidám. Fekete haja gondosan megfésülve, izompólója a testéhez tapadva. Megnyerő egy alkat, minden csaj álma.
Kiszedünk minden szőnyeget, amire szüksége van az osztálynak, aki ide jön. A felemás korlátot is felállítjuk, valamint a fiúk korlátját is. Mire végzünk, becsengetnek.
Én távozom, irány fizika óra. Egyedül ez a tanár az, aki utál engem. Minden órán beszól nekem valamit, hogy viselkedjek normálisan. Miatta voltam már legalább négyszer az évben az igazgatóiban. Pedig hozzáteszem, még csak két hét telt el belőle. Ha ezt megszorozzuk a tíz hónappal, akkor elég rengeteg jön ki.
Ez a délelőtt is hamar eltelik. Fizika óra után történelem, nyelvtan, kémia, tesi és végül egy latin. Mindegyiket szeretem a maga módján, még ha nem is jelentenek nekem megerőltetést.
Valahogy midig ebédszünetben futok össze a többiekkel. Mármint a testvéreimmel. Greg odaül mellém, ahova szokott.
Egyből mondja a hírt:
- Nála van a farkasfogad.
Nagy szemekkel meredek rá. Majd összeszedem magamat. Lopva a Bridget nyakára emelem tekintetemet, és látom, tényleg ott van. Majd az arcát nézem és elmosolyodom. Miért bámul ez mindig minket? Szóval miatta nem találtam meg sehol se. Viszont akkor miként került hozzá?
- Hol találta? – kérdezem Gregtől
- Azt mondta az erdőben. Szerintem kutatni ment oda. Nem akar leszállni rólam.
- Mi a fészkes fenét tettél már megint?
- Semmit, de komolyan. Öcsém, Piji, te néha rosszabb vagy, mint Jenny...
- Tudom – fintorgok. – Néha úgy érzem, saját magam bőszítem, nem másokat.
- Érdekes – véli. – Visszaszerezzem a nyakláncod?
- Ha kérhetném minél előbb. Már érzem a súlyát, hogy nincs rajtam. Fogalmam sincs, hogy hogyan esett le a nyakamról. Valószínűleg, mikor a vérfarkast tettem rendbe.
- Tudtam, hogy visszamész oda. Bridget azt hiszi megöltem őt.
- Kyle jól van, legalábbis szerintem. Mert nem láttam mostanában.
Elkuncogja magát. Tudom, hogy miért és én is elvigyorodom. Bizarr helyzet a miénk a vérfarkasokkal. A szaguk ellenére nincs velük semmi bajunk. Azon pedig nem lehet segíteni. Megkötöttük a mi kis szerződésünket, miszerint nem teszünk semmi rosszat, nem ölünk embert a környéken és az ő területükön. Ők pedig titokban tartanak minket és védik a környéket.
Nekem meg van egy kis problémám ezzel is, mint minden mással. Van egy farkas, akit egyáltalán nem tűrök meg magam mellett. Annyira irritál, hogy az már szörnyű. Emberi alakjában pedig még sosem láttam. Nem fedte fel magát előttem, és nincs is szándékában szerintem. Lehet emberi mivoltában is ugyanúgy taszítana. Vagy, már régen felfedte emberi létét és így nincs okom rá gyanakodni. A nyakláncomban van a kulcs, hogy ne essek neki a farkasnak, aki irritál.
- Greg, kérlek szerezd vissza a nyakláncomat – mondom újra.
Meglesz nővérkém, meglesz – nyugtatgat.
Téma ezennel lezárva. Most Mark figyelmét keresem, de nem találom. Nagyon el van bambulva, orra alatt mosoly húzódik. Egek, mit művel már megint a kis agyacskájával. Remélem semmit. Lábammal megbököm, mire felocsúdik és felém fordítja szikrázó figyelmét. Felvillantom csillogó fogaimat felé, mire lenyugszik.
Apa toppan be az ebédlőbe, felénk jön. Elmosolyodik, mert észrevette, hogy valakik róla beszélgetnek. Közbenéz, közben folytatja utunkat felénk. Markhoz és Jennyhez jött. Behozta nekik pár lapot, amit a következő órájukhoz szükséges. Égre-földre keresték azokat a cuccokat, de sehol sem találták. Kiderült, hogy a korházban volt. Brandon összefogta őket néhány papírjával és bevitte őket akaratán kívül. Testvéreimen látszik a megkönnyebbültség. Köszönik neki.
Nekem mára vége a napomnak, legalábbis a délelőttömnek. Otthagyom a többieket az asztalnál és a parkolóba megyek Apuval. Ő helyet foglal a kocsijában és egy intéssel elhajt. Én meg felpattanok a robogómra, ma úgy döntöttem én megyek későn haza. Van néhány film, amit most adnak a közeli város mozijában. Egész nap ott fogok ülni és megnézni az összest, ami újnak számít. Nem törődök a többiekkel.
Manson városa csak ötven kilométerre van tőlünk. Teljesen tiszta, az emberek ott is normálisan viselkednek, mint itt. Nagyjából tizenötször akkora, mint C. Van benne minden, ami kell. Még bevásárló központ is a pláza cicáknak.
Leparkolok a mozi előtt, rárakom a motorlakatot és otthagyom a járgányom. Megveszem a jegyemet az elkövetkezendő három filmre. Az egyik most kezdődik két percen belül. Ennyi idő múlva már a leghátsó sorban ülök egy adag pattogatott kukorica társaságában. Indul a vetítés.
Akciófilmnek van kiírva, de nem néz ki annak. Az első fél órában volt valami izgis csihi-puhis lövöldözés, de utána lecsitultak a dolgok. A továbbiakban a lövöldözés-robbanás okát próbálják kideríteni az arra szakosodott mandrók.
Időközben helyet foglalt mellettem egy srác. Szemmel láthatólag neki se jön be annyira ez a műsor. Nagyokat ásít rajta. Felém pillant, mosolya hatalmas. Megszólal:
- Siralmas. Jómagam se vagyok egy nagyszerű rendező, de ez még az én filmjeimnél is rosszabb. Jah, egyébként Sam vagyok.
- Üdv Sam, Piji vagyok – mutatkozok be. – Mik a te filmjeid?
Hallottál már a Holthatatlanról vagy a Szemmel verésről?
Röhejes. Ez a csávó azt hiszi, hogy rosszak a filmjei, pedig lótúrókat. Nagyon is jók. Minden percben történik valami, ami megváltoztathatja a filmjei végét.
- Hallottam róluk és láttam is őket. Figyi Sam, menj el orvoshoz, a filmjeid nagyszerűek.
- Hát persze... – hagyja rám. Aztán hezitál valamin. – Piji, nincs kedved beülni valahova kávézni? – nah ezen.
- Hisz nem is ismersz – lepődök meg.
- Az már nem lehet rossz, hogyha szereted a filmjeimet.
- Rendben van – egyezek bele.
- Megyünk most, vagy megvárjuk ennek a förtelmes filmnek a végét.
- Menjünk most.
- Már állok is fel a székemről. Ő előre enged, úriember módjára. Mosolyogva megköszönöm és elmegyek előtte. Persze, hogy hozzá érek a mellkasához. Máskülönben nem lehetne, csak előrehajolva menni. Az pedig, hogy is mondjam kicsit kétértelmű helyzetet mutatna.
Kiérünk a folyosóra. Ekkor megszólal a telefonom, otthonról keresnek. Felveszem. Mark az, fakó hangon említi, hogy Greg már megint mellélépett. Ezúttal is a lány előtt produkált szép dolgot: pusztakézzel megállított egy buszt, ami majdnem elütötte Bridgetet. Dühösen csapom le a telefont, és bocsánatkérő mosollyal fordulok Sam felé.
- Sam, elnapolhatnánk a dolgot? Az öcsém valami hülyeséget csinált már megint.
- Hát, ha nincs más választásom.
- Megadom a számom – ezzel felfirkantom a táskámban lévő jegyzettömb egyik lapjára a telószámomat, majd odanyújtom neki. – Délután hívj kettő után, mert reggel suliba vagyok.
- Mi? Még iskolába jársz? – lepődik meg. – Bocs, de kislányokkal nem kezdek.
Ezzel visszaadja a papírt és elszáguld. Fél pillanatig még utána bámulok, aztán összeszedem magam. Következő percekben a motoromon süvítek hazafele. Szerencsére nem fogyaszt sokat, simán kibírja ide és vissza az utat.
Repesztek, mint állat, közben azon járatom az agyam, mit művelt az én fiatal öcsém. Tuti, hogy azzal a lánnyal van megint valami. Egyszerűen nem bír tőle távol maradni. Képtelen és folyton a nyomában lohol. Ez megőrjít. De nem, nem vagyok féltékeny. Komolyan nem. Csak, hát Greg rám lett bízva, jóhogy aggódok érte.
Látszólag semmi, tehát nem őrjöngött a városban mindenhol véres hullákat hagyva. Az utcák csendesek, csupán az emberek járkálnak rajta. Semmi sincs, ami megzavarhatná őket.
Otthagyom a motoromat az egyik parkolóban, lezárom és futásnak eredek. Így gyorsabban hazajutok, mint motorral. Keresztülvágok mindenen, a röpke két kilométeres utat két perc alatt megteszem. Az üvegajtónk előtt megállok, kinyitom azt, majd ugyanazzal a sebességgel, amivel jöttem, a nappaliba rohanok. Ott vannak mind a négyen. Greg rohadtul magyaráz valamit Jenny-nek és Marknak. Brandon csak hallgat.
Nem úgy, mint én, aki letámadja őt:
- Felfogtad, mit tettél?! - kelek ki magamból. – Több okot adtál annak a szerencsétlen lánynak a kutatásra, mint eddig! Tudod mivel jár az, ha kitudódik ez az egész dolog? Újra elkezdődnek az üldözések, gyilkolások és egyéb mészárlások.
- Nyugodj le, Piji – szól Apa. – Semmi okod így kiakadni.
- Méghogy nincs?! Az a lány két hete van itt és máris többet tud a létezésünkről, mint bármelyik más ember, aki születésétől kezdve itt él! És még én nyugodjak bele? Fel nem tudom fogni, hogy ti hogy vagytok ennyire nyugodtak.
- Piji, ez nem te vagy – állapítja meg Mark. – Hol a nyakláncod?
A nyaklánc! Egek, megvan, miért borulok ki mostanában mindenen. Annak az ezüst farkasfognak van egy bizonyos hatása rám. Meg tudja akadályozni, hogy saját magam ellen fordítsam a tehetségem. A viszályszítás képességét. Így lassan magamat haragítom fel mindenért. És bármin fel tudom magam mérgelni. Úristen, minél előbb vissza kéne szerezni tőle a kincsemet.
Ideje összeszedni magam valamennyire:
- Bocsi, Greg, ne haragudj. Egyébként a lány jól van? – kérdezem.
Bólint egyet mosolyogva. Ez a megbocsátás jele is. Megkönnyebbültem. Máskülönben még örülök is, hogy nem történt haláleset itt, C-ben. Még a végén benne lennénk a híradóban, hogy egy őrült buszsofőr nem figyelt oda és majdnem elgázolt egy lányt.
- A fenébe Greg, belemocskoltál a randimba – veszem humorosabbra a dolgot.
- Mi, hogy neked randid lett volna? – kétkedik Jenny. – Amióta ismerlek, egyszer sem találkoztál pasikkal kettesben. Mi történt veled?
- Hmm, mit érdekel azt téged, nővérkém? Menj vitesd el a kocsimat a szervizbe légyszí, és te fizeted a javítását is. Köszi.
Még mielőtt távoznék a helyiségből öcsém megfogja a csuklómat és visszatart. Arcán vigyor, annak ellenére, amit tett. Viszont nem kezdek megint vitát, türtőztetem magam. Türelmesen és higgadtan tekintek vissza rá.
- Kyle él, láttam az apjával Bridgeték fele menni.
- Nagyszerű – virulok fel.
Ezzel ellibbenek a szobám felé. Úgy döntöttem megint leülök a gép elé és írom a regényeimet. Legalább eltelik velük az a kis idő, ami még hátra van estig. Akkor nekikezdek egy kis álmosító fordításnak, majd bevágom a szunyát.